Könnyed nyári témáknak szánva, de maradva az elemzői blog szerepénél, az új sorozatunkban a politika és erotika viszonyáról olvashatnak! Kiteregetjük a birodalmi uralkodóknak, vezéreknek, államférfiaknak vagy nőknek a személyes titkait, amelyek akár végzetüket is okozták a történelem során. Politika és erotika - mindent a hatalomért!
Sokan emlékezhetnek még a Lewinsky-ügyre, amelyik kis híján derékba törte Bill Clinton elnöki pályafutását. Az átlagos európai nem is akarta elhinni, hogy az Egyesült Államokban ekkora felhajtást csinálnak egy olyan dologból, ami hozzátartozik az emberi természethez, elvégre a világ leghatalmasabb embere is férfi. Sokan hajlamosak voltak csak a közmondásos amerikai prüdéria számlájára írni Clinton vesszőfutását. Az európaiak félreértették az amerikai társadalmat: az átlagos amerikai szemében nem az volt a végzetes hiba, hogy az elnök félrelépett (azt utólag a társadalom megbocsátotta neki), hanem az, hogy tagadni próbálta a viszonyt. Érdesen fogalmazva: hazudott.
Végső soron Kenneth Starr ügyész megkérdőjelezhető machinációi pont az ellentétes hatást érték el, az amerikaiak egyre inkább áldozatnak látták az elnököt, és az erkölcscsősz republikánus sajtó jött ki rosszul az ügyből. A Republikánus Párt a képviselőházi helyei csökkenésével fizetett az 1998. novemberi kongresszusi választáson.
Ha Starr alaposan tanulmányozta volna az európai történelmet, talán megértőbbnek mutatkozik Clinton iránt. Az Egyesült Államok puritán öröksége, amelyet vallási különbség nélkül minden amerikai elfogad, azonban kezdettől kizárta a házasságon kívüli kapcsolatot. Igaz, botlások előfordultak, hiszen Thomas Jeffersonról gyanítják, hogy ő volt az apja félvér rabszolgája, Sally Hemmings hat gyermekének. Mindenesetre a hasonló eseteket titkolni illett az Egyesült Államokban. Európában másként alakult a felfogás a felső körökben: az elit a házasságon kívüli kapcsolatot sokkal kevésbé kezelte, és kezeli szégyenként.
Elvégre Európában évszázadokon keresztül nem volt probléma azzal, hogy királyok, császárok, elnökök szerelmi kalandokba bocsátkoznak, és balkézről született gyermekeik vannak. A dinasztiák nem csináltak botrányt akkor, ha a szerelmi kaland eredményeként új tag került a családba, inkább tapintatosan megoldani igyekeztek ezt a helyzetet. Bár a társadalom „fattyúként” bélyegezte meg őket, olykor jelentős hatalomra tettek szert, mint V. Károly német-római császár törvénytelen fia, Don Juan de Austria, a lepantói győző, akit Károly törvényes fia, II. Fülöp spanyol király elfogadott fiútestvérének.
Mivel a házasságok a szülők akaratából köttettek meg, a szerelmi házasság ritka volt. A házasságkötés után kialakulhatott a partnerek között barátság, vagy akár igaz szerelem is, de előfordult, hogy a házastársak ki nem állhatták egymást. Ilyen esetben máshol keresték a megértést és a boldogságot. Olykor maguk a feleségek igyekeztek barátnőt szerezni férjük számára (addig legalább őket békén hagyta!), a férjek pedig néha maguk bátorították a feleségüket, hogy ne vonakodjanak kegyeikben részesíteni a körülöttük legyeskedő férfiakat. Az már más kérdés, hogy a szeretők mennyire éltek vissza a magas pozíciójú férfi/nő által biztosított befolyással. Ha túlzott hatalmat kapott, a szerető gyűlölt személlyé vált, és a közvélemény egész rokonszenvével a törvényes partnert támogatta. Különösen válság idején a szeretők könnyen válnak ideális bűnbakká a közvélemény szemében.
Lewinsky „kispályás” volt sok egykor élt európai szeretőhöz képest. Ehhez elég figyelembe venni, hogy Lewinsky nem kapott hatalmat az elnöktől, hogy kinevezzen tisztviselőket, diplomatákat, és Clinton nem vele beszélte meg meghitt kettesben, hogy Magyarország felvételt nyerjen-e a NATO-ba, hogy szervezzen-e találkozót Jasszer Arafat és Ehud Barak között Camp Davidben stb.
Igaz, a demokrácia szellemével ellentétes, hogy az ország vezetője ne az alkotmány és törvények szellemére, a lelkiismerete szavára, vagy a nép hangjára hallgasson, hanem egyetlen személyre, akivel szemben nem képes elfogulatlanul érezni.
Paár Ádám