Gyakran beszélünk arról, hogy a Fidesz domináns párt. Ritkábban arról, hogy – történelmi elődjével, a Szabadelvű Párttal szemben – egységes is. A belső egység nagy valószínűséggel egy tanulási folyamat eredménye. Ahogy az ellenzéki összefogás is. Csizmadia Ervin írása.
Rengeteget írtak már róla (magam is megtettem jó párszor), hogy a Fidesz a magyar politika domináns pártja. Domináns párt alatt a szakirodalom azt a pártot érti, aki sok cikluson keresztül kormányoz, miközben ellenfelei nem tudják leváltani.
De a domináns pártok sem egyformák a történelemben. Ismét csak szokás hivatkozni például a dualizmus időszakára, mikor is a Szabadelvű Párt volt dominánsnak tekinthető. Felületes mai rátekintéssel azt mondhatnánk, hogy az azonosság szembeszökő, több értelemben is. Egyrészt Tisza Kálmán egyhuzamban 15 évet kormányzott. Másrészt neki is eléggé széttagolt ellenzéke volt. akár a mai kormánypártnak. De azért ha kicsit mélyebben megkaparjuk a dolgot, előjönnek a különbségek is.
Rövidebben intézzük el a széttagolt ellenzék kérdését. A mai ellenzék 2010 után (egészen a 2019-es önkormányzati választásig) eléggé széttagolt volt. Mára mintha megtanulták volna, hogy „egységben az erő”, sőt odáig jutottak, hogy akár egy választási pártot is összehozhatnak. Ez mindenestre arra utal, hogy a politikában, kényszerhelyzetben vagy végszükségben igenis van tanulóképesség.
No de időzzünk kicsit többet a Fidesz egységénél.
Az előd domináns párt, a Szabadelvű Párt minden volt csak nem egységes. Belső platformjai voltak, és ezek az erőcsoportok egymással is folyamatos küzdelemben álltak. Ha mindennek ellenére Tisza Kálmán 15 évig kormányozni tudott, az nem azért történt, mert a a párt annyira egységes lett volna, hanem azért, mert az uralkodó párt egyúttal – nevezzük így – rendszer-párt volt. Azaz egyedül ő testesítette meg a fennálló rendszert, ergo: hatalomban maradása/tartása állami szükséglet volt, hiszen ő garantálta az 1867 utáni Osztrák-Magyar Monarchia stabilitását.
A Fidesz annyiban hasonlít elődjére, hogy maga is rendszer párt, hiszen az általa életre hívott nemzeti rendszert egyedül ő tudja működtetni és életben tartani. A vele szemben álló ellenzéki pártok egy más rendszerben, egy más politikai bolygón élnek. Ebből következően, ha valamikor kormányra kerülnek, az természetes módon rendszerváltással történhet csak.
De a Fidesz egységes párt. Ha vannak is belső erőcsoportjai, ezek egymástól eltérő politikafelfogásáról, pláne gyakorlati fellépéséről nincs hír. S ha az ellenzék esetében megemlítettem a tanulóképességet, meg kell ezt tegyem a kormánypárt esetében is. Merthogy bizonyára nem véletlen, hogy ez így van. Akár azt is feltételezzük, hogy a Fidesz vezetői pontosan tisztában vannak a domináns pártok egyik (ha nem a legnagyobb) veszélyével: a belső tagolódással. Ha sokáig kormányzol, ráadásul kétharmaddal, ha hosszú időn át nincs komoly ellenzéked, akkor te válsz önmagad ellenzékévé (lásd még: Kádár-rendszer). Ezt pedig csak úgy teheted, ha vannak belső csoportosulások és közöttük van valamilyen libikóka.
Ezzel szemben a Fidesz nem csak egységesnek tűnik, hanem az is.
Ha 2022-ben (vagy bármikor) választási vereséget szenved, az nem azért lesz, mert felborult ez az egység, hanem azért, mert a rendszer fenntartásához segítséget nyújtó nép nagyobbik fele elfordul tőle.
Csizmadia Ervin
