A koronavírus-járvány következményeinek hatására azok körében is megnőtt az online térben töltött idő, akik korábban ódzkodtak ettől a világtól. A politika azonban már korábban felismerte, hogy ebben a közegben minden korábbinál hatékonyabban tud embereket elérni és közösséggé szervezni.
A koronavírus-járvány következtében sokan kényszerültek az elmúlt hónapokban az otthonaik falai közé, fizikailag elzárva kollégáiktól és barátaiktól. Ebben a helyzetben fokozottan felértékelődtek az online közösségek, amelyeknek a politikában is egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. Ahogy arra legutóbbi írásomban is utaltam, az online térben történő alternatív nyilvánosság kialakítása a magyar ellenzék számára is egy kiemelt fontosságú feladat, amennyiben reális győzelmi esélyekkel kívánnak ráfordulni a 2022-es választási küzdelemre. A digitális közösségek kialakításának szándéka a politikában azért is egy kézenfekvő törekvés, mert a közösségi oldalak célja eleve a minél nagyobb elérés, majd a fokozatos függővé tétel (ld. a Social Dilemma című dokumentumfilmet a témában). Ezt nevezik immerziónak, amely a minél gyakoribb és hosszabb közösségi média használatot jelenti, és amelynek végső célja a szokások és a gondolkodásmód fokozatos megváltoztatása, ez pedig a politikusok számára is egy fontos cél.
Az internet és ezzel egy időben a közösségi oldalak elterjedése lehetővé tette, hogy az eltérő álláspontok ütköztetése helyett véleménybuborékainkban a hozzánk hasonló emberekkel újra és újra megerősítessük egymás meggyőződéseit. Roger Ailes, a Fox News egyik megalapítója már a hírcsatorna indulásakor felismerte ezt a jelenséget, amikor amellett az elképzelés mellett tette le a voksát, hogy egy olyan világképet kell a csatornán közvetíteniük, amelyről sohasem akarnak majd elkapcsolni a konzervatív amerikaiak, mivel egy olyan világot fognak folyamatosan sugározni, amelyben ezek a jobboldali érzelmű emberek szeretnének élni, de ami a való életben nem elérhető. A közösségi médiaplatformok ennek a logikának a továbbfejlesztése- és gondolása révén váltak a mindennapjainkat alapvetően meghatározó szereplővé. A targetálás előtérbe kerülése révén mára az is lehetővé vált, hogy akár az egy háztartásban élők is más és más üzeneteket kapjanak az internetezési szokásaik alapján megállapított érdeklődési körüknek megfelelően a különféle gazdasági szereplőktől, illetve maguktól a politikai pártoktól is (pl. az oktatás témája izgatja vagy inkább a jogállamiság helyzete). Ennek megfelelően már sokkal ritkábban fordulhat elő olyan helyzet (amely a tévécsatornák fénykorában még elképzelhető volt), hogy véletlenül olyan információval találkozzon az adott szavazó a kampányban, amely elégedetlenséget vált ki belőle a pártjával kapcsolatban.
A 2016-ban győztes Trump-kampány kulcsfigurája, Steve Bannon is arról beszélt az American Dharma című dokumentumfilmben, hogy a digitális világ ma már rengeteg ember számára fontosabb, mint a valóság, amelynek elsődleges oka az, hogy ebben a világban még képesek kontrollt gyakorolni a dolgaik felett (a 2016-os brit Leave-kampány szlogenje is az ezekhez hasonló érzelmekre épített: „Take Back Control”). Ennek megfelelően ezek az emberek már itt találják meg az igazi közösséget, példakánt pedig a különféle kommentszekciókat hozza fel, amelyek olvasása és kommentelése rengeteg ember életét kitölti manapság, akár a valós kapcsolatai rovására is. Ezek akár annyira erős közösséggé is válhatnak, hogy a politikán kívül más témákban is beszélgetések indulhatnak el, illetve az offline élet különféle problémáiban is segíthetik egymást (pl. jogászok jogi ügyekben tanácsokat tudnak adni társaiknak stb.). Az online jelenlét tehát átszivárog az offline életbe is, majd ezek az offline kapcsolatok is újra megjelennek az online térben (ld. posztolás jelensége a közösségi médiában).
A magyar politikában is vannak már olyan aktorok, akik felismerték az ebben rejlő politikai előnyszerzés potenciálját. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke chatbotjával, illetve a különféle közösségi oldalakon (pl. Instagram) való megjelenésével képes volt olyan offline eseményeken való részvételre rávenni fiatalokat (ld. #Feriaházban), amelyekre deklaráltan 35 év alatti embereket várt dacára annak, hogy pártja alapvetően az idősebb szavazók támogatását bírja nagyobb számban. Az ezekről az eseményekről készült képek pedig így nemcsak a volt miniszterelnök felületein kerültek vissza az online térbe, hanem adott esetben a résztvevő fiatalok közösségi oldalain is. Ezen felül pedig szintén a DK-nál lehet jól megfigyelni azt a jelenséget is, hogy manapság egy párt hívének lenni nemcsak abból áll, hogy az adott állampolgár leszavaz a pártra minden egyes választáson, hanem sokszor a mindennapjai részét képezik a párt körül történő események hála az interneten történő folyamatos kapcsolattartásnak. A közösséghez való tartozásért cserébe pedig gyakran ugyanannyi munkát végeznek el a párt számára magas szinten az így megszervezett önkéntesek, mint az adott párt fizetett munkavállalói.
A közösségi média felemelkedésével betetőzött az a már korábban elkezdődött folyamat, hogy a szórakoztatás és a politika között szinte teljesen elmosódott a különbség (ld. Donald Trump valóságshow hősből elnökké avanzsálása), a politikusok a választót mint fogyasztót igyekszenek immár kielégíteni. Ez összefüggésbe hozható azzal, amit Robert Cialdini amerikai szociálpszichológus elaborációs valószínűségmodelljében is megállapított: kevésbé fajsúlyosnak tűnő ügyekben nem értelmi, hanem érzelmi alapon döntünk, és ilyennek számít az is, hogy kiket kövessünk a közösségi médiában. Ennek megfelelően a magyar példánál maradva a Demokratikus Koalíciónál is nyilvánvalóan tisztában vannak vele, hogy a Gyurcsány Ferencet követő fiatalok alapvetően szórakozás végett fogyasztják a tartalmait, azonban az már önmagában komoly politikai eredmény, hogy ennyi új emberrel képesek megismertetni a nevét (ne felejtsük el, hogy a legfiatalabb generáció számára már nem evidencia a korábbi miniszterelnök ismerete). Hosszú távon pedig ezeknek a fiatal tartalomfogyasztóknak egy részét képesek lehetnek integrálni és megnyerni a párt szavazójának, mint ahogyan a nagy multinacionális cégek is komoly hangsúlyt fektetnek a fiatalok márkahűségének minél korábbi kialakítására.
Mindezekből is jól látszik, hogy az online térben való közösségépítésnek ma már minden magára valamit is adó párt repertoárjában szerepelnie kell és ennek a folyamatnak a koronavírus-járvány csak egy újabb hatalmas lökést adott a hagyományos elérést és mozgósítást szolgáló eszközök értelemszerű háttérbe szorulása miatt.
Vermes Ádám
