Nemsokára hozzászólok majd a Replika című társadalomtudományi folyóirat-vitájához, amely a „Mi a magyar” kérdése körül forog. Ilyen címmel 1939-ben jelent meg kötet, amelyben a korszak nagy nevei írtak, többek között Babits Mihály is. Március 15-e kapcsán különösen érdekes az említett folyóirat vitaindítóját író tudós következtetése: a „nemzeti habitus a mélymúltból származik”.
Első látásra meghökkenhetünk a „mélymúlt” kifejezésen (Németh László beszélt „híg”- és „mély”- magyarokról – és mennyire nem szoktuk szeretni az ilyen kategóriákat). Erre most itt van egy tudós, aki bedobja a „mélymúlt” kifejezést. Elgondolkodtató.
Hallgatom az ünnepi beszédeket. Orbán Viktor ünnepi szónoklatából (nem túlzok) egy szót sem ért, aki e mélymúltat nem veszi figyelembe. Gondoljunk bármit a magyar miniszterelnökről (nevezzék, akik szeretik az ilyen kategóriákat, zsarnoknak), a múlttal való szoros szimbiózisát nem célszerű elfelednünk. Az egész kormányoldal e mélymúlt kifejeződése. Sőt megkockáztatnám: a kormány népszerűsége azért nem apad, mert éppen ezt fejezi ki.
Ám hiába van jelen ez a mélymúlt hosszú évek óta, az ellenzék tegnapi szónokai mintha egyáltalán nem értenék. Ők nyakig a jelenben élnek, és úgy akarják leváltani Orbánt, hogy az orbánizmusban jelen lévő „nemzeti habitust” zárójelbe teszik.
Engem viszont – mint választót – érdekelne, mit gondolnak erről. Kormányra kerülésük esetén mit kezdenek ezzel? Hogyan akarják átfazonírozni a „nemzeti habitust”?
De érdekelne még valami.
Pár nappal ezelőtt azt írtam: március 15-ei jelszóként Európát tenném meg. Nos, nézzük csak. Orbán Viktor miniszterelnök hozta a formáját: „mélymúltas” felfogásából logikusan következik, hogy ma épp az a helyzet, mint 1848-ban, amikor két világ állt egymással szemben. Közönsége abszolút érti ezt a könnyen kódolható dichotómiát, „Gyuri bácsi” hazaküldése csak hab a tortán, vagy – hogy stílszerűen képzavaros legyek: bokréta Kossuth kalapján.
De mit mond Európáról az önmagát nyugatosnak mondó ellenzék? Nagyon figyeltem a beszédeket, de talán kétszer-háromszor hangzott el bennük az Európa szó. Akkor is úgy, hogy a szónokokban van „európai szolidaritás”. Ez bizony édeskevés. Elismerem persze, hogy az ellenzék nem feltétlen attól nyer (ha nyer), mert gazdagon elemzi az európai helyzetet, hanem attól, hogy vezetői vasárnap este 5-re elmennek Gyurcsány Ferenchez.
De azért mégis. Ha már elutasítják a „mélymúltat”, vegyék komolyabban a „mélyjelent”, és beszéljenek arról, mit gondolnak Európáról, vagy ha tetszik: a globális folyamatokról. Engem például érdekelne. Azért, mert Orbán azt mondja Európáról, amit, az ellenzék téved, ha Európa témáját – mint magától értetődőt - kiveszi a kampányból és szinte nem mond róla semmit.
Csizmadia Ervin
