Ha jól megy egy fociválogatottnak, az a kormánynak vagy az ellenzéknek kedvez? Ezt a kérdést vizsgálta meg Rajnai Gergely blogbejegyzésében.

Zajlik a labdarúgó Európa-bajnokság, az ország focilázban ég, és a politika sem maradhat ki a buliból: Orbán Viktor már napokkal a kezdés előtt határozott véleményét fejezte ki a magyar kerettel kapcsolatban, Fekete-Győr András a torna apropóján videót készített a Momentum sportpolitikai álláspontjáról, a kormánypárti média is megragadta a lehetőséget, hogy lejárassa az ellenzéki politikusokat a focirajongó választók előtt. Nem kérdés tehát, hogy Magyarországon a futball politikai kérdéssé vált az elmúlt tíz évben, köszönhetően annak, hogy a kormány prioritásként kezeli a sport támogatását. A magyar csapatok sikereit a Fidesz saját sikereiként kezeli, míg a kudarcokat az ellenzék tűzi zászlajára: lám, a kormány feleslegesen támogat egy sikertelen ágazatot, hasznosabb célokra is fordíthatná a közpénzt.

Vajon máshol is így van ez? A focit másutt is átszövi a politika? Erre a kérdésre próbálok választ keresni ebben a bejegyzésben egy játékos vizsgálattal. Ha elfogadjuk, hogy egy ország válogatottjának sikerét a választók a kormány sikeres sportpolitikájának tudják be, és elég sok szavazónak fontos kérdés a labdarúgó-válogatott szereplése, feltételezhetjük, hogy a nagy nemzetközi tornákon jól szereplő válogatottak országaiban a kormányok az adott torna után joggal számíthatnak arra, hogy a focisiker farvizén újraválasztják őket, a kudarc hatására pedig elveszíthetik a következő választást.

Ezt a kérdést vizsgálom most meg két módon. Az első kizárólag a sikert vizsgálja: a nagy tornákat (Európa-bajnokság, világbajnokság) közvetlenül követő (legfeljebb egy évvel a torna után megtartott) választáson az aktuális világ- vagy Európa-bajnok országában újraválasztották-e a kormányt, vagy sem. Például Spanyolország 2010-ben világbajnok lett, az ezt követő választáson pedig a szocialista kormány megbukott, tehát ez az eset a kiinduló feltételezéssel ellentétes eredményt hozott.

Összesen kilenc vizsgálható eset volt a II. világháború óta (a többi győztesnél nem volt demokratikus választás a torna utáni évben), és a kép meglehetősen vegyes: hat alkalommal választották újra a győztes csapat országában a kormány, három alkalommal pedig nem, tehát általános következtetések az adatok alapján ne vonhatók le. Ami viszont különösen érdekes, hogy Németországban háromból háromszor is újraválasztás történt egy-egy trófea elhódítása után (1972-ben, 1980-ban és 1990-ben). Ha ezt összekapcsolva azzal a ténnyel, hogy az 1954-es világbajnoki döntő meglepetésszerű megnyerése a mieink ellen Nyugat-Németország egyik első sikerélménye volt a II. világháború megpróbáltatásai után, és nagyban hozzájárult a német identitás újbóli megerősödéséhez, elmondhatjuk, hogy a foci a (nyugat)németeknél is közvetve vagy közvetlenül politikai kérdés, még ha más formában is, mint minálunk.

A közelmúltat kicsit alaposabban is megvizsgálva azt is megnéztem, hogy az előző Európa-bajnokság után meg lehetett-e figyelni azt, hogy a várakozásokon felül teljesítő csapatok országaiban a kormányokat újraválasztották, a kudarcosan szereplő válogatottak esetében viszont az ellenzék lett sikeres. Ehhez a torna előtti fogadási esélyeket vettem alapul, és a fogadóirodák előzetes rangsorát vetettem össze a végeredménnyel. Ez alapján sikeresnek tudhatta magát Portugália, Észak-Írország, Izland, Magyarország, Írország, Wales és Szlovákia, kudarcot vallott viszont Horvátország, Anglia, Spanyolország, Belgium, Ausztria és Svédország; a többi csapat a várakozásoknak megfelelően szerepelt. A választásokat megnézve meglepő eredményre jutunk, ugyanis a várt hatás fordítottját tapasztaljuk: a jól teljesítő válogatottak országaiban (Észak-Írország és Izland) a kormányok megbuktak az Eb-sikert követően, míg a várakozásokat alulmúló csapatok (Horvátország, Anglia, Spanyolország) nemzeti választásain újraválasztották a regnáló kabinetet.

Az előző Európa-bajnokság után tapasztaltak alapján tehát aki a magyar válogatott Eb-szereplése alapján próbálja megjósolni a 2022-es választás eredményét, könnyen tévedhet. A történelmi adatokból viszont arra következtethetünk, hogy a német kereszténydemokraták szinte biztosra vehetik a sikert a következő kancellárválasztáson, ha a Nationalelf lép Európa trónjára. Természetesen ez a gyors és felületes elemzés inkább csak játék, mint a politikai előrejelzés egy potenciális új módszere, hiszen még ott is, ahol a labdarúgás politikai töltettel bír, számos sokkal fontosabb szempont dönti el a választások kimenetelét, de érdekes volt megnézni, hogy a válogatottak teljesíténye hogy befolyásolja a szavazók viselkedését.

Rajnai Gergely