Napirenden van a Fidesz kizárása az Európai Néppártból. Kívülről és a magyar sajtóból úgy tetszik, mintha ez a kérdés szinte kizárólag értékalapú lenne: a magyar kormánypárt eltávolodott azoktól az értékektől, amelyeket a Néppárt nagy része képvisel, így már nem való a fősodorba tartozó konzervatív párt kötelékébe, így kizárása elkerülhetetlen. Ez a helyzet rendkívül sekélyes értelmezése.
Az értékek szempontja valóban nem hanyagolható el, de korántsem kezelhetjük a szituációt ennyire egysíkúan. Egyrészt a Néppárt értékei (bár néhány, gyakorlatilag semmitmondó szlogenben írásban összefoglalták őket) nem kőbe vésettek: folyamatosan alakulnak a korok és a tagok változásával, ahogy ez minden pártnál, különösen nemzetközi pártszövetségnél teljesen normális. A politikatudomány berkein belül és kívül mindenki beszél egyfajta populista korszellemről (jelentsen ez bármit), ez a korszellem értelemszerűen alakítja a Néppárt értékeit – kérdés, hogy milyen irányba, hiszen pl. a Fidesz a populista irányba, míg pl. egyes belga pártok kifejezetten a populizmussal szemben határoznák meg az EPP platformját. Az sem mellékes, hogy a Fidesz az EPP hatodik legnagyobb pártja, és a hagyományos pártok a közvéleménykutatások szerint vissza fognak esni a májusi választásokon, tehát a hierarchiában akár előre is léphet május után. A Néppárt értékei tehát nem egy Fidesztől teljesen független, általa nem alakított listán találhatók, hanem a magyar kormánypárt (és a hozzá is köthető populista mozgalom által) aktívan formálja azokat.
Az értékvita így egy kicsit bonyolultabb, mint sokan feltételezik, de még bonyolultabb, ha politikai értékelmélet szemüvegét letesszük, és felvesszük a szigorú közgazdasági szemüveget. Mert bizony a politikát lehet a közgazdaságtan módszereivel is elemezni. Leegyszerűsítve: a szereplők elővesznek egy füzetet, az egyik oszlopba felírják, hogy mi az előnye a Fidesz néppárti tagságának, a másik oszlopba pedig azt, hogy mi lenne a hátránya, és a kettőt összevetve hoznak meg egy döntést.
Amennyiben elfogadjuk, hogy a Fidesz eltávolodott a többi tag alapvető értékeitől, akkor ez egy igen komoly hátrányként, azaz közgazdasági nyelven költségként merül fel. A költség elsősorban az, hogy mind a hazai választóik előtt, mind brüsszeli tárgyalópartnereik előtt nehéz lehet prezentálni, hogy miért állnak szövetségben egy olyan párttal, amely saját vezetőjük (Jean-Claude Juncker) ellen vezeti az európai kampányát. Ez kevesebb szavazathoz és rosszabb tárgyalási pozícióhoz vezethet.
Ott vannak azonban a Fidesz tagságának előnyei is. A legevidensebb ilyen előny, hogy a magyar képviselőkkel erősebb a párt az Európai Parlamentben, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz az egyik legmegbízhatóbb tagja a pártszövetségnek: nagyon ritkán szavaznak a párt álláspontjával szemben, ami az Európai Parlamentben igen nagy érték. Ez az érték tovább nőhet, ha a várakozásoknak megfelelően az EPP kevesebb mandátumhoz jut májusban, mint amennyivel jelenleg rendelkezik, a Fidesz pedig tartja a jelenlegi pozícióit, tovább növelve súlyát a pártcsaládon belül. Nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy a nagy európai pártoknak fontos, hogy minél több országban legyen (erős) jelenlétük, ezzel a veszteséggel is kalkulálni kell. Az sem mellékes, hogy amint a Fidesz eltávolodott a Néppárt középpontjától, úgy vissza is térhet oda – egy rövidtávú konfliktus miatt egy hosszútávú partnerséget feláldozni rizikós vállalkozás.
A Fidesz is elkészíti a saját költség-haszon elemzését. A néppárti tagság sok hátrányt jelent – folyamatos európai konfliktusok, hazai magyarázkodás, ráadásul egy kisebb, populistább pártcsaládban kimondott vezető szerep juthatna Orbán Viktornak. A hasznok elsősorban a külföld felé mutatott kép szempontjából lehetnek fontosak: amíg egy fősodorbeli párt tagja a Fidesz, bizonyos befektetők, cégek, véleményvezérek megnyugodhatnak, hogy a populista retorika ellenére valójában egy hagyományos párt vezeti Magyarországot. Ezenfelül nem elhanyagolható szempont, hogy esetenként az európai érdekérvényesítés is hatékonyabb lehet egy „kormánypárt” tagjaként.
A költségek és hasznok sorát még tetszőlegesen lehet bővíteni, de a lényeg attól még az marad, hogy a felszíni értékvita mögött egy kőkemény, racionális költség-haszon számításon alapuló döntéshozatal zajlik, amelyben az egyenlet minden szereplő számára más és más – függően az európai és hazai pozícióktól. Ameddig a döntéshozók többségének több a haszna a Fidesz tagságából, mint a költsége, addig értékek ide, értékek oda, a magyar kormánypárt néppárti marad – már, amennyiben nekik is megéri a tagság.
Rajnai Gergely
