A Méltányosság Politikaelemző Központ nyári blogsorozatában a politika és erotika szövevényes viszonyairól olvashatnak! Birodalmi uralkodók, vezérek, államférfiak és befolyásos nők elfeledett vagy mindeddig alig ismert a személyes titkai kerülnek terítékre: egyeseket a hierarchia csúcsára, másokat a nyomorba és elfeledésbe repítve. Politika és erotika - mindent a hatalomért!

IV. Henriket, Franciaország királyát (jobbra) három dologról mindenki ismeri Magyarországon:

- uralkodása lezárta a francia vallásháborúk véres időszakát,

- neki tulajdonítják a mondást, hogy „azt akarom, vasárnap minden parasztnak tyúk főjön a fazekában”,

- és végül ismert számos gáláns kalandjáról.

Ha lett volna a korban bulvársajtó, IV. Henrik alighanem címlaphős lett volna. Legalábbis minden bulvárlap-újságíró a szája szélét nyalogatná a történet olvastán, amelyet most elmesélünk:

Történt pediglen az Úr megtestesülésének 1609. esztendejében, hogy az ötvenhét éves király egy udvari bálon olyan szerelmes lett, mint egy kamasz. Az uralkodó szenvedélyes érdeklődésének tárgya Charlotte Marguerite Montmorency-Damville volt, aki ekkor töltötte a 14. életévét.

Henrik nős volt, de ez cseppet sem zavarta őt, ahogyan kortársait sem. Végtére a vadász ne ejtsen el egy vadat, ha már egyet elejtett? A királyné Medici Mária volt, egy kövér, dús keblű, és, mint később kiderült, hatalomvágyó itáliai hercegnő, aki fiút szült a királynak (a későbbi XIII. Lajost). Az öreg király ízlése azonban mit sem változott, és a Rubens-képre illő firenzei menyecske helyett még mindig a fiatal nők után kajtatott. Szó szerint a nyála csorgott a hamvas, szőke leányzó láttán. Egyre azon sóhajtozott éjszakánként, hogyan tudna észrevétlenül a hölgy közelébe férkőzni. Végül kitalálta a megoldást: férjhez adatta Henri de Bourbonhoz, Condé hercegéhez. Egy férjes asszony becserkészése veszélytelenebb volt, mint egy szűz gyermeklányé. Főleg, ha a férj rokon, ráadásul homoszexuális, és ebből adódóan elnéző a felesége félrelépése iránt. Henrik rátukmálta a bakfist mogorva rokonára, és magában jót nevetett Condé maflaságán. Nem tudta még, hogy ki fog nevetni a végén!

A frigyet követően a király mindent megtett, hogy felhívja magára a félig még gyermek asszonyka figyelmét. A király az egykori trubadúrok módjára epekedett szíve hölgye kegyéért. A korabeli paparazzók számára hálás fotótéma lett volna, amint az öreg, fogatlan király, minden franciák ura egy bokorban rejtőzködik, hogy lássa a holdfényben hálóruhában megjelenő szerelmét, akinek az apja, sőt nagyapja lehetne! Condé herceg azonban csúnyán megleckéztette az uralkodót: fogta a szép fiatal feleségét, és elszökött vele Brüsszelbe. Henrik majd eszét vesztette dühében. Hogy így csúfot űzött belőle ez a hálátlan, bitang Condé! Volt képe ahhoz, hogy külföldre szöktesse a szerelmét, ahelyett, hogy beérte volna a királyi asztalról lehulló morzsákkal! És hová ment? Brüsszelbe, amelynek ura a spanyol király, Franciaország legveszedelmesebb ellensége! A szenvedélytől feltüzelt Henrik kész volt felperzselni Spanyol-Németalföldet, hogy visszaszerezze kedvesét. A Henrik-Condé affér vezetett a jülichi örökösödési háborúhoz.

A valódi Habsburg-francia összecsapást Henrik már nem érte meg. Egy évvel később egy orgyilkos a nyílt utcán ledöfte a szegény királyt.

Paár Ádám