A Méltányosság Politikaelemző Központ nagy vállalkozásba fogott. Hatrészes sorozatban kívánjuk elemezni a magyar társadalom, a belpolitika és a makrogazdaság helyzetét. Tesszük ezt azért, mert úgy véljük, hogy a mai politikai légkör magyarázata nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Ha valóban meg akarjuk érteni, mi és miért történik velünk, az eddigiektől eltérő, távolságtartóbb elemzési perspektívát kell nyitnunk. Elemzéssorozatunkat ezért azoknak ajánljuk, akik hajlandóak az aktuálpolitikai perspektíván túlra tekinteni, és a megoldások keresését nem felszínesen, hanem aprólékosan, és teljesen újszerű módon képzelik el. Ehhez azonban friss szemmel kell nézni a körülöttünk levő problémákra.

A „Mit kezdjünk” felcímű sorozat első része 2011. november 29-én jelent meg a Népszabadságban. Ebben a részben a politikai múlt visszatéréséről beszéltünk. Sokak szerint ez egy érdektelen dolog; a múlt úgy, ahogy van, elmúlt, a mai problémák teljesen mások, mint a régiek. Mi nem osztjuk ezt az elképzelést. Francis Fukuyama 1989-ben a liberális demokrácia győzelmét jósolta, s akkor sokáig úgy tűnhetett, igaza lesz. Azóta viszont kiderült, hogy önmagában a politikai és gazdasági rendszerek leváltása még nem teremt élhetőbb országot, versenyképesebb társadalmat, ha nem jár együtt a politikai kultúra megváltozásával. Nem gondoljuk, hogy a liberális demokrácia életképtelenné vált volna, de sokkal nagyobb kihívások leselkednek rá, mint ahogyan azt a rendszerváltás idején gondoltuk. Ezeket a kihívásokat próbáljuk körüljárni.

A múlt megértése nélkül lehetetlen megoldani a problémáinkat, de akkor sem fogunk tudni úrrá lenni ezernyi gondunkon, ha nem foglalkozunk a politikai szereplők közötti viszonyok átalakításával. Éppen ezért első elemzésünkben a nagykoalíció létrehozatalának hosszas mechanizmusáról írtunk, jelezve, hogy itt nem lehet szó gyors megoldásról. A szembenálló politikai erőket hosszú távon alkalmassá kell tenni az egymás iránti empátiára és a közös cselekvésre. Ha tetszik: arra, hogy méltányosan közelítsenek egymás gondolataihoz és törekvéseihez.

Úgy gondoljuk, hogy az idézett holland, svéd és német példák zsinórmértékül szolgálhatnak arra vonatkozóan, hogyan kezelheti egy társadalom a belső problémáit. Ezek az országok a 20. század egy szakaszában – különböző okból – a polgárháború szélére sodródtak – ma jól működő demokráciát és piacgazdaságot működtetnek. Ahogyan a holland „oszlopok”, a svéd és német elitek képesek volt megszabadulni a rossz, visszahúzó politikai hagyományoktól, úgy a magyar politikai szereplők előtt is nyitva áll az út a megegyezés felé. Ennek az alapja nem lehet más, mint az, hogy a felek megállapodnak egy értékminimumban, és megtanulják az egymás iránti bizalom kultúráját.

A nagykoalíció nem az egyedüli megoldás. Nem vagyunk naivak, tudjuk, hogy a feleket érzelmi korlátok választják el egymástól, hiszen az elmúlt húsz év során kölcsönösen adott és kapott sebek nehezen gyógyulnak be. De éppen napjainkban látjuk, hogy a válság hatására több országban is felmerült a politikai oldalak összefogásának lehetősége. Magyarországon is utat kell nyitni ennek az opciónak. Mikor, ha nem akkor, amikor az ország annyira szétesőben van – gazdasági, mentális, kulturális és egészségügyi értelemben egyaránt –, hogy lassan alig van, ami összetartsa. Ez a helyzet felelősséget ró a politikai elitekre.

De hangsúlyozzuk: nem lehet a nagykoalíciót moralizálással kierőszakolni. A német példa alapján szükség van egy előkészítő fázisra (amikor a felek eljutnak az összefogás elkerülhetetlenségének felismeréséig, és leszámolnak az annak útjában álló akadályokkal). Először a feleknek közösen be kell látniuk, hogy az öröklött hagyományok béklyójában vergődünk. A második lépés, hogy a politikai szereplők belássák, a jobboldali-baloldali iszapbirkózás nem visz sehová, ebből nem lesz élhetőbb ország. A nagykoalíció a harmadik lépés lehet.

Elemzésünkben új szemléletet ajánlottunk a problémák értelmezésére és javaslatokat fogalmaztunk meg az első lépéseket illetően. Amit mondtunk, nyitott gondolkodású embereknek szánjuk, olyanoknak, akik képesek kilépni a megszokott sémákból és elgondolkodni olyan konstrukciókon, amiknek a realitása pillanatnyilag nem túl nagy.

Vállalkozásunk azonban itt nem áll meg. Egy hónap múlva azt a témát járjuk körül, hogy "Mit kezdjünk az örök magyar eladósodottsággal", a globális kapitalizmusba ágyazott magyar gazdasággal? Hajlamosak vagyunk a kérdést ugyanis kizárólag napi perspektívából szemlélni, holott itt is szerepe van a történelmi múltnak. Magyarország mindig deficittel küzdött, és pénzügyi szuverenitása – mint ma is – korlátozott volt. Lehet-e így értelmes és versenyképes gazdaságpolitikát csinálni? Ilyen és hasonló kérdéseket fogunk feltenni. Ezt követően általunk relevánsnak gondolt szakpolitikai témákat vetünk fel, és egyebek között elemezzük a hazai demokrácia állapotát, valamint a beteg magyar társadalmat. Mert, hogy valamit "kezdenünk" kell a körülöttünk tornyosuló problémákkal, s a konstruktív megközelítések számát növelni kell. Kétségkívül maradhat minden a régiben és örökre konzerválhatjuk visszatérő rossz hagyományainkat. Mi más utat javasolnánk. Nem titkolt szándékunk, hogy kilépjünk az eddigi diskurzusból, és párbeszédet generáljunk Magyarország nyugatosodásának lehetőségéről. Számos példa bizonyítja, hogy nem lehetetlen a kultúraváltozás, csak meg kell találni a megfelelő politikai, társadalmi kompromisszumokat. Egyhelyben toporgás helyett, mi inkább ehhez kívánunk támpontokat adni.