Az elmúlt hetekben a figyelem túlságosan is csak a miniszterelnök-jelölti előválasztásra koncentrálódott, és alig kapott figyelmet, hogy megszületett egy új ellenzéki fenomén: a hazafias ellenzék. Csizmadia Ervin történeti kontextusba is helyezi a fogalmat.

Miért nyer az egyik, s miért nem a másik? Az előválasztást követően különösen sokan tehetik fel a kérdést maguknak. Mégis, mi alapján döntöttek a szavazók? Személyiség? Kormányzóképesség, netán pártszimpátia?

Másodjára marad el a koronavírus miatt Orbán Viktor éves tusnádfürdői beszéde, ahol átfogó helyzetértékelést szokott adni arról, hogyan látja a globális és a hazai politikai fejleményeket. Mindez nem jelenti azt, hogy kénytelenek lennénk a sötétben tapogatózni elképzeléseit illetően.

Van úgy, hogy egy párt teremti meg a szavazóit, s van úgy, hogy a szavazók a pártot. A közvéleménykutatók már markáns tömbként mérik azokat a szavazókat, akik nem a hat ellenzéki párt valamelyikére, hanem egy hetedik pártra szavaznának. Csizmadia Ervin bejegyzése az Összefogás-komplexumról. 

A nemzeti, közösségi identitásformálásban nemcsak a politikai, társadalmi intézmények, mozgalmak, szervezetek képesek segítséget nyújtani. Sőt: a létező politikai, társadalmi intézmények a legkevésbé alkalmasak erre. A filmek, művészeti alkotások jobb eséllyel indulnak e célért. S fölzárkózik…

A koronavírus-járvány következményeinek hatására azok körében is megnőtt az online térben töltött idő, akik korábban ódzkodtak ettől a világtól. A politika azonban már korábban felismerte, hogy ebben a közegben minden korábbinál hatékonyabban tud embereket elérni és közösséggé szervezni.

Egyre többen írják, hogy “megszületett az ellenzéki választó”, de valójában olyan, hogy ellenzéki szavazó nincs is. Csak szavazó. Lakatos Júlia blogbejegyzése.