Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Élesedő ellentét

2019. november 06. 09:30 - Méltányosság Központ

Rajnai Gergely Budapest-Edmonton blogsorozata

A kanadai választások érdekes eredményt hoztak: bár a Liberális Párt sok szavazatot és képviselőt veszített, és összeségében kevesebb voksot gyűjtött be, mint a Konzervatívok, mégis nekik lesz a legtöbb képviselőjük a parlamentben.

gulls-540791_1920.jpg

Justin Trudeau újabb kormányt alakíthat (igaz, ezúttal kisebbségi kormányt vezet majd, ami több nehézséget jelent majd számára). Ami igazán érdekessé tette az eredményeket, az a választási térkép:

 

Forrás: https://nbmediacoop.org/2019/10/22/what-if-we-had-had-electoral-reform/

A térképen sötétkékkel a Konzervatívok, pirossal a Liberálisok, narancssárgával a progresszív Új Demokrata Párt, türkizkékkel a Quebeci Blokk, zölddel a Zöldek által nyert körzeteket láthatjuk. Látható, hogy a különböző tartományokban különböző pártok népszerűek, és ami a legfontosabb, hogy a Konzervatív Párt (és a Quebeci Blokk, amely szintén elsősorban jobboldali szavazókat vonz) a vidéki, a Liberális Párt pedig a városi körzeteket nyerte meg. Ez nem meglepő, világszerte és évtizedek óta jellemző tendencia ez, és Magyarországon sincs másképpen. Ami érdekesebb, hogy ez a tendencie egyre inkább erősödik. Ezt illusztrálja az alábbi térkép:

Forrás: 338.com

Ez a térkép azt mutatja meg, hogy melyik körzetben hogy változott a Konzervatív Párt támogatottsága az előző választáshoz (2015) képest. A zöld körzetekben javított, a piros körzetekben rontott a párt, és minél sötétebb egy korzet, annál nagyobb az eltérés (a sötétzöld körzetekben sokat javítottak, az erősen piros körzetekben sokat rontottak a Konzervatívok). A nagyobb kiterjedésű, ritkábban lakott vidéki körzetekben tudott elsősorban javítani a párt, Ontario és Quebec nagyvárosaiban azonban visszaesett. Ez megmagyarázza, hogy miért nem tudták megnyerni a választást egyre növekvő támogatottságuk ellenére – ott kaptak több szavazatot, ahol eddig is nyertek, ahol pedig eddig sem voltak népszerűek, még népszerűtlenebbek lettek.

Egy kicsit még mélyebbre tekintve azt is láthatjuk, hogy míg korábban voltak a szabályt erősítő kivételek (vidéki liberális fellegvárak, könzervatívok által nyert városi körzetek), ezek eltűnőben vannak: a konzervatívok a keleti parti vidéki körzetekben is előretörtek (ezek liberális körzetek voltak az elmúlt évtizedekben), a konzervatív városi körzetek is lassan a történelemkönyvekbe kerülnek. Egy szavazó politikai hovatartozását egyre biztosabban meg lehet mondani a lakcíme alapján.

Ez a folyamat nem csak Kanadára jellemző. Az idei önkormányzati és a tavalyi országgyűlési választások is ezt a trendet mutatták Magyarországon is: már a hagyományosan jobboldali budai kerületek is egyre inkább az ellenzékhez kerülnek, míg a falvakban a kormánypárt csak folyamatosan erősödik. Világszerte megfigyelhetjük, hogy a város-vidék törésvonal egyre fontosabbá válik, és felülír minden mást, az országok pedig területi alapon kettészakadnak. A városiak és a vidékiek között egyre nagyobbá válik a politikai szakadék, ami megnehezíti a politikai diskurzust minden szinten (a családi ebédlőasztaltól a Parlamentig), ez pedig ellehetetleníti a konszenzusos döntések megszületését – ne csodálkozzunk, hogy a városiak a vidékiek, a vidékiek pedig a városiak diktatúrájától tartanak, a pártok egyre inkább csak bizonyos irányítószámoknak címzik az üzeneteiket, az ország másik felét pedig otthagyják a riválisoknak. Teljesen mindegy, hogy a város vagy a vidék nyer, a másik oldal elfelejtettnek és kirekesztettnek érzi magát, ez pedig élesedő ellentétekhez vezethet – ami a demokratikus politikai kultúrának semmiképpen sem tesz jót sem Kanadában, sem Magyarországon, sem bárhol máshol.

Rajnai Gergely

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr7815291032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2019.11.11. 06:31:05

Kik azok a szabad demokraták?
Szabó Dezső írásai, 1927-ből

„A közéletben súlyos tehetségű morális embert veri az immorális, minden ordításra kapható, ezerfogú éhes emberbestia. És megszületik a szervezett gyilkosságok, rablások a morállá konszolidált bűnök, hazugságok és perverzitások irtózatos szisztémája, a világtörténelem legóriásibb arányú haláltánca: a korlátlan szabad verseny, a polgári kapitalista demokrácia, a zsidónak megígért nagy történelmi szüret… Legáltalánosabb formája a politikai szabad verseny elvének: az állam minden felnőtt tagja választhat, és választható.
De egyszerre felhemzsegnek a műveletlen, semmi lelkiismereti törvénytől meg nem kötött, vad politikai kalandorok, elszánt, éhes politikai apacsok, akik a törvények dzsungelében könyörtelenül gázolnak át mindenen szilaj étvágyuk kielégítésére. És ezek jobban tudnak ordítani, ezek mindent tudnak ígérni a nép őselégületlenségének, ezek a végsőkig tudják nyargalni az aktuális jelszavakat, mert a becsületes lehetőségek, hazafias aggódás és a felelősség nehéz érzése nem köti őket.” (A népképviselet problémája cikkből)
A liberális tábor, mint a páncél a harcos testét, a nemzetközi imperialista zsidó tőke testét vértezi. És így az a hallatlan történelmi humor kerekedik a vizsgáló megfigyelésébe, hogy a kizsákmányoló, elnyomó, imperialista nagytőke a szocializmus, a szociális igazság, szabadság és a gazdasági elnyomottak nevében hirdet harcot a kizsákmányoltak, a megrablot¬tak, a nincstelenek tábora ellen.

Az egyik igazság a „liberális” tábor lényegét mutatja meg. A világtörténelem egyik legzseniálisabb ténye volt az, mikor a világuralomra törő vér szerint imperialista és kapitalista zsidó faj az emberi elégületlenséget, a szociális forradalmat tette hódítása eszközévé
Hirdet szocializmust, szabadságot, kommunizmust, új gazdasági világrendet, világmegváltást, hogy a kihasználtak nagy tömegeit a maga imperializmusa eszközévé tegye.

. A korlátlan politikai szabad versenyben nem az győzött, akinek legtöbb szaktudása, legtágasabb általános műveltsége, legszélesebb szellemi horizontja volt. Hanem győzött az, aki a lelkiismeretét aludni hagyó legnagyobb tudatlansággal, az állami élet egyes kérdéseinek teljes nem ismerésével a legképtelenebb ígéreteket és követelményeket bömbölte a lelkekbe. Így törvényhozás és kormányzás, s az állam kulturális életének kiépítése: az iskola, a művészet, a tudomány életének végzetes nagy kérdései olyanok kezébe kerültek, akiknek szellemi horizontjuk szegényes lett volna egy falusi népiskola vezetéséhez. Egy eljövendő boldogabb kor sohasem fogja elhinni az analfabétaságnak azt a végtelenségét, amellyel és annál könnyebben képviselővé lehetett az ember. A népképviselet e formája legalkalmasabb arra, hogy az államot egy végleges kulturális katasztrófához vezesse.
süti beállítások módosítása