Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Hogyan beszéljünk a demokráciáról?

2023. február 13. 08:30 - Méltányosság Központ

Evidenciának tűnhet, hogy a demokráciákat támogatni kell ahhoz, hogy fejlődjenek, vagy megőrízzék optimális állapotukat. A 2022-es év fejleményei élesen rávilágítanak arra, hogy nagyon nem mindegy, milyen módon gondolkodunk a demokráciák fejlesztéséről. A “pénz, fegyver, paripa” biztosítása ugyanis még nem biztos, hogy elegendő a demokráciák egészségének megőrzéséhez.

statues-g1e7d10b20_1920.jpg

A Carnegie Europe agytröszt éves demokrácia támogatási jelentése arra jutott, hogy miközben az orosz-ukrán háború miatt az Európai Unió demokráciatámogatási stratégiája alkalmazkodott az új geopolitikai valósághoz, a demokráciáról való gondolkodás sok tekintetben háttérbeszorult a biztonságpolitikai szempontok mögött. Annak ellenére, hogy a nyugati politikai vezetők Ukrajna lerohanását a demokratikus normák, valamint a nemzetközi jogrend ellen elkövetett támadásként értelmezték, és az elemzés szerint mind geopolitikai, mind normatív értelemben előtérbe került a demokrácia külső és belső védelme, aközben sokkal kevésbé történt elmozdulás a demokráciák következetes támogatása terén, mint másokon. Mindez felveti a mennyiségi és a minőségi változás közötti összefüggések kérdését. Vajon önmagában az, hogy többet beszélnek a demokrácia fejlesztéséről, előmozdítja a demokratizációt? 

Adná magát a válasz, hogy igen, látni fogjuk azonban, hogy ez mégsem így van. A ’90-es évek rendszerváltásai idején az úgynevezett tranzitológiai paradigma szolgáltatta a kelet-közép európai régió demokratizálódásának elméleti hátterét, amelyet a különböző demokráciatámogatásra létrejövő intézetek próbáltak a gyakorlatba átültetni. Ilyen segítség volt az Open Society Institute nyomtató vásárlása, vagy a Soros-ösztöndíjak Magyarországon, hogy csak a legismertebbeket említsük, de másutt más formában nyilvánult meg a demokrácia támogatása. A politikában és a politikatudományban egyaránt központi témává vált a demokratizációs folyamatok technikai lebonyolítása, és egy ideig úgy tűnt, hogy jó válaszokkal szolgáltak azok a politológusok, tanácsadók, diplomaták, akik egyengették az új demokráciák útjait. Az érintett országok átvették a nyugati intézményeket, és megkezdték a megfelelő nemzetközi szövetségrendszerekbe történő integrációs folyamatokat, amelynek következtében az elemzők szemében konszolidált demokráciákká váltak. Így aztán a már említett szervezetek “dolguk végeztével” más országokra koncentráltak. A demokráciatámogató diskurzus ugyan még sokáig fennmaradt, a demokratizáció mégsem úgy alakult, ahogy azt a tranzitológiával foglalkozó szakértők elképzelték. Megjelent a demokratikus visszarendeződés a térségben, amelyet személyi (rossz vezetők) és kulturális okokra vezettek vissza (a rossz vezetők rossz társadalmi reflexeket elevenítenek fel), holott legalább ilyen erős érvek szólnak amellett, hogy nem történt valódi integráció a nyugati politikai és gazdasági rendszerbe, továbbá az “akció”-szerű demokráciatámogatás nem fenntartható, folyamatos, szintentartó beavatkozásra is szükség van a demokrácia megteremtését követően. Mindez persze felveti azt a problémát is, hogy a demokráciatámogatás nehezen körülírható fogalom, és annak sikerének mérése is legalább ennyire rugalmasan értelmezhető. 

Pontosan ez a baj napjainkban is. Miközben az Unió egyre többet beszél a demokrácia-támogatásról, és újabb meg újabb stratégiákat, mechanizmusokat hoz létre a demokráciák támogatásának előmozdítására, eléggé homályos azok alkalmazási módja, és sikerkritériumai. Az elemzés demokráciatámogatásnak tekinti azon európai stratégiákat, amelyek célja erősíteni a demokratikus gyakorlatokat, normákat, vagy intézményeket. Ez megvalósulhat pénzügyi támogatásként, vagy épp ellenkezőleg, a források visszatartásával, mint Magyarország esetében.

hand-g05d979cef_1920.jpg

Az EU 2022-es demokráciatámogatási kísérleteit vizsgálva arra jutottak a szerzők, hogy a különböző szervek által alkalmazott mechanizmusok (például szankciók és politikai kondicionalitás) messze nem egységesen voltak alkalmazva az Unión belül, illetve azon kívül, részben a háborúhoz kapcsolódó érdekek következtében. Így aztán ezen mechanizmusok egyesek szerint túlpolitizáltak voltak, mások szerint meg nem eléggé, hiszen alárendelték a normatív értékeket a (biztonság)politikai érdekeknek. A szerzők úgy vélték, hogy az EU a korábbiaknál hatékonyabban képviselte a politikai kondicionalitáson keresztül Lengyelországgal és Magyarországgal szemben a demokratikus értékek védelmét, ugyanakkor, miközben új képviseletet nyitottak Katarban a kapcsolatok előmozdítására, felavatásakor semmilyen utalás nem történt az emberi jogok védelmének szükségességére. A futball-világbajnokságot követően kirobbant korrupciós botrány később ezt az esetet még tovább árnyalta. Lényegében az derült ki, hogy az Unió addig nyújtózkodik, ameddig tud. Ahol úgy érzi, hogy erőfölényben van, jobban használja a rendelkezésre álló eszközöket, ahol nincs rá mód, ott enged céljaiból.

Miközben tehát történtek előrelépések a demokráciák támogatására világszerte (Afrika, Latin-Amerika, Nyugat-Balkán stb.) látható, hogy messze nem elég világos, milyen koncepciók mentén valósulnak meg az Unió ilyen irányú törekvései. Ha a ’90-es évek demokráciatámogatási kísérleteiből próbálunk következtetéseket levonni napjainkra, akkor arra juthatunk, hogy kerülni kell a “hirtelen felindulásból elkövetett” intézkedéseket. Ez azt jelenti, hogy a demokráciák építése nyugalmi időben is fontos, nem csak akkor, amikor fenyegetve vannak. Mindez kevésbé látványos, ámde annál inkább állhatatos munkát feltételez. Olyan konstrukciók kidolgozását, amelyek érdekalapon motiválnak az integrációra, nem szankciók révén próbálják kikényszeríteni azt, és amelyeknek megvalósításához folyamatos támogatást nyújt az Európai Unió, függetlenül attól, hogy az országok a demokratikus fejlődés felívelő, vagy épp kritikusabb fázisában vannak. Nem elég ugyanis többet beszélni a demokráciaépítésről, jobban is kell csinálni, mint eddig.

Lakatos Júlia

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr818047998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2024 2023.02.13. 17:25:50

Samantha Power nálatok is tett egy látogatást? Nagyon úgy tűnik, igen.

ulpius66 2023.02.14. 10:19:14

Kedves CÖF és CÖKA Vezetők!

Szervezzetek egy jó kis Békemenetet a BÉKÉÉRT!!!!!!

Legyen mán végre béke az orosz-ukrán háborúban!

GARANTÁLT A MILLIÓS TÖMEG!

LÁSSÁK VÉGRE AZOK A VADBAROM HÁBORÚPÁRTI BALLIBSIK, HOGY MAGYARORSZÁG NÉPE A BÉKE MELLETT VAN!!!!!

NE HALJON MEG TÖBB KATONA, ÉS NE FOLYJON TÖBB UKRÁN KISGYERMEK VÉRE.... LEGYEN BÉKE!!!!!

birkamenet 2023.02.14. 10:27:23

@2023:

Nálatok fidernyákoknál meg putyin járt. Illetve be is költözött hozzátok.

nemecsekerno_007 2023.02.14. 10:30:27

Az a demokrácia amiről ti beszéltek az valójában a pénz diktatúrája.
Olyan puha diktatúra mint a Kádár-rendszer.
Olyan demokrácia ez ahol a nagy monopóliumok uralkodnak, elszívnak minden erőforrást a kicsiktől, közben persze kiállnak minden egyéb kreált kisebbség mellett, ilyen üveggyöngyökkel etetik a híveiket.
Corporatokrácia azt hiszem így nevezik és az USA mára ennek mintapéldánya lett

birkamenet 2023.02.14. 10:30:48

@ulpius66:

TAKARODSZ VISSZA PUTYIN GAZDÁD VALAGÁBA TE SELEJT KREML PROPAGANDISTA!

MEDVE1978 2023.02.15. 17:21:53

Az egész itt megint szól a megnevezésekről. Maga a demokrácia csak egy keret. A mai magyar rendszerben is vannak választások, ahogy a Kádár rendszerben is voltak, a XX. század első évtizedének Magyarországán, illetve az ókori Athénban is. Athénban szavazhatott talán a népesség 20-30%-a. Aki rabszolga volt vagy nő, az kapásból nem. Csak aki teljes jogú polgár volt. Mégis ez a demokrácia történelmi mintája.

Ha megtöltjük a demokráciát további tartalommal, akkor megint oda jutunk, hogy milyen tartalommal töltsük meg: melyik a jó rendszer a közvetett vagy közvetlen, a közvetettből a német, az USA vagy esetleg a brit? Vagy a svájci, ahol a polgároknak joguk van ellentmondani olyan elveknek, amelyeket más országokban demokratikus alapvetésnek tartanak (mondjuk korlátozhatják a bevándorlók jogait).
A demokrácia tehát ma leginkább egy bunkósbot. Ezt a bunkósbotot megtöltik a mindenkori narratívával (most éppen kisebbségvédelem, közvetett demokrácia, szabad (a kormányzat által nem tulajdonolt sajtó) stb. és meglendítik. A bunkósbotként ott van a teljes infrastruktúra: az NGO-k, a baráti multik, az erkölcsi bajnokot játszó média, az aktivisták.

A bunkósbottal ütünk arra, aki megérdemli (gonosz diszkriminatív fehérek, bevándorlóellenes keleti EU tagok, bigott katolikusok, a homoszexualitást elutasítók stb.), de nem ütünk oda, ahol az érdekünk nem kívánja. Pont az ukrán ügy van kiemelve a cikk elején. Ukrajna nyilvánvalóan erősen diszkriminálta és diszkriminálja a nemzeti kisebbségeit. Ez valahol érthető, hiszen próbál egy nemzetállami mitológiát létrehozni, amiben oroszoknak, magyaroknak, lengyeleknek nincs nagyon helye, csak a nagy ukrán nemzetnek. A "nyugat" becsukja a szemét, ez nem érdekli. De nagyjából ugyanez a helyzet mondjuk a baszkokkal, katalánokkal is. Az ő önrendelkezésük rögtön sokkal kevésbé fontos, oda nem ütünk a bunkósbottal.

"A szerzők úgy vélték, hogy az EU a korábbiaknál hatékonyabban képviselte a politikai kondicionalitáson keresztül Lengyelországgal és Magyarországgal szemben a demokratikus értékek védelmét, ugyanakkor, miközben új képviseletet nyitottak Katarban a kapcsolatok előmozdítására, felavatásakor semmilyen utalás nem történt az emberi jogok védelmének szükségességére. "

Az EU esetében röhejes látni a kettős mércét vagy inkább többes mércét. Magyarország a főgonosz. Ennek az oka egyértelműen az, hogy nagyon sok mindenben ellene megy az EU politikai főirányzatainak. Amikor 2015-ben az EU politikusok döntő része úgy döntött, hogy sütkérezik az emberiesség dícsőségében, Orbán másfele ment, ezért tökéletes gonosz figura lett, akit a média imádott támadni. Mára eljutottunk odáig, hogy az Orbánellenesség valószínűleg belpolitikailag is hasznot = szavazatokat hoz a nyugati politikusok egy részének (megállítják a gonosz keleti barbárt). Holott egyébként az EU csendesen azt csinálja, mint amit Magyarország, igyekszik lezárni az utakat az illegális bevándorlók előtt és nem azt, amit Angela Merkel csinált, aki nyaklótlanul beengedte őket.

Az ukrán háború is jó példa a kettős mércére az EU-ban: a lengyelek hasonló fekete ló státuszban voltak hozzánk, amikor kitört a háború. Az ukránpárti álláspontjuk viszont hozott diplomáciai engedményeket: velük jóval hamarabb írtak alá megállapodásokat, mint velünk.

Katar szintén az alakoskodás maximuma. Az araboknak sok pénze van és gázuk, olajuk is, az EU-nak alapvető érdeke jóban lenni velük. Az viszont nevetséges, amikor mondjuk Magyarországgal izmoznak az LMBTQ jogokat érintően úgy, hogy Katarban a homoszexualitást három éves börtönnel, a transzszexualitást az eredeti nemre való erőszakos visszaalakítással büntetik. Emellett viszont Katar az EU új barátja, ott rendezték a vb-t, az EU mosolyog, amikor a katariak befektetnek.

"Olyan konstrukciók kidolgozását, amelyek érdekalapon motiválnak az integrációra, nem szankciók révén próbálják kikényszeríteni azt, és amelyeknek megvalósításához folyamatos támogatást nyújt az Európai Unió, függetlenül attól, hogy az országok a demokratikus fejlődés felívelő, vagy épp kritikusabb fázisában vannak. "

Ezzel egyet lehet érteni, ugyanakkor ki tudja hatásos-e. A most fetisizált demokráciafelfogás tündöklésének időszaka nyugaton a második világháború utántól tartó időszak. Ennek elsősorban az az oka, hogy a második világháború után alakultak ki azok a széles középosztályok, amelyek a demokrácia bázisaként tudtak működni. Egy középosztálybeli, politikától függetlenül dolgozó, a politika által nem közvetlenül befolyásolt állású ember szabadon nyilvánít véleményt, pártot alapít stb. Mindent, amivel a demokráciát támogatja. Ha a középosztályok lecsúsznak, akkor a demokráciának is vége. A középosztályok lecsúszása és az attól való félelem az, ami jelenleg a szélsőjobboldali reneszánszt okozza Európában. Annak, aki elveszíti munkáját mondjuk 30 év után és a városa kihal, mert a gyárat elvitték Kínába, lehet szépen demokratikus elveket terjeszteni. Nem fogja érdekelni, megélhetést és biztonságot akar majd.
süti beállítások módosítása