A state capture (állam foglyul ejtése) alapvetően azt a folyamatot jelenti, ahogyan a politika a gazdasági szereplők befolyása alá kerül, míg a társadalom foglyul ejtése a kormányhoz közelálló politikai elit uralmát a társadalmi alrendszerek fölött.
Már több mint 10 éve annak, hogy Putyin felvetette, hogy bárki, aki külföldről pénzt kap, az regisztrálja magát ügynökként. Sok szervezet megtette, ezzel az adóhatóságok figyelmét felhívva, hogy jogszerűen többet ellenőrizzék őket, mások viszont nem tették meg. Utóbbiak vagy radar alatt maradtak, vagy a bíróságon védték az igazukat, mondván, hogy ilyen önmagukat lejárató bélyegre nem kényszeríthetők. A civil szervezetek megnyerték a pert. Hogy aztán külön emiatt több zaklatás érte-e őket titkosszolgálati eszközökkel, arról már nem érkeztek hírek, de arról még igen, hogy néhány „ügynök” civil szervezet pályázott orosz állami pénzekre, és egyáltalán nem csináltak belőle problémát, hogy anyagilag több lábon állnak.
Tisztában voltak vele, hogy Putyin úgy képzeli, hogy anyagilag függővé tesz minden orosz civil szervezetet, de azt mondták, ettől ők még teszik, amit addig is. Nem tudjuk sikerült-e GONGO-ként (Government-Organized Non-Governmental Organization / Kormány által szervezett nem-kormányzati szervezet) mégis autonómoknak maradniuk, mert egyre kevesebb információhoz lehet jutni oroszországi civil szervezetekről. (Olyan orosz civil szervezetekről lehet többet tudni, amelyek emigráltak, és az EU különböző országaiban tevékenykednek. Bár mind ellenzékiek, egyvalamiben általában nincs vitájuk az elnökkel, és ez az orosz területi terjeszkedés jogossága.)
Amikor az NGO-k Oroszországban nyomás alá kerültek, vetettem fel a társadalom foglyul ejtésének koncepcióját. Rákeresve a Google-ban a „society capture” kifejezésre csak két-három találat jött fel, az sem úgy értelmezte a fogalmat, mint amivel magam próbálkoztam. Elsősorban a state capture-rel igyekeztem szembeállítani. Utóbbi bevett korrupcióelméleti kifejezés, és arra utal, hogy a vállalkozók elfoglalják az állami hivatalokat, ahol a bürokrácia nekik megfelelő módon kezd működni. A gazdaság szereplői diktálnak a politikusoknak is. A society capture viszont civil társadalom, majd az állam alrendszereinek elfoglalását jelentette volna, elsősorban a politikusok által. Ahogy Putyin leszámolt az oligarchákkal, majd erős államot hozott létre az erőszakszervezeteken keresztül, végül eljutott a civil világhoz, majd az egyes alrendszerekhez: művészet, tudomány, oktatás stb. A civil társadalommal szembeni fellépést tekinthetjük a society capture első látványos lépésének.
A society capture-nak ma sincs sok találata, de azért már nem kettő, hanem 4800. A state capture-nak 2 580 000. Feltettem hát a kérdést a Chat GPT-nek, hogy megtudjam, a neten elérhető milliós említés kapcsán miként hasonlítaná össze a két fogalmat. Egy táblázatot dobott ki, aminek javítását csak néhány helyen kértem, és az új jelenleg így néz ki. Még mindig nem tökéletes, mert úgy vélem a society capture is a gazdasági függéseken keresztül valósul meg, viszont számtalan kreatív ötlet található a táblázatban. Úgy tűnik elsősorban a kemény és a puha technikák közt látja a „kollektív bölcsesség” a különbséget, valamint a kettő közt lát átmeneti, egymásba átfejlődő lehetőségeket. A táblázat 10 szempontot vet össze, köztük olyat, mint a média szerepe, vagy mint az intézményekre vagy a demokráciákra való hatások eltérései.
Zsolt Péter
