Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

A polgárosodásról és a népnevelésről

2020. május 11. 17:11 - Méltányosság Központ

Vajon milyen hasonlóságok vannak 1862 Magyarországa és a mai Magyarország között? Szerezzük be és lapozzuk fel a néhai költő, Vajda János 25 évesen írott könyvét. Forrófejű? Döntsük el.

library-869061_1920.jpg

1862-ben, 25 éves korában Vajda János, az akkor még pályája elején álló költő, író (Arisztidesz álnéven) megjelentetett egy könyvet Polgárosodás címmel. A könyvről eddig mit sem tudtam, ám egy antikvárium licitálásán beszálltam a versenybe, és megnyertem. Elolvastam.

Elképesztő olvasmány arról, mi mindenben lát hátramaradottságot tizenhárom évvel a világosi katasztrófa után. Bekezdéseket lehetne idézni, és mai ínyencek csettinthetnének, és felkiálthatnának: „Atyaég, semmi sem változott az óta”.

Kétségkívül Vajda nagyon kemény szöveget írt, amelyben ostorozza korának Magyarországát. Ide másolom könyvének azt a részletét, amelyet Ady bizonyosan olvashatott, mert hiszen ez a rész olyan, mint ha a „Magyar ugaron” és a „Hortobágy poétája” prózai előképe lenne. „Éppen ott a legelhanyagoltabb a népnevelés, ahol a legnagyobb fokon kellene állnia, a tiszta, keveréktelen magyar faj lakta, a tulajdonképi Magyarországot alkotó egész nagy alföld gazdag rónáin. Micsoda erkölcsök, micsoda szokások, minő őskori kezdetleges életmód, valóságos beduin világ! Sírhat a művelt magyar lelke, ha eltekint végig e nem csak anyagi, de szellemi értelemben vett vad pusztaságon”.

De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy a fiatal Vajda János csak bírál, és leszól mindent. Könyvének központi alakja Széchenyi, a fontolva haladó magyar, akit valóban a legnagyobb magyarnak tekint, s akinek népnevelő programját teljes mértékben magáénak vallja. A polgárosodás Vajda számára valójában népnevelés. Népnevelés – csak nem úgy. A nevelés és az oktatás feladata ugyanis nem az, hogy megtanítsa írni és olvasni a gyereket. Hanem az, hogy megtanítsa alkalmazkodni őket a kor kihívásaihoz.

S ezzel szerzőnk kortól független programot fogalmaz meg. Úgy is mondhatnánk: ez a program mindmáig beteljesítetlen, merthogy az oktatási rendszerben ma sem igen van jelen az a motívum, amely a koreszmékhez való alkalmazkodásra készít fel. Az olvasó unalomig ismerheti a vitát, hogy az iskolának vajon mit kell tanítania: lexikális tudást, avagy a világban való boldoguláshoz szükséges képességeket.

vajda_borito.jpg

Természetes lenne számomra, hogy az utóbbit. De érteni vélem az ettől való félelmet is. Hogy egy másik híres magyart (Babits Mihályt) is ide idézzek: a magyar jellem sajátossága (mondja a Magyar jellemről című híres dolgozatában) voltaképpen nem is akar boldogulni a világban. Ha pedig nem akar, akkor minek is kellenének a korszellemhez adaptálódó képességek, akkor bőven elegendő a lexikális tudás.

Amit nem akarok elbecsülni persze. Nekem is van elég méretes könyvtáram, ami valahol a lexikális tudás vagy a magaskultúra foglalata. De azt is tudom, hogy a világhoz való alkalmazkodás kérdése nem csak Vajda János korában nem volt megoldott, de nagy részben ma sem az.

Ja, és Vajda azt is mondja, hogy 1862-ben latolgatni kellett volna a Habsburgokkal való kiegyezést, de persze megérti Deákot, amiért ekkor még nem egyezett ki, mert a hazai közvélemény árulónak minősítette volna.  

Aki teheti licitáljon Vajdára, és nyerje is meg.

 Csizmadia Ervin

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr915681660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

birkamenet 2020.05.12. 10:53:48

Igen, ez így van, "Magyarországnak több mint ezeréves történelme van" (co a legelvakultabb orbán felszopó udvaroncok egyike) során a képlet mindig ugyanaz maradt: az ostoba, félanalafabéta, a világból semmit nem értő és nem is akaró atomtudós magyarjainak a száma mindig magasan verte az értelmesebbjeinek a számát. Ezért nem tud tudta Magyarország a történelemben soha semire vinni, sose előrehaladni. A túlerőben levő ostobák, a világtól elmaradottak mindig legyőzték a maradékot. Aztán amikor az ostobák hatalma mégse hozta meg a kitörést a szegényházból, akokr jött mindig az ezeréves reakciójuk: "Ellenünk mindig mindenki összeesküdött, miattuk vagyunk lúzer nép."

Nyilvánvaló, hogy aki egyedüli többségben akar kormányozni Magyarországon, annak az ostobák meg a tahók a célcsoportjai, ezekből áll össze a kétharmadnyi többség, nem pedig az értelmesebb polgár fajtából.

nemecsekerno_007 2020.05.12. 10:56:16

Mi a hasonlóság?!? Hát az ország területe biztos nem.

Gery87 2020.06.16. 12:49:10

"Hogy egy másik híres magyart (Babits Mihályt) is ide idézzek: a magyar jellem sajátossága (mondja a Magyar jellemről című híres dolgozatában) voltaképpen nem is akar boldogulni a világban. "

gyönyörű meglátás.
Nem érti, nem befolyásolhatja, ezrét elve feladja és kiskapukat keres....vagy "átvészeli"...
Ez a nagy kuruckodás lényege.
süti beállítások módosítása