Az utóbbi évek számomra legkedvesebb amerikai tévésorozata „A drót” című széria volt. Ennek önmagában nem sok keresnivalója lenne egy politikai témájú blogon, azonban a sorozat által felvetett társadalmi problémák és azok populáris kultúrában történő megjelenése gondolkodásra készteti a közélet iránt nyitott nézőt.
Első pillantásra egy rendőrsorozattal állunk szemben, az egyes évadokban egy-egy kábítószeres nyomozás eseményeit követhetjük figyelemmel. Az események hátterében azonban az ezredforduló Amerikájának súlyos látlelete bontakozik ki. Az egymás követő évadok során egy keleti parti nagyváros különböző társadalmi csoportjainak életébe nyerhetünk bepillantást: az elhanyagolt lakótelepek bűnözése; az egykor virágzó kikötő hanyatló munkásosztálya, a korrupt hatalmi intézmények, az iskolarendszer problémái, a szenzációhajhász média világa. Mindezek egy-egy izgalmas cselekménybe ágyazva, kitűnő színészi teljesítményekkel. A sorozat kerül minden hollywoodi klisét, vagy politikailag korrekt beszédmodort, nincsenek „jók” és „rosszak”, hanem csak törekvés a minél realisztikusabb ábrázolásra.
Az epizódokat figyelve önkéntelenül is felötlik az emberben, hogy a hazai populáris kultúrából mennyire hiányzik az ilyenfajta önreflexió. Vajon idehaza lehetne népszerű sorozatot forgatni a nyomortelepek etnikai problémáiról, a mindent behálózó hatalmi korrupcióról, vagy szegregációt erősítő iskolarendszerről? Ki vállalná fel, hogy a szereplők egymás közti párbeszédei percenként megsértik a politikailag korrekt beszéd kereteit? Ki merne filmet forgatni a kenőpénzek, a kilóra megvásárolt politikusok világáról? Azt hiszem senki. Magyarországon mintha nem volna „sikk” erről beszélni, néha-néha egy társadalomtudós munkája, vagy egy-egy nagyobb botrány mentén kialakuló vita előtérbe hozza ezeket a súlyos problémákat. Most a diszkótragédia kapcsán hirtelen fontossá váltak a fiatalok bulizási szokásai, igaza van Palotai Zsoltnak, amikor azt mondja, hogy ezeknek a gyerekeknek a problémáival, életvitelükkel, az általuk hallgatott zenékkel eleddig évekig nem foglalkozott senki.
Nem állítom, hogy a tévécsatornáknak társadalmi drámákat kellene főműsoridőben sugároznia, de a kereskedelmi és közmédia tulajdonosai, irányítói, egyáltalán a kulturális elit sokat tehetne azért, hogy egy-egy létező problémát valamilyen népszerű „termékbe” csomagolva bevigyen a közbeszédbe. A közösség iránti felelősséget ugyanis nem lehet médiatörvénybe foglalni. Ha elfordítjuk a szemünk, ezek a súlyos visszásságok attól még léteznek, vagy ami még rosszabb, egyes esetekben szélsőséges politikai erők játékai lehetnek.
Kép forrása:
