Nincs ember, aki nem azt mondaná, hogy a vasárnapi EP-választásnak minden eddiginél nagyobb tétje van.
Az átlagos választó nyilván azt hiszi (ha az átlagos választó ilyen kérdésekkel foglalkozik), hogy ha nagy a tét, akkor a pártok megkétszerezett erővel kampányolnak. És jól hiszi. Hatalmas elánnal beszél, ír és szidalmaz mindenki. Mainstream a populistákat, populisták a mainstreamet.
De ha „minden eddiginél nagyobb a tét”, akkor bizonyára ezt átérzik azok is, akik a pártok közötti tájékozódást más eszközökkel és módszerekkel segítik. Ha nem így lenne, nem került volna kilenc nappal a választás előtt nyilvánosságra az osztrák alkancellár 2017-es ibizai kiruccanásáról szóló videó. A videó kikerülése után egy nap leforgása alatt minden elvégeztetett: Heinz-Christian Strache minden tisztségéről lemondott. Ausztriában szeptemberben előrehozott választások lesznek.
Első ránézésre sokakban felmerül persze, hogy naná, hogy itt egy megrendezett lebuktatásról van szó. De hát erre azt mondhatjuk: akit le lehet, azt le is buktatják.
Nemhogy két évvel ezelőtti, de 30-40 évvel korábbi felvételek is okozták már emberek bukását.
De ha egy kicsit túltekintünk magán a történésen, akkor azt mondhatjuk: a politika hovatovább olyan, hogy elvek mentén nem lehet dönteni róla. Elveket a politikusok ma már nem ütköztetnek, érdemi vitákat a nyilvánosság előtt nem folytatnak. A politika saját tábornak szóló akciókból áll, s a Strache-féle botrányok hovatovább az egyetlenek, amelyek mindenkihez szólnak. Amit nem sikerül közölni mondjuk egy stúdióban, vagy egy nyilvános vitán – hogy „nem értek egyet veled” -, azt így, ilyen keresetlen módon teszik meg.
Csodálkozni csak azon csodálkozhatunk, hogy a mostanihoz hasonló videók mindig előkerülhetnek. Pedig számtalan politikus bukott már bele egy rossz félmondatba, vagy egy félreérthető mozdulatba. Ennek ellenére mindig vannak politikusok, akik belesétálnak a csapdába, és olyan mondatokat mondanak kamerába, amelyeket nem kellett volna.
A mostani bukás vajon mennyiben befolyásolhatja majd a választást? Az biztos, hogy Ausztriában nagyon. És az Európai Unióban? És Magyarországon?
Csizmadia Ervin
