A következő hetekben Csizmadia Ervin A következő Magyarország könyvére érkeznek a vendégkommentárok, illetve várunk minden érdemleges hozzászólást a könyvvel vagy a kommentárokkal kapcsolatban. Vitára fel!

“Apa és anya veszekszenek a volánnal, hogy akkor most balra vagy jobbra, miközben a gyerekek hátul bőgnek.” - Egyszer egy beszélgetés során így próbáltam szemléltetni a magyar elitek és a nép helyzetét. Nem vitás, hogy némileg elnagyolt a hasonlat, de ez hozzátartozik a hatásos szóképekhez természetéhez. Csizmadia Ervin új könyvében azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan lehetne végre meghaladni ezt a mindenkinek ismerős erős kettéosztottságot. Nem a politika konfliktusos jellegének tagadásáról, vagy a vita kiiktatásáról, közéleti szemétszedésről van szó. A szerzőt praktikus célok mozgatják, amikor az a kérdés érdekli, hogyan lehet egy fejlődőképes Magyarországot teremteni. Éppen ezért ír a “következő” és nem a “jövő” Magyarországáról, hiszen a jelenlegi helyzetben nem látszik körvonalazódni egy önmagán túllépni képes ország. Csizmadia Ervin ugyanis jól látja, hogy sem a NER, sem az ellenzék azon terve, hogy hatalomra jutása esetén teljesen újraírja a jelenlegi struktúrákat, nem vezethet nyugalmi állapothoz, vagy ahogyan a könyv fogalmaz, társadalmi kohézióhoz. A társadalmi kohézió elképzelhetetlen az együttműködés nélkül, az egésznek a célja pedig a fejlődés. A kormány ide-oda rángatása helyett meg kellene tehát találni az előre vezető utat.

Csizmadia Ervin ajánlata a nagykoalíció, vagy legalábbis az együttműködés kultúrájának a kialakítása az elitek szintjén, a pluralizmus a kormányzati szinten. A következő Magyarország c. könyv számtalan külföldi és hazai történelmi példával illusztrálja a nagykoalíciók hasznát és működőképességét. Megkapó a szerző azon gondolata, miszerint a rendszerváltás után Magyarország rá volt kényszerítve az együttműködésre, de akkor a történelmi pillanatot elszalasztották az alkotmányos kérdéseken és - ezt már én tenném hozzá - egymás vélt vagy valós szerepén és árulásain, megcsalásain vitatkozó elitek. Apa és anya veszekszenek, miközben a hátsó ülésen egy ország bömböl.

A szerzővel némileg vitatkozva annyit tennék hozzá a fenti gondolatmenethez, hogy a kohézió, ill. az arra való törekvés már látszik a politikai alatti világban. Érzésem szerint a politikával szembeni bizalmatlanság, a kényes politikai témák kerülése a mindennapi érintkezésekben éppen a kohézió megteremtésének, vagy legalábbis a konfliktusok elkerülésének igényéből fakad. Szerencsés esetben az egyre növekvő diplomás középosztály ezt a passzív konfliktuskerülést kohéziós stratégiává tudja átalakítani. Ennek kulturális alapja éppen a Ratkó-unokák közös emlékei és ízlésvilága lehet. A népi-urbánus agyrémen való túllépést pedig az az üzleti marketing segíthető elő, amelyik mindkét hagyományban az autenticizmus forrását látja. Röviden: kalocsai mintás tornacipőben kortyolgatjuk a kecskeméti ágyas pálinkát a zsidó-negyed egyik romkocsmájában.

Nekem sincsenek illúzióim, a fősodrú politikai erők akarata nélkül valóban nem lehetséges ilyen politikai innováció, hiszen túl sok erőforrást halmoztak már fel. Ezzel szemben a társadalom autonómabb a könyvben is említett 19. század végi viszonyokhoz, vagy akár a ‘90-es évek elejéhez képest. Észre sem vesszük, és már elől ülnek a gyerekek.

Mikecz Dániel - politológus, a Republikon Intézet kutatója