Méltányosság

Magyar politika történelmi és nemzetközi kontextusban

A mások identitása

2023. január 16. 08:12 - Méltányosság Központ

Több mint közhely, hogy a régi nagy ideológiáknak leáldozott. Ugyanakkor itt vannak az újak, amelyek egy szempontból nagyon hasonlítanak a régiekre: nekünk magunknak identitást adnak, de az ellenfeleket leminősítik és kizárják. 

identitas.jpg

A politikában valahogy úgy van, hogy mindenki a saját identitásával foglalkozik. Ezzel addig nem is volt különösebb baj, amíg a politikai kiszámítható (úgy értem: nemzeti) keretek között zajlott, és e nemzeti kereteket liberális, konzervatív, keresztény, szocialista és hasonló ideológiákkal identitásban lévő emberek és pártok népesítették be. Mára azonban oda a kiszámíthatóság; a nemzeti keretek mellett ott az internacionális vagy globális, és sok politológus meg van győződve, hogy a hagyományos ideológiák az új körülmények között érvényüket veszítették.

Meglehet se nemzetállam, se régi ideológiák, de az identitás egyáltalán nem szűnt meg, csak – ahogy mondani szokás – átalakult. Ma valóban egyre nehezebb azonosítani, hogy mitől liberális, konzervatív, szocialista stb. egy párt. De ha azt hinnénk, hogy ezzel vége is a politikai identitások (vagy ideológiák) évszázados történetének, akkor tévednénk.

Az identitás ma is fő eleme a politikának, és egy (de annál meghatározóbb) szempontból a mai identitás pont olyan, mint a régiek. Ez a szempont pedig az, hogy a mai új politikai identitások (nevezzük őket progresszívnek vagy akármi másnak) ma is csak arra törekednek, hogy egy bizonyos közösség identitásását határozzák meg. Azét a közösségét, amelyhez magunkat kötjük. Arról a közösségről ellenben, amely a mi kereteinken kívül van, nemigen tudnak mit mondani.

Hadd mondjak két példát arra vonatkozóan, hogy manapság az identitás milyen új alakokban ölthet testet. Az egyikről Marosán György írt legutóbb. Ezt klub-identitásnak nevezném. Valami olyasmiről van szó, hogy a nemzetállamok visszaszorulásával a világ globális keretek közé kerül, s ebben az új helyzetben globális szabályok uralkodnak, s aki nem tartja be őket, azokat tulajdonképpen joggal taszíthatja ki magából a globális klub tagsága. Liberális identitás ez? Vagy szocialista? Netán konzervatív? Ki tudná ezt megmondani? De nem is ez a lényeg, hiszen nem hagyományos ideológiákra, hanem, a globalizáció új ideológiájára épül. Viszont ugyanolyan érzéketlen a „mások” identitására, mint ahogyan a régi ideológiák is azok voltak a tőlük különböző csoportokéra.

Merthogy miért is kellene kitaszítani azokat, akikre a klub-identitás nem, vagy nem úgy hat, mint a régi klubtagokra? Nem az lenne a kívánatos, hogy ha a földgolyót egy nagy klubbá akarjuk tenni, akkor legyünk nagyon óvatosak, mondhatni: visszafogottak? Ha a végtelenségig akarjuk bővíteni a klubot, akkor végtelenül sok, a klubétól eltérő szabállyal/identitással kell számolnunk, s őszintén szólva épp ellentétesen kell fellépnünk, mint a régi, sok esetben intoleráns ideológiák.

De mondok másik példát. Vannak – nem is kevesen -, akik egy vezető iránti személyes identitásban hisznek, és önmagukat nem szabályokhoz, hanem vezetőkhöz identifikálják. Ebben a népességben is roppant nehéz megmondani, mennyi a szerepe a hagyományos ideológiai elemeknek – valószínűleg nem sok. Emberek légiói hisznek viszont a személyi karizmában, vagy abban, amit ők annak vélnek. Ezeket az embereket rendkívül ambivalens viszony fűzi azokhoz, akik például klub-szabályokban hisznek, és úgy gondolják, hogy az ő identitásuk voltaképpen az identitás, el sem tudják képzelni, hogy az övékétől eltérő identitás is lehet építő és értékes.  

A két példa rövid felvillantásával csupán annyit szeretnék mondani, hogy a 21. században nem lenne jó, ha megismétlődnének a korábbi évszázadok hibái, amikor tehát politikai csoportok exkluzív identitással bírtak, magukat sokra, ellenfeleiket ellenben szinte semmire nem tartották. Úgy képzelem, hogy kardinális feladat létrehozni egy inkluzív identitás-világ előfeltételeit, amikor tehát a saját identitásunkba bekalkuláljuk ellenfeleink identitását is, és képesek vagyunk azt nem leértékelni, megszégyeníteni, hanem a magunkéval egyenrangúnak elfogadni.

Csizmadia Ervin

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr6418027188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2023.01.17. 19:58:55

Az ideológiák eléggé korfüggőek, hiszen az adott valóságban, arra szabva alakulnak ki. A XIX-XX. század nagy ideológiái voltak a marxizmus (kommunizmus), a fasizmus / nácizmus és még sokan mások.
A marxizmus lényegében a XIX. század eleji viszonyokra volt reakció, így a történelmi környezetét is érdemes figyelembe venni. Ez az ipari forradalom által frissen felgyorsított nagyban dübörgő korlátlan kapitalizmus, gyerekmunkával, TB rendszer teljes hiányával, az utcán meghaló emberekkel, dologházba hurcolt munkanélküliekkel és a gazdagok szavazati és beleszólási jogával. Éppen ezért a marxizmus olyan toposzokat alakít ki, mint a kizsákmányoklás, a munkaérték elmélet. Az emberek szerepe ebben a rendszerben még kulcsfontosságú: a munkás nélkül nem működik a gyár és a termelés is rendkívül munkaintenzív. Vannak még parasztok és proto értelmiségiek (pl: tanítók) vagy kisiparosok is a társadalomban, de döntő részük ugyanúgy nyomorog és szétdolgozza magát. A második világháború után viszont ez a termelési struktúra véglegesen felbomlik a fejlett világban és végleg egy magasabb jóléttel járó szint jön be. Ez a széles középosztályok kialakulása, akiknek már beleszólása van a hatalom gyakorlásába, de ugyanakkor már bizonyos jólétben is élnek, tehát egy drasztikus proletárdiktatúra nem segít már rajtuk, inkább félnek tőle.
Éppen ezért válik elavulttá és marginalizálttá az eredeti marxizmus a fejlett világban. Már zömében csak latin Amerikában hódít bizonyos mértékben, ott is a diszpreferált csoportoknál (indiánok, feketék).
Viszont a marxizmus helyébe lépett egy adaptált ideológia a "woke". Ez részben átvette a marxista célokat a társadalmat illetően és kapitalizmuskritikus, de például nincsen gazdasági ideológiája, hacsak a zöld átállást nem tekintjük annak. Emellett nincs koherens társadalmi ideológiája sem, mert formailag demokratikus, de amint a demokráciában nem rájuk szavaznak, akkor etikátlanként és erkölcstelenként rögtön elvetik az ellenfelet. Így a woke képes megszólítani a tág középosztályokat, hiszen sem diktatúrát, sem közösségi tulajdont nem kínál közvetlenül.

A fasizmus, nácizmus, szélsőséges autoriter ideológia szintén fejlődött. A korábbi évszázadokban egyértelműen alapszik más kultúrák és egyaránt emberek fizikai megsemmisítésén, rabszolgává tételén vagy alárendeltté tételén és a saját kultúra, közösség felsőbbrendűségének hirdetésén. Korábban ennek része egyfajta rasszizmus is, tehát a másik nemzetiségű, másik rasszú ember leértékelése, erre elméletek gyártása. A világ változásával ez sem válik tarthatóvá: a felvilágosodás, a globalizáció egyre inkább és egyre nagyobb mértékben megismerhetővé teszik a másik embert és a vándorlás miatt el is jutnak sokan mindenfelé, ezért egyre inkább világos lesz, hogy senki nem genetikusan hülyébb, alsóbbrendűbb. Éppen ezért az autoriter ideológia is tompul: immár a kultúra felsőbbrendűségét hangsúlyozza, azonban nem cáfolja azt, hogy a más rasszú ember is ember és jogai vannak. Ma már csak a szalonképtelen és legszélsőségesebb jobboldaliak vallják azt, hogy mondjuk az arabok vagy a négerek genetikailag hülyébbek, inkább primitív kultúrának állítják be őket.

Természetesen ezek az ideológiák szélsőségesek és ártalmasak egyaránt. A különbség az, hogy míg a jobboldali ideológiák voltak már számtalan verzióban nacionalizmusként az elmúlt időkben, a woke lényegében próbálja magát újként eladni. Holott ugyanolyan totalitariánus és az ellenség elpusztítására, a vita megölésére törekvő ideológia, mint a radikális marxizmus vagy éppen a nácizmus.
süti beállítások módosítása