Szlovákiában 10 év után 2020-ban eljött politikai fordulat, ami nagyon hamar kifulladt. Hogyan bukhat el egy látszólag győztes kormány? Mit tanulhat a magyar ellenzék a szlovákiai példából?
A politikatudomány és a tapasztalataink alapján egy demokratikus jogállamban a teljeskörű társadalmi, gazdasági és politikai fordulat véghezviteléhez legtöbbször alkotmányos parlamenti többség szükséges. Ehhez azonban a kormányzó erőknek a parlamenti mandátumok 60-70 százalékat (ország és választási rendszerfüggő) kell birtokolniuk vízióik megvalósításához, hogy „erővel és többséggel” átvihessék akaratukat az ellenzéki kisebbséggel szemben.
Az olvasó azt gondolhatná, hogy egy ekkora parlamenti fölénnyel rendelkező kormány helyzete megingathatatlan lesz négy éven át a következő parlamenti választásokig... ám az életnél nincs jobb rendező! Az európai demokráciák elmúlt három évtizede során több országban is előfordult, főleg többpárti kormánykoalíciók esetében, hogy a választás győztesei hiába szereztek nagyarányú többséget, nem tudták azt megtartani és képtelenek voltak megvalósítani terveiket. Koalíciós partnerek kiválásával kisebbségi kormányként ideig-óráig még működhettek, rosszabb esetben kormánybukással és előrehozott választásokkal végződött a történet. Ebben az olaszok, a hollandok, észtek, spanyolok és a csehek eléggé jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek és listánkat mostanság a szlovákokkal bővíthetjük.
Írásunkban a valós szlovákiai tapasztalatok alapján négy pontban szedtük össze hogyan bukható el manapság könnyedén (és kerülhető el) az alkotmányos parlamenti többség.
- A választási győzelem nem stabilizál – A 2020-as szlovákiai parlamenti választásokra felfokozott társadalmi és politikai hangulat alakult ki a tragikus Kuciak-Kušnírová gyilkosság, a Fico-Pellegrini kormányok korrupciós ügyei és maffiakapcsolatai, valamint országot megérintő COVID pandémia miatt. Ám hiába győzött és alakíthatott alkotmányos többségű kormányt az elrabolt állam megtisztítását hirdető Igor Matovič, mindez nem hozta el automatikusan a várva várt megnyugvást. Az instabilitást pont a győztesek okozták, önmaguknak. A négypárti koalíció tagjai a pandémia első és második hullámának kezelése során folyamatosan egymást támadták a meghozott intézkedések (tesztelések, határzár, vakcinabeszerzés, kijárási korlátozások, stb) elégtelensége miatt. Más szakpolitikai területeken sem mutatkoztak egységesnek, ami folyamatos feszültséget generált. Egyedül az igazságszolgáltatás területén tudtak sikereket felmutatni. Egy évvel a választások után 2021 márciusában Igor Matovič kormányfő lemondott (de kormánytag maradt más pozícióban), komoly személycserék történtek, ám az összkép nem változott. Rendszeresen ismétlődő politikai válságok és hullámvölgyek jellemzik Matovič útódjának, Eduard Hegernek a kormányát is, amely 2022 szeptemberé az egyik koalíciós partner kilépésével a szlovák parlamentben kisebbségbe került.
- Nincs politikai kohézió, nincs átfogó vízió – A szlovákiai politika már az EU-NATO-Eurozóna (2004-2008) csatlakozás óta komoly vízióhiányban szenved. Igor Matovič és pártja az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek a Kuciak-Kušnírová gyilkosság utáni tüntetéssorozatból próbált inspirálódni, sikertelenül. Kormányzóként nem elég csak azt közvetíteni: „elég volt Ficoból, mi jobban vezetjük az országot” (lásd még a magyarországi ellenzéki kampányt 2014-2022 között), azt folyamatosan bizonyítani is kell. A kormánykoalíció úgy viselkedik 2020 óta mint egy fogat, amelynek lovai mind különböző irányba akar haladni. Se politikai kohézió, se vízió.
- Válságban ne támadd a partnereidet – Szlovákiában bevett szokás a koalíciós kormányzás során ún. koalíciós szerződés megkötése: e dokumentum tartalmazza azokat az elveket és gyakorlatokat, amelyek szükségesek egy széles koalíció hatékony működéséhez (egyeztetések, jelölések, szavazások, döntések, stb). Egy ilyen egyezség teszi lehetővé, hogy a rendkívüli helyzeteket, belső vitákat, személyi kérdéseket a partnerek rendezetten kezeljék. Ha azonban hiányzik a koalíciós kohézió, úgy a feszültségek is rendszeressé válnak, amelyek így nagyon könnyen válságba sodorják az egész kormányt. Nincs az a koalíciós szerződés, amelyt ezt technikailag feloldhatná. A problémák megoldása helyett, pedig egyszerűbb a másik szimpatizásaira és választóira vadászni, főleg ha a koalíciós társaidat még belső pártkonfliktusok is sújtják.
- Nem befolyásolod a társadalmi hangulatváltozásokat – Míg Magyarországon (tetszik vagy sem) az Orbán-kormányok komoly apparátust és stratégiát alkalmaznak a közhangulat monitorozására és alakítására (köszönhetően a médiapiacnak is), addig Szlovákiában ez alig tapasztalható. Ám a Matovič- és Heger-kormányok prioritást élvező témái vagy elért eredményei tekintetében egyáltalán meg sem próbálkoztak különböző kampányokkal a közvélemény alakításával és megnyerésével. A legtöbbször a kormányzati sajtótájékoztatók révén próbálták átadni üzeneteiket, amelyek a különböző sajtóorgánumok lencséjén keresztül kerültek értelmezésre és közvetítésre a lakosság felé, nem épp olyan módon és céllal, mint azt ahogy a kormányzók esetleg elképzelték.
Mi a szlovákiai történet tanulsága? Ha már nagy nehezen megszerezted, akkor tegyél meg mindent az alkotmányos parlamenti többség megtartásáért. Főleg ha erre majd egy évtizedet vártál ellenzékben.
Magyarországon valamikor a jövőben el fog érkezni az a pillanat, amikor a Fidesz elbukja a parlamenti választásokat és az ellenzék kormányzói pozícióba kerül. Addig a szlovákiai példa intő jelként lebeghet a Fidesz ellenzéke előtt, hiszen más hibáiból tanulni csak a javukra válhat...
Hangácsi István