Puzsér Róbert főpolgármester-jelöltté válása némileg felkavarta az állóvizet az ellenzéki oldalon.

Budapesten nem olyan rossz a Fideszt ellenző erők helyzete, itt bőven vannak esélyek az önkormányzati választásokon, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy alakul itt a kampány. Az elmúlt évek talán legfurább jelöltjének harcba szállásával pedig biztossá vált, hogy legalább egy ideig érdekes és némileg kiszámíthatatlan verseny alakult ki az ellenzéki oldalon.

Puzsér jelöltsége abból a szempontból különösen érdekes, hogy a baloldali-liberális oldalon régen látott gondolkodást serkentett elő a demokrácia kérdésköréről. A demokrácia fogalmát, jellemzőit a rendszerváltás során létrehozott intézményekben és az Orbán-ellenességben ragadta meg korábban ez a politikai tábor, és ezt kényelmesen meg is tehette, mert nem nagyon kapargatták meg ezen gondolatok felszínét. Amikor esetleg Magyarországon kevésbé ismert, de mégis demokratikus intézmények (pl. előválasztás) lehetőségként felmerültek, többnyire leperegtek erről az oldalról. Egy független jelölt, aki képes lehet meggyengíteni az ellenzéket, új lendületet adott az előválasztások gondolatának, és már a legrégebbi pártok is mintha elkezdték volna támogatni az elképzelést

Az újdonsült politikus úgy kínál megoldást erre a problémára, hogy ő egy valóban nagy víziót kínál, amelyre vagy van igény, vagy nincs, ezt a választók döntik el. Ez egy alternatív demokrácia-felfogás, ahol a döntéshozatal nem úgy történik, hogy a polgárok véleményét követik a politikusok, hanem a politikusok a választók megkérdezése nélkül kitalálnak valamit, így kialakítanak egy politikai étlapot, amelyről választhatnak a választók. Ez az elképzelés kisebb választói aktivitást és hozzáértést feltételez, ezzel szemben igényli, hogy a politikusok alapos, kidolgozott válaszokat adjanak a szakpolitikai kérdésekre, és a kidolgozott válaszaikhoz hosszútávon is ragaszkodjanak..

Az előválasztást viszont nem Puzsér dobta be a köztudatba közvetlenül (ő kifejezetten ellenzi ezt a gondolatot, és semmiképp sem venne részt rajta), ellenben egyik első, főpolgármester-jelöltként adott interjújában egészen érdekes gondolatokat fogalmazott meg, amelyekből egy, a magyar politikai elitben ritkán megfogalmazott demokrácia-kritika olvasható ki, ami alapvetően két elemből áll.

Az első, és fontosabb tétele Puzsérnak az, hogy demokráciában a politikai elit a nép folyamatosan változó rövidtávú igényeit próbálja kielégíteni, nincs stabil víziója arról, hogy merre is kellene vezetni a közösséget (ő ezt Magyarországról mondja, de logikusan kiterjeszthetjük ezt minden demokratikusan működő közösségre). A politikusok, amikor szembetalálkoznak egy kérdéssel, mérések segítségével megnézik, mi az emberek véleménye az adott ügyben, és a legnépszerűbb álláspontot próbálják meg képviselni. Mi is ebben a meglepő? A demokratikus döntéshozatal célja, hogy a népakarat vezesse a közösséget, és ez, ha Puzsérnak igaza van, megvalósul – de mégis egy rossz rendszert eredményez, ahol hozzáértéssel nem rendelkező, ingadozó választók döntéseit követik inkompetens, saját véleménnyel és gondolatokkal nem rendelkező politikusok, és hosszútávú, valóban mélyreható lépések meghozatalára nincs esély.

És itt el is érkeztünk az interjúból leszűrhető másik fontos támponthoz – a technokrácia, azaz a szakértelem kormányzásának hangsúlyozásához.

Ma Európában ez az egyik legfontosabb politikai törésvonal, és azzal, hogy Puzsér nyíltan a technokrácia mellett foglal állást (a politikát csinálják azok, akik értenek hozzá), rögtön úgy pozícionálja magát, hogy a Fidesznek olyan alternatíváját nyújtja, amelyhez a jelenlegi nyugati politikai diskurzusból is meríthető érvrendszer.

Bármit is gondoljunk erről a jelöltségről, és bármi is legyen ennek a kifutása (egyáltalán nem biztos, hogy Puzsér egyáltalán rajta lesz a szavazólapokon jövőre), annyi biztos: az ellenzéki oldalon rég nem volt olyan esemény, ami ennyire elindította volna a gondolkodást arról, milyen demokráciát is szeretnénk.

Rajnai Gergely