Márki-Zay Péter az előválasztás óta alig ad interjút a hazai médiában. Miért dönthetett így és hová tűnt? Erre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése.

Mióta megnyerte az előválasztást, Márki-Zay Pétert ritkán látni a nyilvánosságban, legalábbis ahhoz az interjúcunamihoz képest mindenképpen, amit a két előválasztási forduló között megszokhattunk tőle. Akkor napi 3-4 interjút adott különböző prominens, nem kormánypárti médiumoknak, manapság pedig alig-alig mutatja magát ugyanezeken a csatornákon. Ez sokakat meglep, már csak azért is, mert saját párt híján nem igazán vannak emberei, akiket delegálhat ugyanezekbe a műsorokba, és az előválasztás során a minél több és hosszabb megszólalások stratégiájával tört folyamatosan előre. Hová tűnt és miért?

Adódik egy-két kézenfekvő magyarázat. Egyrészt a korábbi tempó tarthatatlan volt; nem lehet várni, hogy valaki több mint fél éven keresztül folyamatosan a tévéképernyőkön szerepeljen, és mindeközben érdekes is maradjon a közönség számára. Így egy kisebb hátralépés logikusnak tűnhet. Másrészt polgármesterként nem csak kampányteendői vannak Márki-Zaynak, és ezekről be is számol a közösségi médiában, pl. élőben számol be az önkormányzati ülésekről.

Ezektől a tényezőktől függetlenül marad még ideje az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének arra, hogy a médiával foglalkozzon, csak ezt nem arra szánja, amire az előválasztási kampány során. A magyarországi médiumok helyett a külföldiekre koncentrál. A teljesség igénye nélkül a következő médiumoknak adott interjút az elmúlt két hétben: Newsweek (USA), CNN (USA), Al-Jazeera (Katar), Die Zeit (Németország), The Sunday Times (Nagy-Britannia). Ezen kívül arra is szánt időt, hogy a külföldi újságírók mellett külföldi politikusokkal is beszéljen, így találkozott az Európai Néppárt, a Macron-féle Renew Europe, az európai szociáldemokraták és Zöldek képviselőivel is.

Szokatlan, hogy egy magyar politikus ennyire a nemzetközi médiának és politikának szenteljen egy időszakot. Márki-Zay ebben is elüt a szokásos ellenzéki politikusoktól, és ennek nem csak az az oka, hogy villámszerű felemelkedése miatt szokatlan érdeklődésre tart számot külföldön is. Két stratégiailag fontos megfontolás is állhat amögött, hogy ilyen intenzitással a nemzetközi kapcsolatok építésébe fogott.

Az első ezek közül az, hogy tanult az ellenzék hibáiból, és arra törekszik, ami hiányzott az ellenzék tagjainak nagyobb részéből a NER időszakában: nemzetközi beágyazottságra. Amíg a 2000-es évek közepéig a magyarországi baloldal sikerének egyik kulcsa az volt, hogy a jobboldallal szemben remek nemzetközi kapcsolatokat tudtak fenntartani, és képesek voltak a nemzetközi korszellemet követni (gondoljunk csak pl. arra, hogy a szocialisták viszonylag gyorsan átvették az angolszász világban divatossá vált harmadik út politikáját). A Fidesz ebből tanulva 2010 óta minden politikájához megpróbál nemzetközi szövetségeket építeni, ennek legújabb jele volt Marine Le Pen budapesti látogatása. Akármennyire megy szembe az európai fősodorral a magyar kormány, egyedül sosem teszi, mindig keresi, hogy tudja nemzetközileg is beágyazni a politikáját, és részben ez is eredményezi sikerességét.

Ezzel szemben az ellenzék hiába hivatkozik megállás nélkül a Nyugatra, ha a nyugati folyamatok megértése és a jelentőségteljes nyugati kapcsolatok építése elmaradt. Ezt a befelé forduló magatartást próbálja megváltoztatni Márki-Zay azzal, hogy máris széles körben keres magának szövetségeseket, tulajdonképpen az Európai Parlament teljes centrumát megpróbálja megnyerni magának. Ez egyrészt hasznos lehet az ellenzék sikere szempontjából is, de személyes indíttatásai is lehetnek ezzel. Miután hazai pártháttérrel nem rendelkezik, érdemes a nemzetközi szövetségeket maga mögé építenie, hogy biztosítsa pozícióját az ellenzék élén. Így, amennyiben a koalíciós pártérdekekkel szembe szeretne esetleg menni, hivatkozhat a neki köszönhető nemzetközi beágyazottságra.

A nemzetközi beágyazottság mellett van még egy fontos oka annak, hogy Márki-Zay minden lehetőséget megragad külföldi interjúkra és nemzetközi találkozókra. Ez pedig az, hogy ezeknek tartalma másodlagos; a legtöbb politikafogyasztó nem szerez információt arról, mi is hangzik el ezekben a nyilatkozatokban és miről is szólnak ezek az egyeztetések. Az viszont elterjed, hogy Márki-Zay sok külföldi, a jelenlegi európai politikai fősodorhoz tartozó médium és politikus által elfogadott jelölt. Ez pedig erősíti azt a képet, hogy ő a „nyugatos” jelölt, és a „nyugatosságot” kereső szavazók számára ez egy fontos igazodási pont – nem csak beszél a Nyugatról, hanem ott valóban elfogadott politikusnak számít. Ezt hívja a politikatudomány gondolatmankónak: a nem teljesen tájékozott választók (a választók túlnyomó többsége) ilyen hírek alapján helyezi el a saját fejében a jelölteket, pártokat, Márki-Zay pedig ezzel megerősíti a helyét a „nyugatos” jelölt polcán a választók fejében.

Ugyanígy gondolatmankóként szolgálnak ezek az interjúk és találkozók a Nyugat Magyarország felé érdeklődő politikusainak, újságíróinak és polgárainak. Értelemszerűen nagy többségük nem követi napi szinten a magyar politikát, de ha azt látják, hogy egy magyarországi jelölt az általuk ismert fősodorbeli médiumokban jelenik meg és az általuk ismert fősodorbeli politikusokkal találkozik, akkor már el is helyezik ezt a jelöltet az európai fősodorba. Orbán Viktorról is feltehetően annyit tudnak, hogy az európai fősodorral szembenálló politikusról beszélünk, Márki-Zay pedig így logikusan szembekerül vele – függetlenül attól, hogy mi az interjúk és találkozók konkrét tartalma.

Márki-Zay tehát akár tudatosan, akár véletlenül koncentrál a külföldi kapcsolatokra, stratégiailag fontos lépéseket tesz.

Rajnai Gergely