A tény nem egyszerű fogalom. Látszólag minden dolognak van egy objektív megjelenése. De valójában mégse. Milyen hosszú az út az árdrágító kuláktól a mai politikáig?
Olvasom egy kormánypárti napilapban, hogy az ellenzék nem veszi figyelembe a tényeket. Az újságíró kismillió tényt felsorol, és – mint aki jól végezte dolgát – úgy érzi, hogy ezzel világos rendet vágott azoknak a fejében, akiket eddig nem a tények érdekeltek.
És akkor olvasom a baloldali-liberális sztárújságíró rovatát egy ellenzék napilapban, aki hétről hétre leírja, mit mondtak kormányzati emberek és jobboldali elemzők, s ezzel szemben „mik a tények”.
Első ránézésre viccesnek is találhatnánk ezt a kölcsönös játékot a tényekkel. Szinte mókásnak is tűnhet, hogy a felek ugyanazért marasztalják el ellenfelüket, azért tehát, mert „nem tartják tiszteletben a tényeket”.
De fordítsuk meg – és vegyük komolyan – a dolgot. Vajon mi lenne, ha egyszeriben, mondjuk például koronavírus idején, mindenki ténytisztelővé válna? Az csak az egyik – és kevésbé jelentős – következmény lenne, hogy egy csomó újságírónak (tény-nem-tisztelők leleplezőinek) nem maradna feladata. Ezt még valahogy kibírnánk.
Ám azt már kevéssé bírná el a politika, hogy az ellenfelet napról napra, percről percre meg kell nevezni. A tény-torzító manapság olyan sztárszereplő, mint a padlássöprő idején az árdrágító paraszt, ha nem olyanabb. Ha kiiktatjuk, talán magunk sem vesszük észre, hogy egyszer csak nem lenne kivel harcolni. Ami, ugyebár ellenkezik a politika vastörvényével. A politikában mindig kell, hogy legyen ellenfél. Ha az ellenfél nem elég markáns, akkor kicsit keményebb ecsetvonásokkal rajzoljuk meg az alakját, és így mindjárt jobb.
A tények – természetesen szándékos – elhallgatóin keresztül ugyanis azt lehet bizonyítani, hogy a rációnak az ellenfél táborában hűlt helye van. Merthogy tény és ész kéz a kézben járnak. Arról, aki eltorzítja, vagy elhallgatja a „tényt”, semmiből nem telik bizonyítani, mindezt azért teszi, mert számára az ész, az ész szabályai által követett politika semmit nem jelent.
A probléma csak az, hogy ha mindkét oldal ugyanazt állítja a másikról (tehát, hogy a tények tisztelete jószerivel nulla), akkor ebből csak az jöhet ki, hogy az észnek is lőttek.
Ámde a koronavírus-járvány idején csipetnyi tény-tiszteletre és racionálisan tervezett politikára mégis csak szükség lenne. De hát épp most olvasom egy ellenzéki korifeus véleményét, miszerint éppen most nyílik esély Orbán rendszerének megbuktatására.
Keresem benne a tényszerűséget, de attól tartok, nem több, mint vélemény. Véleményként viszont tény, tagadhatatlanul.
Csizmadia Ervin
