A kétpártrendszerről ritkán esik szó, mert az ellenzékben minden kis párt fél tőle. Félti szervezeti integritását és szellemi vagyonát. De a dolognak van egy másik oldala is. a kétpártrendszer innováció is lehet. Lássuk, hogyan.
Írtam egy hosszabb cikket (s talán már e kis írás megjelenésekor olvasható lesz az Új egyenlőség oldalán) arról, hogy létrejöhet-e, s jó lenne-, ha létrejönne egy kétpártrendszer Magyarországon. Kedvcsinálóképpen egy rövid összefoglalás az írás zárfejezetéből.
Magyarországon sosem volt kétpártrendszer. Pedig elődeink a reformkorban éppen az angol kétpártrendszert szerették volna lemásolni. De nem sikerült, sem akkor, sem később.
Az 1867 és 1945 közötti múlt annál inkább úgynevezett masszív dominánspárti rendszereket produkál. A dominánspárti rendszerben mindig van egy kiemelkedő nagy párt (amely kormányoz), s mellette sok kicsi párt (amely ellenzékben van). Felválthatja-e ezt a 2010 óta a Fidesz által működtetett dominánspárti rendszert egy kétpártrendszert? Amit lefordíthatunk úgy is: egy nagy párt helyett kettő. Sokan bizonyára ettől a gondolattól a fejükhöz kapnak.
Nekem az a véleményem, hogy ez nem annyira őrült ötlet, mert hiszen az ellenzéki térfélen az utóbbi évben mutatkozó lépések (összefogás, közös egyéni jelöltek, majd lista) is abból a gondolatból indulnak ki, hogy van valami mitikus egy. Ez pillanatnyilag még nem egy párt, hanem az eszme, hogy mindent közösen csinálva és közösen indulva lehet csak győzni. Az ellenzék eljutott félútig, de az út másik fele az egy nagy párt megteremtése felé visz.
Ha 2020 és 2022 között (vagy 2022 után) létrejön a Fidesz mellett egy nagy ellenzéki párt, azzal nem csupán a mai egyensúlytalan helyzetre születik válasz, hanem egy hosszabb történelmi trendre is. De itt felvetődik a kormányzati stabilitás kérdése. A magyar történelem domináns pártjai mindig tudtak hivatkozni arra, hogy egyedül ők képesek stabilizálni, míg ha a széttagolt ellenzék valami „véletlen” folytán átvenné a hatalmat, akkor instabilitás lenne. Nincs viszont olyan történelmi tapasztalat, amely megmutatná, hogy mi történik akkor, ha az ellenzék nem széttagolt, hanem egy pártba szerveződik. Az ellenzéki nagypárt épp úgy lehetne stabilizáló tényező, mert ismerjük el: Magyarországon a stabilitás tényleg fontos. S egyáltalán nem véletlen, hogy korábban hosszabb ideig mindig csak nagy pártok tudtak kormányozni. A mai magyar ellenzékből is lehetne ilyen stabilizáló kormánypárt.
A helyzet tehát az, hogy a „nagy kormánypárt – széttagolt ellenzék” képlet változóban van. Ha valami, hát egy ellenzéki koncentráció hozhat tényleges innovációt a rendszerbe. De ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, az ellenzéken belüli ellenérzések és szervezeti ellenállás felszámolásán keresztül vezet az út. Nem lesz könnyű út, de látni kell: domináns pártrendszer addig van, amíg széttagolt ellenzék.
Csizmadia Ervin