Célegyenesbe fordult az ország legfontosabb jogszabályának, az új Alkotmánynak a megalkotása, a tervek szerint másfél hónap múlva az eddigi 1949. évi XX. törvény helyett az Országgyűlés Fidesz-KDNP-s többsége megszavazza a 2011-es alkotmányt. A Fidesz ismételt hatalomra jutása óta a pártban kétséget nem hagytak afelől, hogy elkerülhetetlen az új alkotmány létrehozatala. Csakhogy ez nem volt mindig így.
Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő, aki most az alkotmányozási folyamat egyik befolyásos szereplője, korábban még határozottan kiállt az alkotmány 1989-90-es változata, illetve az akkori rendszerváltozáskor létrejött politikai rendszer mellett. A Magyar Nemzet 2008. január 22-i számában megjelent cikkében éppen azt vetette Fricz Tamás politológus szemére, hogy „a magyar alkotmányos berendezkedés ellen fordul” (ezt Fricz később egyébként cáfolta). Leszögezte még, hogy „a súlyos politikai, társadalmi és erkölcsi válságra a lehető legrosszabb válasz lenne az alaptörvény módosítása, mert a magyar alkotmányos berendezkedés összességében jó és a legkisebb mértékben sem okozója a válságtüneteknek”. Gulyás Gergely írása végén kijelenti: „A döntően 1989-90-ben megalkotott alkotmányos rendszer bizonyította életképességét”. Ehhez képest Gulyás Gergely ma már azon fideszes politikusok közé tartozik, akik hosszan érvelnek az új alkotmány szükségessége mellett. Bár hangsúlyozni szokta, hogy nem kívánják a közjogi rendszert fenekestül felforgatni, most már aktívan együtt dolgozik azon fideszes politikusokkal, akik az eddigi húsz évet a kudarc sötét és komor színeivel festik le, és az új Alkotmányban egy szebb korszak eljövetelének kezdetét látják, vagy láttatják.
A helyzet azonban bonyolultabb annál, hogy ki- ki kárörvendően, vagy éppen dicsérőleg konstatálja, hogy a Fidesz, illetve Gulyás úgymond megváltoztatta viszonyulását az új Alkotmányhoz. Emlékeztetni kell megint arra, hogy az elmúlt két évtizedben mindegyik ciklusban napirenden volt egy új Alkotmány megalkotása, a Fidesz is résztvevője volt az erről szóló – igaz, sikertelennek bizonyult – tárgyalásoknak. Ezzel együtt is a Fidesz az akkori politikai-alkotmányos rendszer védelmezőjeként mutatta magát az 1990-es taxisblokád, és – némi megszorítással – 2006-os őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala után kirobbant zavargások idején is. Utóbbi esetben nem buzdított sem felkelésre, de még általános sztrájkra sem, igaz, a legitimációs alapot erősen elvitatta Gyurcsány akkori kormányfőtől. Ez a Fidesztől jobbra álló erőknek túlságosan „puha” álláspont volt, a Kossuth-téri tüntetők már akkor a parlament államfő általi mielőbbi feloszlatását és a Szent Korona-tan alapon új alkotmányt követeltek. Utóbbit magáévá tette a 2009-es EP-választásokra megerősödött Jobbik, amelyik nyílt szakítást szorgalmazott a politikai rendszerrel. Mivel a választók körében a politikai intézményrendszer alacsony népszerűségnek „örvendett”, és akadt egy olyan párt a Jobbikban, amelyik ezt a nagyfokú elégedetlenséget képesnek látszott a maga javára fordítani, a Fidesznek választ kellett adnia az új versenytársnak. És ez a válasz nem volt túl bonyolult: ha egyszer a lakosság nagy része torkig van a rendszerrel, akkor mi se nagyon támogassuk azt olyan nagyon, sőt minél inkább határolódjunk el tőle. A 2006-os őszi eseményeket a Fidesz ráadásul úgy élte meg, hogy az addigi alkotmányos rendszer (beleértve az eddigi alkotmányt) képtelen volt távozásra bírni a „hazudozó” Gyurcsányt, felelősségre vonni a rendőri túlkapások felelőseit. Ennek is betudható, hogy bár a 2010-es választási programban nem volt szó új Alkotmányról, de az egyértelműen elhangzott, hogy a Fidesz a kétharmados többség esetén nagy változásokat fog végrehajtani
Ilyen előzmények után már nem is annyira meglepő, hogy Orbán Viktor az 1989-90-es alkotmányjogi-politikai rendszer létrejöttét követő két évtizedet zavarosnak nevezte a mostani Országgyűlés alakuló ülésén és arról is több ízben beszélt, hogy a „fülkeforradalom” során a választók leváltották az eddigi rendszert. Mindezzel a Fidesz visszavonhatatlanul elkötelezte magát az új alkotmány szükségessége mellett.
Mindennek fényében Gulyás Gergelynek az Alkotmányhoz való viszonyulása kétségtelenül változott valamelyest: ő korábban egyértelműen védte a korábbi alkotmányjogi rendszert, ma már ezt nem teszi. Lehet erre mondani, hogy Gulyás a magasabb pozíció elnyerése érdekében idomult főnöke, Orbán Viktor véleményéhez. Ismerve a Fidesz erősen központosított szervezetét, ebben akár még lehet is igazság, de a kérdést nem válaszolja meg teljesen. Nem önmagában Gulyás viszonyulása változott valamelyest, hanem magáé a Fideszé, amelynek most már egyik fő tevékenysége az alkotmányozás, a Gulyás által 2008-ban még dicsért alkotmányos rendszer folyamatos lebontása kíséretében.
