A választások fordulópontot jelentenek egy ország életében. Négy évente véleményt mondhatunk arról, ki vezesse, merre vezesse az országot. Nem csak pártokat, politikusokat választunk tehát, hanem víziót is. De ajánl-e még egyáltalán bárki víziót ma Magyarországon?

Sokan úgy gondolják, hogy rég nem. Talán nem véletlen, hogy David Van Reybrouck azt írja A választások ellen című könyvében, hogy "Furcsa idők járnak a demokráciára: úgy tűnhet, mindenki vágyik rá, de hinni már senki nem hisz benne". Könyvében Reybrouck rámutat arra, hogy a választásokat valaha azért hozták létre a 18. században, hogy kirekesszék a népet a döntéshozatalból, s az elit kezébe kerüljön a politikai irányítás. Erről szól a liberális demokrácia, igaz nem teljesen így szólt a reklámja a 90-es években.

S mi marad a „népnek”?

Az, hogy kampány címszó alatt megpróbáljanak eligazodni a választási ígéretek között. Nem véletlen, hogy nő a kiábrándulás, alacsonyabb a választási részvétel, s erősödik a populizmus.

Anélkül, hogy különösebben tudnánk róla Magyarországon, Reybrouck a magyar politika konfliktusainak alapját feszegeti. Válaszai pedig olyan nagy léptékűek, hogy messze meghaladják a napi politika képzelőerejét. Mi pont ezeket a válaszokat keressük.

Mostantól egy hónapon át a Méltányosság elemzői (Csizmadia Ervin, Lakatos Júlia, Paár Ádám és Rajnai Gergely) sorvezetőt nyújtanak a választáshoz.

Többen, több szólamban, de egy kottából. A Méltányosság hangján. S hogy miről írunk nap mint nap? Nem csak erőviszonyokról, vagy arról, hogy mit mondott XY politikus tegnap. Hanem arról, hogy mit jelent nekünk a kampány, hogyan éljük meg, mi jut róla az eszünkbe. Igényeljük a víziókat, és el akarjuk mozdítani a magyar közbeszédet a vízionárius politika irányába. Ehhez az kell, hogy olyan hangokat hozzunk be, amelyek nem feltétlenül szűrődnek be a hazai vitákba. Más témákról írunk tehát, mint szokás, és egészen más tónusban. Senkit nem akarunk sem ledorongolni, sem felemelni. Egyszerűen csak gondolkodunk, elmélkedünk, s megosztjuk, amire jutottunk.

Jelmondatunk (Oliver Stone után szabadon): Azzal is empatizálunk, akivel nem szimpatizálunk!

Tartsanak velünk minden nap április 8-ig, s kövessék kollégáinkat a választás éjszakáján a különböző választási műsorokban!

A sorozat eddigi megjelent blogbejegyzései:

I. rész - Csizmadia Ervin: Mindenki frusztrált
II. rész - Paár Ádám: Kampánydemagógia a köbön 
III. rész - Lakatos Júlia: Miniszterelnök-jelölti vita: Most nem, de sohasem?