A kanadai választások érdekes eredményt hoztak: bár a Liberális Párt sok szavazatot és képviselőt veszített, és összeségében kevesebb voksot gyűjtött be, mint a Konzervatívok, mégis nekik lesz a legtöbb képviselőjük a parlamentben.

Justin Trudeau újabb kormányt alakíthat (igaz, ezúttal kisebbségi kormányt vezet majd, ami több nehézséget jelent majd számára). Ami igazán érdekessé tette az eredményeket, az a választási térkép:

Forrás: https://nbmediacoop.org/2019/10/22/what-if-we-had-had-electoral-reform/

A térképen sötétkékkel a Konzervatívok, pirossal a Liberálisok, narancssárgával a progresszív Új Demokrata Párt, türkizkékkel a Quebeci Blokk, zölddel a Zöldek által nyert körzeteket láthatjuk. Látható, hogy a különböző tartományokban különböző pártok népszerűek, és ami a legfontosabb, hogy a Konzervatív Párt (és a Quebeci Blokk, amely szintén elsősorban jobboldali szavazókat vonz) a vidéki, a Liberális Párt pedig a városi körzeteket nyerte meg. Ez nem meglepő, világszerte és évtizedek óta jellemző tendencia ez, és Magyarországon sincs másképpen. Ami érdekesebb, hogy ez a tendencie egyre inkább erősödik. Ezt illusztrálja az alábbi térkép:

Forrás: 338.com

Ez a térkép azt mutatja meg, hogy melyik körzetben hogy változott a Konzervatív Párt támogatottsága az előző választáshoz (2015) képest. A zöld körzetekben javított, a piros körzetekben rontott a párt, és minél sötétebb egy korzet, annál nagyobb az eltérés (a sötétzöld körzetekben sokat javítottak, az erősen piros körzetekben sokat rontottak a Konzervatívok). A nagyobb kiterjedésű, ritkábban lakott vidéki körzetekben tudott elsősorban javítani a párt, Ontario és Quebec nagyvárosaiban azonban visszaesett. Ez megmagyarázza, hogy miért nem tudták megnyerni a választást egyre növekvő támogatottságuk ellenére – ott kaptak több szavazatot, ahol eddig is nyertek, ahol pedig eddig sem voltak népszerűek, még népszerűtlenebbek lettek.

Egy kicsit még mélyebbre tekintve azt is láthatjuk, hogy míg korábban voltak a szabályt erősítő kivételek (vidéki liberális fellegvárak, könzervatívok által nyert városi körzetek), ezek eltűnőben vannak: a konzervatívok a keleti parti vidéki körzetekben is előretörtek (ezek liberális körzetek voltak az elmúlt évtizedekben), a konzervatív városi körzetek is lassan a történelemkönyvekbe kerülnek. Egy szavazó politikai hovatartozását egyre biztosabban meg lehet mondani a lakcíme alapján.

Ez a folyamat nem csak Kanadára jellemző. Az idei önkormányzati és a tavalyi országgyűlési választások is ezt a trendet mutatták Magyarországon is: már a hagyományosan jobboldali budai kerületek is egyre inkább az ellenzékhez kerülnek, míg a falvakban a kormánypárt csak folyamatosan erősödik. Világszerte megfigyelhetjük, hogy a város-vidék törésvonal egyre fontosabbá válik, és felülír minden mást, az országok pedig területi alapon kettészakadnak. A városiak és a vidékiek között egyre nagyobbá válik a politikai szakadék, ami megnehezíti a politikai diskurzust minden szinten (a családi ebédlőasztaltól a Parlamentig), ez pedig ellehetetleníti a konszenzusos döntések megszületését – ne csodálkozzunk, hogy a városiak a vidékiek, a vidékiek pedig a városiak diktatúrájától tartanak, a pártok egyre inkább csak bizonyos irányítószámoknak címzik az üzeneteiket, az ország másik felét pedig otthagyják a riválisoknak. Teljesen mindegy, hogy a város vagy a vidék nyer, a másik oldal elfelejtettnek és kirekesztettnek érzi magát, ez pedig élesedő ellentétekhez vezethet – ami a demokratikus politikai kultúrának semmiképpen sem tesz jót sem Kanadában, sem Magyarországon, sem bárhol máshol.

Rajnai Gergely