Dobrev Klára brit mintára alakította ki az árnyékkormányát. Rajnai Gergely blogbejegyzése rámutat, hogy egyáltalán nem mindegy, melyik brit mintát vette alapul.
Dobrev Klára árnyékkormányának megalakulása volt az elmúlt bő hét legfőbb hazai pártpolitikai eseménye, a reakciók pedig leginkább döbbenetről tanúskodnak: a politikusok és a közéletről írók leginkább nem értik, mire is való, mire is lehet jó ez az árnyékkormány. Ez nem meglepő, hiszen Magyarországon egyáltalán nincs hagyománya az árnyékkormányoknak, így nehéz belátni, pontosan mit is szeretne elérni vele a Demokratikus Koalíció. Ők maguk sem magyar, hanem a „brit példára” hivatkoztak, mint inspiráció. Az ambíciókat azonban ez az állítás sem tisztázza, mert sokféle brit példa van, és attól függően, melyiket vesszük alapul, más és más funkciót rendelhetünk az árnyékkormányhoz.
Evidens lenne azt gondolni, hogy árnyékkormány alatt a westminsteri Parlamentben rendszerint felálló ellenzéki kabinet a brit minta. Ezek az árnyékkormányok az aktuálisan legnagyobb ellenzéki párt legfontosabb szakpolitikusaiból állnak fel, és azt hivatottak demonstrálni, hogy ez a párt készen áll a kormányzásra, amint az aktuálisan regnáló kabinet megbukik. Nyilvánossá teszik, kik lennének ebben az esetben az új kormány tagjai, és miután az egyes szakpolitikai kérdésekben az adott árnyékminiszterek (és árnyékállamtitkárok!) nyilvánulnak meg, a potenciális új irányokat is kijelölik a választók számára.
Ez a minta azonban a magyar politikai rendszerben, és különösen a mostani DK-s árnyékkormány tekintetében értelmezhetetlen. Egyrészt feltételezné, hogy a Fidesz bukása esetén a Demokratikus Koalíció egyedül venné át a kormányrudat, hiszen csak a párt politikusai szerepelnek az árnyékkormányban. Ez a brit kétpártrendszerben, ahol a Munkáspárt és a Konzervatívok váltják egymást a Downing Streeten, teljesen legitim hozzáállás, Magyarországon, és különösen a jelenlegi töredezett ellenzéki terepen nem igazán értelmezhető.
Persze lehetne azt állítani, hogy a DK így próbálja mutatni magáról, hogy Orbán Viktor egyedüli alternatíváját ebben a pártban kell keresni. Igen ám, de akkor jobban kellett volna ragaszkodni az eredeti brit mintához: ott minden kormányzati miniszternek és államtitkárnak van árnyékminisztere és árnyékállamtitkára, a kormány és az árnyékkormány struktúrája tökéletesen megfeleltethetőek egymásnak. A Parlamentben egymással szemben ülnek, és egymással vitatkoznak; világos, hogy ki kinek a helyét venné át, és az árnyékkormány intézménye így annak garanciája, hogy kormányváltás esetén is marad valamilyen szintű folytonosság a brit politikában. Ehhez képest a DK egy, a Fideszétől teljesen eltérő minisztériumi struktúrát alkalmaz, külön jelezve, hogy semmilyen folytonosság nem várható akkor, ha hatalomra jutnak, és nem tudni, hogy melyik árnyékminiszter melyik miniszter intézkedéseivel kíván vitatkozni. Így az árnyékkormányok által kínált transzparencia helyett inkább bizonytalanságot okoz ez az összeállítás.
Relevánsabb lehet Nagy-Britannia más részein, Skóciában és Walesben körülnézni, ha a Demokratikus Koalíció árnyékkormányához hasonló példákat keresünk. A skót és walesi politikában nem kétpártrendszer van, több párt is reálisan küzd a hatalomért, és gyakoriak a koalíciók, viszont a brit politika évszázados hagyományaként az árnyékkormány intézményét mégis alkalmazzák a pártok. Így például Skóciában jelenleg négy árnyékkormány is működik egyszerre, de egyik sem képezi le teljesen az aktuális minisztériumi szerkezetet, sokkal inkább azt jelzi, hogy kik a párt legfontosabb politikusai, akikre mindenképp számítanának egy esetleges koalícióban is.
Felmerül azonban a kérdés, hogy ha a skót vagy walesi példa lebeghetett a DK szemei előtt az árnyékkormány megalakításakor, miért Nagy-Britanniára, és miért nem ezekre a nemzetekre hivatkoztak? A kérdésre van egy egyszerű válasz: amióta léteznek árnyékkormányok Skóciában és Walesben (a 2000-es évek közepe óta) még egyik helyen sem történt kormányváltás, tehát az árnyékkormányok mindig árnyékban is maradtak. Míg a westminsteri árnyékkormányokra hivatkozni a szakértelmet, a hitelességet és hosszabb távon a sikert jelentheti a történelmi példák alapján, addig a skót és walesi minták inkább kudarcot jeleznek előre. Ez azonban arra is rámutat, hogy
a magyarhoz hasonló rendszerű országokban sokkal kisebb az árnyékkormányok mozgástere és politikai sikerükre is kisebb esély mutatkozik, mint a brit esetben, így a Dobrev-vezette árnyékkormány nagyon nagy fába vágta a fejszéjét.
Rajnai Gergely
