Hogy lehet, hogy tizenöt évvel az őszödi beszéd után még mindig kampánytéma Gyurcsány Ferenc kommunikációs katasztrófája? Miért számít ez a 2022-es választások szempontjából?
Elintézhetnénk annyival, hogy ellenzéki összefogás ide vagy oda, ahogyan Orbán Viktor megfogalmazta, még mindig a DK elnöke a Fidesz fő ellenfele, de legalábbis a mumus, akivel riogatni lehet a kormánypárti szavazókat. A helyzet azonban jóval bonyolultabb, és rámutat arra, hogy a rendszerváltás utáni magyar politikában mennyire fontos szerepet játszik az “idő tényező”.
Hogy ez mit jelent? 2010-ben azért kerülhetett hatalomra a Fidesz, mert a szavazók úgy gondolták, hogy jöjjön bárki, csak ne az MSZP kormányozzon. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése azonban csak az utolsó csepp volt a pohárban. Addigra a választók egy része belefáradt a Magyarország megújítását ígérő reformokba. Azokba a reformokba, amelyek az állampolgárok felelősségérzetére apelláltak, amelyek mindig azt ígérték, hogy csak egy kicsit kell még megszorítani, és a jövőben jobb lesz. A választók nagy része persze már nem emlékszik erre, nem emlékszik arra, hogy 300 Ft-os vizitdíjon és az önköltségű egyetem gondolatán úszott el a baloldal támogatottsága. Nyilván arra sem emlékeznek már, hogy Orbán Viktort leszámítva Gyurcsány Ferenc volt az egyetlen magyar politikus, aki képes volt megtölteni az Andrássy utat emberekkel, egészen az Oktogonig. Összességében, Gyurcsány Ferenc valaha képes volt ugyanazt a lelkesedést (és gyűlöletet) kiváltani az emberekből, mint Orbán Viktor. Miért fontos mindezt feleleveníteni? Azért, mert rámutat arra a három tényezőre, ami végül a Fidesz győzelméhez vezetett. A kormányzati “elkopásra”, a zsigeri elutasításra és a kormányzati ciklusok számának fontosságára.
Minden kormánypártnak megvan a maga szavatossági ideje. Ahogy múlnak az évek, a legnépszerűbb vezetők is veszítenek támogatottságukból. Az, hogy ez mikor, és milyen mértékben történik meg, politikai teljesítményükön túl függ az adott rendszer politikai kultúrájától. Attól, hogy milyen hosszú kormányzati ciklusokhoz szoktak az emberek. Nyugat Európában nem ritka a két, három egymást követő ciklus, Magyarországon azonban 2006-ig négy éves váltógazdálkodás volt a módi. Ezt a hagyományt először Gyurcsány Ferenc törte meg újraválasztásával, ami elültette a bogarat politikai ellenfelei fülében, hogy létrejöhet a két-három ciklus hagyománya.
A demokrácia válságáról szóló könyvében Adam Przeworski felveti, hogy a demokrácia akkor működik jól, ha az intézményes konfliktusok kockázata sem nem túl magas, sem nem túl alacsony. Ha a választások kimenetelének nincs különösebb hatása az emberek életére, akkor a kockázat túl alacsonynak tekinthető. Ha azonban a választások következményei elviselhetetlenek a vesztesek számára, akkor értelemszerűen a kockázat túl magas. Amikor a választók úgy érzik, hogy a választások eredményei nincsenek hatással az életükre, a rendszer ellen fordulnak. Ahogyan akkor is, ha a vesztesek azt tapasztalják, hogy a megválasztott kormány jelentős mértékben sérti az érdekeiket vagy értékeiket. Ez utóbbi esetben a vesztesek bármi áron hajlandóak ellenállni a kormánynak, beleértve az erőszakot is.
A hosszú ciklusok hagyományának gondolata az akkor még ellenzéki Fidesz szavazók számára az elviselhetetlen kategóriába tartozott. Az eleve illegitimnek tartott kormányt addig is csak azért tolerálták, mert ott lebegett a szemük előtt a négy év múlva történő visszatérés esélye. Az őszödi beszéd tartalma még azok számára is problémás volt, akik amúgy csak “belefáradtak” a reformhevületbe. Azok, akik eleve elutasították a kormányt, viszont elemi erővel keltek ki ellene. Mindezen elemek összessége vezetett az Orbán-kormány 2/3-os győzelméhez. Azóta eltelt két kormányzati ciklus, ami a jelenlegi ellenzéki választókat hozta hasonlóan elviselhetetlen helyzetbe. Ami felveti a kérdést, hogy vajon tényleg
elég élénken él a választókban még mindaz, ami egykor hatalomra juttatta a Fideszt ahhoz, hogy egy harmadik ciklust is véghez vihessenek, vagy már eljutott a társadalom arra a szintre, hogy mindegy ki, csak ne a Fidesz? Ha valamiféle keretbe szeretnénk helyezni a 2022-es választások logikáját, akkor érdemes a kifáradás, a ciklus hosszúsága, és az elviselhetőség kapcsolatán gondolkozni.
Lakatos Júlia
