Nemrég nézők milliói követhették nyomon a HBO televíziócsatorna Csernobil című sorozatát, amely megannyi érdekes diskurzust generált.

Sokan szóvá tették, hogy nem minden úgy zajlott a valóságban, mint a sorozatban, sőt Jim Smith, a Portsmouth-i Egyetem kutatója tízpontos listát állított össze a sorozatban látható tévedésekről, hibákról. Természetesen a film ugyanolyan művészi alkotás, mint egy könyv: a művészi szándék érdekében a cselekményesítés sohasem követi százszázalékosan a megtörtént eseményeket. Olyan szempontokra is figyelemmel kell lenni, mint a filmes hagyományok vagy a konfliktus kiélezése a szereplők egy része között. A fiktív helyzetek azonban nem rontanak a sorozat mondanivalóján. Sőt, a művészi kifejezés csak segíti a mondanivaló eljuttatását a nézőkhöz, mert a szívhez szól.

A sorozat valószínűleg újraindítja a vitákat az atomenergia hasznáról és kockázatairól, és ha ez így van, teljesen mindegy, milyen eredményeket tesz a művészi szabadságnak. Persze, nem véletlen, hogy éppen Csernobil neve vált az atomenergia veszélyének, és egyúttal az emberi gőgnek a szinonimájává. A szovjet rendszer kommunikációs manipulációi és hazugságai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a csernobili Lenin atomerőműben kialakult baleset globális üggyé vált. Ország-világ előtt lelepleződött a rezsim felelőtlensége.

Atomerőmű-balesetet korábban is voltak. Hogy csak párat idézzünk fel: Chalk River, Kanada (1952), Saint-Laurent, Franciaország (1969), Three Mile Island, Egyesült Államok (1979), amely utóbbi a csernobili balesetig a legsúlyosabbnak számított. Mégsem Three Mile Island neve ugrik be, ha valaki az atomenergia veszélyeit kívánja érzékeltetni.

Nyilván közrejátszik az időbeli közelség. Fukushima volt a legutolsó baleset helyszíne (2011), ezért ismeri mindenki a nevét. Csernobil pedig, bár régen volt, ám szorosan összekapcsolódott a szovjet rendszer delegitimálódásával, és hatása jóval nagyobb földrajzi térre és népességre terjedt ki, mint a korábbiak. Csak elég emlékeztetni arra, hogy Belorusszia nagy része élhetetlenné vált, a mezőgazdaság nagy területeken tönkrement – mintha a belorusz nép nem szenvedett volna amúgy is eleget a 20. században! A sugárzást először Skandináviában észlelték, de a dózis elérte Svájcot, Bulgáriát és Görögországot is.

A néhány évvel későbbi brazíliai atomerőmű-baleset is hozzátett a félelmekhez: a kutatók ott igazolva látták, hogy már a csernobilinál kisebb mennyiségben levegőbe kerülő radioaktív anyagok is súlyos károkat okozhatnak. Visszafelé ez növelte a csernobili erőmű személyzetének és a politikai vezetésnek a felelősségét. Mindezek együttesen járultak ahhoz, hogy Csernobil előbb eszébe jut az embereknek, mint Three Miles. És felhívja a figyelmet arra, hogy egy demokratikus rendszerben a nyilvánosság miatt a baleseteket kevésbé lehet titokban tartani, mint egy diktatúrában. Nem véletlen, hogy ezt a sorozatot is az HBO készítette.

Paár Ádám