Habár sajnálatos az eredmény a rosszul szereplő pártok számára, úgy vélem ennél jobb forgatókönyv nem is lehetett volna az ellenzéknek. Tudom, ez nem vigasz azon pártok szavazóinak, akik többet reméltek, mégis az ellenzéki oldalon már réges-rég kellett volna egy profiltisztítás.
Mert mi is történt? Az amit az MSZP-P hangsúlyozott a kampányában, hogy nagyobb esélye van egy nagy ellenzéki tömbnek, mint a pártoknak külön-külön, igazolódott. Csak épp nem úgy ahogyan azt gondolták. Hiába értették meg, hogy az ellenzék valamely pártjának ki kell nőnie magát egy domináns párttá, végül a nagyon erősen európai témákkal kampányoló DK és Momentum vált ezzé az erővé. Legalábbis a választók megadták az esélyt arra, hogy a jövőben azzá válhassanak. Ez a két párt ma a generációs és vérmérsékleti különbségeikkel olyasmi, mint az SZDSZ és a Fidesz volt a rendszerváltás hajnalán.
A Momentum épp az a forró fejű, álmodozó brancs, ami a Fidesz volt a jóval higgadtabb, tapasztaltabb, kicsit idősebb SZDSZ mellett. “Az ifjúsági tagozat.” Érdekes lesz figyelni, hogyan alakulnak, mikor tör az ifjúsági tagozat a nagytestvér babérjaira.
Na de a DK élén mégiscsak olyasvalaki áll, aki egyszer már megbukott! – mondják sokan, talán majdnem akkorát csalódva abban, hogy Gyurcsány Ferenc még ennyi idő után is a magyar politika meghatározó szereplője lehet, mint abban, hogy az Orbán-rendszer köszöni szépen, folyamatos konfliktusok közepette, de él és virul. Kétségtelen, hogy Gyurcsány Ferenc személye a DK legnagyobb tehertétele, ugyanakkor a legnagyobb erőforrása is. Ráadásul ahogy a Momentum is, a DK is képes volt egy új arccal előállni az új üzenetéhez, és ezen a választáson ezt díjazták a választók. A DK és a Momentum is képes volt “importálni” olyan témákat, amelyek Európa-szerte foglalkoztatják a választókat és lefordítani azokat a magyar társadalom nyelvezetére. Mindkét párt sokat dolgozott a rebrandingen, a termék profiljának átalakításán, és ez úgy tűnik most beért. Az, hogy a győzelem másnapján egy megújult erejű Gyurcsány Ferenc ott folytatta Orbán Viktorral ahol abbahagyta, az már egy más kérdés. Dobrev Klára személye ettől még nagyon jól működött az EP kampányban.
De miért van szükség kevesebb pártra az ellenzéki oldalon? Miért ne virágozhatna száz virág? Azért, mert még így is túlzsúfolt az ellenzék. Kioltják egymást az üzenetek, és nincs egy erős vezető. Sok lúd disznót győz, de nem egy ilyen rendszerben.
Ha az ellenzéki választónak azon kell gondolkodnia, hogy melyik ellenzéki pártot szeresse az X-ből, ne csodálkozzanak, ha nem lehet megszorongatni a kormánypártot. Ellenben érdemes elgondolkodni, hogy mi lehet az, amit díjaztak a szavazók a DK és Momentum üzeneteiben. Kivételesen szerintem minden bukott párt tudja mit rontott el, azt azonban még nem biztos, hogy tudják mit tehetnének másképp. Megmaradásuk attól függ, hogy képesek-e ezzel szembenézni, ne adj isten még bocsánatot is kérni szavazóiktól, mint Ungár Péter. Azonban ha mégsem lesznek képesek pusztán a reflexiótól újult erőre kapni, ne hullassanak könnyeket, ez a természet rendje. Sokszor a kevesebb több.
Lakatos Júlia
