Méltányosság

Magyar politika történelmi és nemzetközi kontextusban

A rendszer és ellenzéke

2022. január 17. 12:59 - Méltányosság Központ

Nemrégiben Márki-Zay Péter egészségügy (részleges) privatizációjáról szóló megjegyzései kavartak némi port különösen a kormánypárti megmondóemberek között. Ebben az az igazán érdekes, hogy az ellenzék részéről szakpolitikai jellegű javaslat/eszmefuttatás kavarta fel az állóvizet, és erre részben szakpolitikainak nevezhető ellenérv érkezett (persze a szokásos Gyurcsány-korszakhoz kötés mellett, de azért elhangoztak valós érvek a magánosított egészségüggyel szemben). Ez pedig az elmúlt bő évtized magyar politikájában szinte unikálisan hat: a szakpolitika háttérbe szorult a hazai politikai közbeszédben. Ennek a történeti okaira keresünk választ ebben a bejegyzésben.

staircase-600468_960_720.jpg

A rendszerváltást követő magyar politikában azért még bőven jelen voltak a szakpolitikai kérdések, és az ezekről való különböző álláspontok ütköztetése. Ennek a csúcspontja éppen az egészségügy és az oktatás privatizációjáról szóló 2008-as népszavazás volt, ami valóban szakpolitikai témák mentén tematizálta a hazai közbeszédet. Nyilván nem mentek a számok mélyére sem az állampolgárok, sem a politikusok, de alapvetően egy-egy ügyben hozott döntés vagy álláspont alkalmas volt arra, hogy a politika homlokterébe kerüljön.

Ehhez képest 2010 után, mint oly sok minden, ez is megváltozott a hazai politikai életben. A kormány rendszert váltott, az ellenzék pedig rendszerellenzékként kezdett működni. Természetesen ezek után is voltak éles viták látszólag szakpolitikai kérdések mentén, de a kormány lépései elleni szakpolitikai kritikákat folyamatosan rendszerkritikába csomagolták. Ebben a narratívában a kormány egészség-, oktatás, gazdaság- vagy külpolitikája nem elsősorban azért volt rossz, mert egy másik irány hatékonyabban szolgálta volna a közjót, hanem sokkal inkább azért, mert a NER részeként működött. Például a folyamatosan tematizált rossz egészségügyi és oktatásügyi helyzet esetén is a lényegi problémát a kormányszervek korrupt, a rendszer érdekét szolgáló működése jelentette, nem elsősorban az, hogy az egyes ügyekben pontosan milyen döntéseket hozott a kormány. A fő probléma a korrupció, a források rossz elosztása, a megoldást pedig nem elsősorban a modellváltás jelentené, hanem az, hogy több pénz jut egy-egy területre, mert nem a korrupt rendszer működteti. A kormányváltás lényege tehát nem elsősorban a szakpolitikai irányváltás, hanem a korrupt rendszer leváltása, ami önmagában hatékonyabb szakpolitikákat eredményezne az ellenzék ígérete szerint.

Bár a rendszerváltás utáni korszakra kevésbé volt jellemző ez a fajta rendszerellenzéki magatartás, a magyar hagyományok tulajdonképpen predesztinálták azt, hogy előbb-utóbb ez a fajta hozzáállás visszatér a hazai politikába. A mai pártok tagjai közül néhányan már a Kádár-korszak alatt begyakorolhatták ezt a fajta hozzáállást: az ellenzéki álláspont a rendszerváltás előtt az volt, hogy a szakpolitikai változások nem javítanának a helyzeten, hiszen a problémát az államszocialista rendszer jellege okozza – egy-két törvénymódosítás semmit sem számít, ha nincs rendszerváltás.

A Kádár-korszakot megelőzően a Horthy-rendszerben, és azelőtt a dualizmus során is ez a fajta szembenállás határozta meg a magyar politikát. Az ellenzéki követelések a rendszer megdöntéséhez kötötték a politika javulását, közjogi változások nélkül a szakpolitikai változások mit sem értek. Amíg a császár/a kormányzó/a párt vezeti az országot, teljesen mindegy, konkrétan milyen intézkedéseket hoz a kormány, az ország helyzete szemernyit sem javul. Érezhető, hogy ez a generációkon átívelő reflex köszön vissza a jelenlegi ellenzék magatartásában is, és nem véletlen, hogy a választók egy széles körének erre igénye is van: szinte kódolva van a magyar politikába, hogy a szakpolitika csak a rendszerkritika részeként kerüljön elő.

Kérdés, jót tesz-e ez a hazai közbeszédnek. A magyarországi választók politikai berendezkedések mellett és ellen az átlagosnak jóval több érvet fel tudnak sorakoztatni, képesek minden politikai eseményt rendszerszinten értelmezni. Ezzel szemben az egyes szakpolitikai kérdésekben az álláspontok kizárólag a rendszerhez viszonyulva léteznek: akkor helyeslendő egy gondolat, ha a rendszert építi/lebontja, nem attól, mert ez tűnik a leghatékonyabb, közérdeket leginkább szolgáló irányvonalnak.

Akárhogy is, a rendszerellenzékiség mintája, és ennek fő hívószava, a korrupció itt marad velünk legalább áprilisig. Meglepő lenne, ha a szakpolitikai viták is ezzel a diskurzussal egyenrangúan kerülnének elő a kampányban:

Magyarországon az ellenzék évszázados hagyomány alapján rendszerellenzék, a kormány pedig rendszerpárt. A szakpolitika irányok és ideológiák ezekhez a pozíciókhoz képest másodlagosak.

Rajnai Gergely

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr3916816002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2022.01.17. 13:17:20

"A fő probléma a korrupció, a források rossz elosztása, a megoldást pedig nem elsősorban a modellváltás jelentené, hanem az, hogy több pénz jut egy-egy területre, mert nem a korrupt rendszer működteti."

Azért ebben az esetben messze nem csak arról van szó, hogy kevés a pénz a rendszerben. Az egészségügy az utolsó szocialista nagyvállalat, ahol semminek nincs gazdája, ahol demotivált, túlterhelt dolgozók dolgoznak elavult gépek mellett, lerohadt környezetben. Ennek csak az egyik oka a pénzhiány, a másik vastagon az, hogy igazából senki nem érdekelt abban, hogy jól mûködjön, hogy a beteg a mi kórházunkba jöjjön legközelebb mert elégedett volt az ellátással, és ne a szomszéd kórházba. Sõt, igazából a portástól az igazgatóig mindenki inkább ennek az ellenkezõjét szeretné, és ez tökéletesen érzõdik is az atmoszférán. Ami még egy autószerelõ mûhely esetén is kellemetlen lenne, pláne egy olyan intézményben ahol a beteg a saját bõrét viszi a vásárba.

Az egészségügy egyszerûen túl fontos ahhoz, hogy állami / önkormányzati kézben tartsák. A kassza lehet, sõt kell is hogy állami kézben legyen - nem lenne szerencsés az általános kötelezõ egészségbiztosítás felszámolása, ahogy az sem, hogy mondjuk vagyoni helyzet alapján kerüljenek különbözõ biztosítókhoz a cégek. Viszont az nagyon nem lenne ördögtõl való, ha az intézmények versenyeznének a betegekért, és rajtuk keresztül a TB kassza pénzéért.

a nagy hohohorgász 2022.01.17. 21:25:35

@midnightcoder2: te viszonylag értelmes vagy, ezért felteszek neked pár kérdést: miből gondolod hogy túlterheltek az állami egészségügyben? és mitől gondolod hogy szar eszközökkel dolgoznak amikor a "magánellátást" (lopott) állami eszközökkel végzik és legtöbbször állami intézményekben????
próbáld már meg feltenni a kérdést egy embernek (legyen az bárki) hogy túl van e terhelve? és hogy meg van e elégedve a fizetésével???? bmeg tudsz te gondolkozni????????

MEDVE1978 2022.01.18. 14:34:20

A cikk elsősorban arról szól, hogy most egy szakpolitikai kérdés jött elő. Hát nem jött elő vagy én nem láttam. Az általános egészségügyi ellátás már ma sem terjed ki mindenre. Definiáltan hiányzik belőle például a fogorvos, nem hivatalosan pedig számos helyen a magánellátás egészíti ki, veszi át a szerepeét. Ezzel kapcsolatosan szakmai érveken alapuló vitát én nem láttam, MZP is csak érzékeltetett egy lehetőséget, amire lecsapott a kormány propagandagépezete rögtön Gyurcsányt lőve mind a 10 csövén.

MEDVE1978 2022.01.18. 16:18:17

@midnightcoder2:
Rengeteg ellentétes információ és kommunikáció van a kérdésben. A népesség elvárása ugye az, hogy ha beteg lesz, a lehető legmagasabb színvonalon, időben kezeljék. A politika számára tabu az, hogy ennek az elvárásnak a teljesülését tagadja, holott az átlagember számára nyilvánvaló, hogy ez nem teljesül. Az egészségügynek van egy lokális magyar válsága, illetve egy általános krízise.

A lokális magyar válságnak számos része van: az elavult fizikai infrastruktúra (főként épületek), a rossz kereseti lehetőségek és az elvándorlás, a rendkívül hierarchikus felépítés. Az általános válság oka az elöregedő társadalom, ami folyamatosan növekvő munkaerőigényt jelent az egészségügyi szakmáknak. A másik sokkal kézenfekvőbb ok a végtelen kereslet és a definiálhatatlan igény. Ez azt jelenti, hogy egy problémára általában sok - árban / költségvonzatban és hatékonyságban is különböző szer vagy kezelés áll rendelkezésre. Pl: a beteg influenzás. Erre az orvos lépheti azt is, hogy menjen haza, igyon teát és szedjen be ha kell lázcsillapítót, ami természetesen nem repectköteles. De azt is mondhatja mondjuk, hogy ez már nagyon gáz, ezért szedjen Tamiflut, ami egy vírusellenes gyógyszer. Vélhetően utóbbi gyorsabban hoz majd eredményt, de jelentősen drágább is. Kezelésnél: adott a betegünk, aki fájlalja a derekát. El lehet küldeni röntgenre, ami viszonylag olcsó, viszont 99%, hogy nem mutat ki semmit. VAgy el lehet küldeni MR vizsgálatra, ami ki fogja mutatni az ágyéki gerincsérvét. Az orvos az első alkalommal torna+ röntgen kombót fogja előírni, aztán, ha marad a fájdalom, akkor megy majd a drága MR felé. Ez rengeteg egészségügyi kezelésre igaz. A legtöbb modern kezeléshez valószínűleg állami úton nem is lehet hozzájutni. Ezért is inkább halálos ítélet Magyarországon a rák, mint mondjuk az USA-ban, a magánegészségügyben ténylegesen biztosítottak számára. A lényeg, hogy az egészségügyre soha nem lehet elég pénz, hiszen a kereslet végtelen: ha a beteget kérdezzük, hogy a legmodernebb kezelést szeretné-e kapni vagy a diszkontot, ő a legmodernebbet fogja választani.

A magyar helyzetben egyébként messze a legaggasztóbb a szakemberhiány, nem pedig a géphiány. A gépekhez bár várakozási idővel, de hozzá lehet jutni diagnosztikai célból. Nekem tüdő CT-m volt pár éve, mert a szakorvosnak nem tetszett egy tünetegyüttes és nagyon rosszul voltam. Talán másfél-két hét múlva volt időpontom állami TB keretében tüdő CT-re. Tehát gépből elég van elég, orvos nincs, aki kiértékeljen. Ez elsősorban a fejlett országok óriási elszívóhatása miatt van. Ahogy elég nővér sincs, hogy ellássa a betegeket.

Jelenleg ugye ott tartunk, hogy bár a kormány kvázi tagadja a magánegészségügy jelentőségét és létét és továbbra is fenntartja az "állami egészségügy jó színvonalon ellát" mítoszát, igazából aki tudja az menekül az államiból. A magánegészségügy természetesen elsősorban az egyszerűbb, könnyebb és jövedelmezőbb területekre nyomul be (pl: nőgyógyászat, diagnosztika, szülések, munkahelyi szűrés stb.).

A helyzet tehát az, hogy a kormány teleszájjal ordítozik, hogy Gyurcsány és MZP fizetőssé akarja tenni az egészségügyet, míg 2010-2022 között az állami egészségügy színvonala folyamatosan romlott és a magánegészségügy növekedése jelentős volt. Ha a fogalom mögé nézünk, akkor is azt látjuk, hogy az egészségügy fizetős már nagyon régen, ha biztosítási jogviszonyod nincsen, akkor nem vagy jogoult egészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni (a sürgősségin kívül). Tehát ez némileg egy mű vita.
Annyiban persze nem, hogy az egészségügy válsága folyamatos és az elöregedő társadalommal csak súlyosbodik, tehát szükség lenne egy új közmegegyezésre az ellátás garantált szintjét illetően és lehetőségre, hogy aki többet tud fizetni az az állami rendszeren belül kaphasson jobb ellátást. Ez azonban a téma átpolitizáltsága miatt sohasem fog létrejönni: a kormányok a garantált ellátás színvonalát / elérhetőségét fogják folyamatosan csökkenteni.

a nagy hohohorgász 2022.01.18. 21:28:18

@MEDVE1978: medve koma, az hogy lehet hogy az orvos az állami ellátásban nem tudja diagnosztizálni a problémát de a magánrendelésen meg ho-ho hirtelen tudja 50 ezer forintért/20 perc????? Hipokratészi eskü :)))))) De azért az állam által adott lóvét felmarkolja és az eszközöket okosba ellopja..... Amúgy azt kívánom az összes piacimádóknak hogy olyan gerinces emberek gyógyítsák őket mint ők maguk. És félreértés ne legyen, aki gerinces és nemvállal állami munkát az oké, de aki állami munkát vállal annak gyógyítania kell!!!!!!

HaCS 2022.01.19. 01:56:09

Beszélhetünk itt szakpolitikáról, de egy bő évtizede ilyen nincs. Szakma van, meg politika minimális átfedés nélkül. Az éppen kinevezett vazallusnak általában fogalma nincs az adott szakterületről, és úgy tűnik ez nem véletlen, hanem cél. Gondolom így jobban tud koncentrálni a politikai összetevőkre, ha nem kell neki mindenféle bonyolult számításokkal, vagy alapelvekkel küszködnie.

Az Országos Atomenergia Hivatal legújabb elnöke egy külügyi tapasztalatokkal bőven felvértezett okleveles biomérnök.

Ennyit a szakpolitikáról.
süti beállítások módosítása