Két ismeretlen orosz személy szokatlan online-beszélgetését szemlézi az egyik magyar napilap. Ebben nem éppen baráti színekkel ecsetelik a magyar múltat és jelent. Vajon van-e üzenete ennek a párbeszédnek?
Az egyik napilapban érdekes beszélgetés jelent meg, amelyik két orosz értelmiségi között zajlott. A beszélgetés témája nem más volt, mint Magyarország. Az olvasó a beszélgetést olvasva kapkodja a fejét, merthogy a két – egyébként ismeretlen – személyiség nem éppen megszokott dolgokat mond Magyarországról. Például azt, hogy Magyarország miatt robbant ki az első világháború. Vagy azt, hogy Magyarország nagyon fura ország, s erre Oroszországnak érdemes lenne sokkal jobban odafigyelnie.
A szerkesztőségi lead-ben még hozzáteszik: az orosz nyilvánosság oly módon szerveződik, hogy az ilyen szövegek (amelyek elsőre hajmeresztőnek látszanak) a későbbiekben akár a hivatalos politika rangjára is emelkedhetnek. Ebből a magyar olvasó arra következtethet, hogy a hivatalos orosz politika nincs olyan jó véleménnyel Magyarországról, mint ahogy azt itthon mi látni véljük.
Akár így van, akár nincs, érdemes elgondolkodnunk arról, valójában mit tudunk mi Oroszországról. Az elmúlt években ez a kérdés igazából nem került előtérbe, Hiszen mindent eluralt Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozóinak száma, illetve a két ország között állítólag szívélyes viszony témája. Arról azonban alig valami derült ki az elmúlt bő évtizedben, hogy milyen is az az orosz társadalom, amellyel a magyar kormány igyekszik jó kapcsolatokat ápolni.
Hívjuk hát segítségül Szűcs Jenő híres kategóriáit. A neves történész szerint Európa három régióra oszlik. A Nyugatra, a Keletre is egy úgynevezett Köztes régióra. Egyértelmű eszerint, hogy Oroszország a Kelethez, Magyarország a köztes régióhoz tartozik. Mindez nem azt jelenti, hogy Magyarországnak ne lenne érzéke a „keletesség” iránt (gondoljunk csak arra, hogy Magyarországon hány „Kelet népe” című folyóirat jelent meg a 19. és a 20. században), azt azonban jelenti, hogy Magyarország mégsem Kelet. A magyar történelem a harmadik kategória, a Nyugat vonzáskörében zajlott, és zajlik mind a mai napig. Magyarország Nyugat szeretne lenni, vagy legalábbis szeretne közelebb lépni a nyugati értékekhez, és átültetni ide a nyugati intézményeket. Nem tudok arról, hogy az orosz politikai mintát bárki is adaptálni akarta volna. Csehov, Turgenyev, Tolsztoj? Minden mennyiségben. Orosz politika? Magyarországon esélytelen.
Mindenesetre mellbevágó a két orosz személyiség beszélgetése. Tényleg úgy látnak bennünket, ahogyan? És ami még ennél is fontosabb: elképzelhető, hogy amit mondanak, nem csupán magánvélemény, s az ilyen gondolatok akár a hivatalos politika rangjára is emelkedhetnek? Vajon hányan gondolhatnak Oroszországban hasonlókat?
Mert ha netán sokan, az nem éppen biztató számunkra a jövőre nézve. Ha így lenne, az azt mutatná, hogy az Orbán-kormányok elmúlt tizenkét éves tevékenysége szinte semmilyen eredménnyel nem járt.
A beszélgetés felett próbáljunk napirendre térni, ha tudunk.
Csizmadia Ervin