A Jobbik névváltoztatása remekül jelzi, hogy a párt a külső beágyazottságra helyezi a hangsúlyt a belsővel szemben. Rajnai Gergely blogbejegyzése.
A hétvégén a Jobbik új nevet vett fel, ezentúl Konzervatívok néven folytatják. Ezzel a 2014 óta fokozatosan zajló, választási sikereket nem hozó „középre tolódás” stratégiájának újabb állomásához ért a párt, ami immár a nevében is szeretné mutatni a radikális jobboldali múlt eltörlését. A párt egy középjobb párt, ami a tankönyvi értelemben vett konzervatív politikát próbálja képviselni. A névváltoztatás és a hozzá tartozó politikai útkijelölés pedig azt is elárulja, hogy a párt egyik legfőbb célja a külső beágyazottság növelése.
A külső beágyazottság lényege, hogy egy párt kiépíti a nemzetközi kapcsolatait, vannak külföldi partnerei, elnyeri befolyásos külföldi politikusok, pártok, kormányok, nemzetközi szervezetek támogatását, megveti a lábát a világpolitikai közösségben. Ez egy gyakran elfelejtett, a szereplők által elhanyagolt, de rendkívül fontos eleme a politikának, ami nélkül a tartós siker elképzelhetetlen. A magyar történelem számtalan példával szemlélteti a nemzetközi beágyazottság jelentőségét: az MSZMP erejének megalapozásában a megfelelő keleti beágyazottság játszott kulcsszerepet, majd amikor ez a beágyazottság a berlini fal leomlása után megszűnt, a párt hatalma is összeomlott.
Az ilyen extrém példák mellett vannak finomabb esetek is, mint például a Fidesz példája a rendszerváltás: az első Orbán-kormány idején kiderült, hogy a Fidesz nemzetközi beágyazottsága jóval gyengébb, mint a korabeli baloldali és liberális pártoké, és ez a tapasztalat a 2000-es években sem volt másképp, részben ezért maradt le a Fidesz ebben az időszakban az MSZP-SZDSZ koalíció mögött. Amikor 2010-ben újra kormányre került Orbán Viktor, prioritássá is vált a nemzetközi beágyazottság megerősítése, ennek eleme az is, hogy a nyugati országok mellett a Kelet felé is nyit, de az EU-n belül is folyamatosan szövetségeseket keres (lásd: V4-ek, olaszok stb.), amikor „Brüsszel” ellen harcol. Emellett az Egyesült Államokban is szeretne minél erősebb beágyazottságot elérni, ezért keres folyamatosan partnereket az amerikai jobboldalon, például a CPAC konferencián tartott beszéde is ezt a szándékot jelezte.
A Jobbiknak, mint minden radikális jobboldali pártnak, a nemzetközi beágyazottság alakulása óta problematikus volt, nem véletlen, hogy az Európai Parlamentben sosem voltak tagjai egyetlen frakciónak sem. A középre tolódás egyebek mellett a nemzetközi beágyazottság növelésének céljával is indult, és a névváltás láthatóan erősíti ezt a szándékot. A Konzervatívok elnevezésről a világon mindenkinek a jelenlegi brit kormánypárt jut eszébe, de egyébként is könnyen beazonosítható, univerzálisan értelmezhető név, amiről a szélsőségesség nem jut eszébe egyetlen külföldi partnernek sem. A kijelölt elvek (hagyományok tisztelete, európaiság stb.) pedig szintén Nyugaton jól értelmezhető, elfogadható, bizonyos politikusok számára támogatható programot jelölnek ki. A Jobbik új neve tehát egy eszköz lehet arra is, hogy a lassan több mint egy évtizede hiányzó nemzetközi beágyazottság megteremtése felé vezető úton elháruljanak az akadályok.
A lépés azonban azt is jól illusztrálja, hogy a Jobbik miként priorizálja a külső beágyazottságot a belső beágyazottság helyett: a hazai választóközönség számára a ugyanis a Konzervatívok megnevezés már jóval kevésbé mond sokat, mint a nyugati plénumnak. Magyarországon a konzervativizmus nyugati változatának csak a XIX. században volt pártszinten képviselete, azóta, bár konzervatív elemek fellelhetők bizonyos pártok politikájában, a nemzet kérdése dominálta a jobboldalt, így valóban konzervatív párt több mint egy évszázada nincs.
A Jobbik tehát egy olyan nevet választott, ami a külső beágyazottság esélyeit növeli, de a belső beágyazottság esélyeit csökkenti: Nyugaton jól bevált névvel és szlogennel próbál megújulni, azonban sem a név, sem a szlogenek nem rendelkeznek megfelelő gyökerekkel a magyar politikai hagyományban.
Ez szimbolizálja a párt elmúlt 5-6 évben egyre sokasodó problémáinak okát: olyannyira törekszik a nemzetközi elfogadottságra (ami valóban szükséges a komoly politikai sikerhez), hogy ezért a hazai beágyazottság szempontjait a háttérbe szorítja. Nem lesz könnyű dolguk a konzervativizmus jelszavával javítaniuk a helyzetükön, hiszen a konzervatív gondolatnak nem sok gyökere van Magyarországon, és ez a csökevényes hagyomány sem társult soha nagy választási sikerrel.
Rajnai Gergely