Kollégánk, Rajnai Gergely, kanadai tartózkodása apropóján új rovat indul a Méltányosság blogján: a kanadai politika és társadalom eseményei, jellemzői kapcsán kerülnek ki rövid bejegyzések, amelyek egyrészt Kanadát, másrészt akár Magyarországot is érthetőbbé teszik. A sorozat első része a jelenlegi legismertebb kanadai politikusról, Justin Trudeau-ról szól. 

Egy évet töltök ösztöndíjasként Kanadában, az Albertai Egyetemen (Edmonton)  a Wirth Intézetnél fogok dolgozni kutatóként. Ez az intézet Közép-Európával foglalkozik, és minden évben egy-egy magyar, lengyel, cseh, horvát és osztrák ösztöndíjasnak ad lehetőséget arra, hogy Kanadában kutasson. Az ösztöndíjasok a bölcsészettudományok, a a társadalomtudományok és a közgazdaságtudományok területein dolgoznak, így rendkívül sokszínű stáb dolgozik együtt a régió kutatásán. 

Trudeau-ról világszerte az általános kép az, hogy egy rendkívül liberális, progresszív, a korral haladó politikus, aki a világszerte erősödő jobboldali populizmussal szemben alternatívát jelent. Kanada-szerte (és világszerte) népszerű politikusként tartják számon, mióta 2015-ben miniszterelnök lett, aki most csak azért nem vezet egyértelműen a közvéleménykutatásokban, mert kormányának néhány tagja korrupciós ügyekbe keveredett.

Kívülről a kép egyszerűen fest, a valóság azonban jóval összetettebb ennél. Trudeau népszerűsége Kanadában a korrupciós ügyek előtt, sőt, már megválasztásakor sem volt mindent elsöprő. A szavazatok 40%-át begyűjtve választották meg, ami fölényes sikert jelentett ugyan, de ha Kanada választási térképeit megnézzük, láthatjuk, hogy Trudeau nem egyesítette az országot a progresszív eszme mögött. Például a tartományokat vezetésük politikai beállítottsága szerint ábrázoló térkép is mutatja, hogy a Liberális Párt áttörése korántsem országos, sőt – néhány kisebb lakosságú tartományon kívül sehol sem támogatja őket a többség, ráadásul a másik jelentős kanadai progresszív alternatíva, az Új Demokrata Párt (NDP) is csak egy tartományt vezet, a többiben konzervatív többségű a törvényhozás.

Ettől függetlenül nem lehet azt mondani Trudeau-ról, hogy kifejezetten népszerűtlen lenne – támogatottsága megoszlik ugyan a különböző tartományok között, de néhány kivételtől eltekintve mindenhol számottevő támogatottsággal rendelkezik, ami esélyessé teszi arra, hogy megőrizze miniszterelnöki pozícióját. Ezt azonban nem csupán progresszív nézeteinek köszönheti: a progresszív voksokat sokkal inkább a baloldalibb nézeteket képviselő Új Demokrata Párt vagy a Zöldek gyűjtik be. Trudeau népszerűségének titka (személyes karizmája mellett) sokkal inkább az, hogy neve sok választóban nosztalgikus érzéseket kelt – édesapja minden idők egyik legjelentősebb kanadai politikusa, aki az 1970-es és 1980-as években dominálta a kanadai politikát. A Liberális Párt ráadásul a progresszív alternatívák közül a kevésbé radikális vonalat képviseli, így Trudeau-ra szavaznak azok, akik nem szeretnének nagy változásokat, de inkább progresszívnek vagy liberálisnak vallják magukat, mintsem konzervatívnak. Trudeau neve és a Liberális Párt brandje egyfajta biztonságtudatot kínál a szavazóknak – épp az ellenkezőjét, mint amiről világszerte híres lett (a progresszív reformer képe).

A kanadai politikában a liberalizmus hagyomány, ezt Trudeau nagyon jól tudja, és erre (is) építi karrierjét – ezzel a névvel nem is tehet másként. A világban éppen egy új irányzat arcaként ismerjük, belföldi sikerének vagy kudarcának megértéséhez azonban sokkal inkább a kanadai politikai hagyományokat kell ismernünk – amelyekről a blogsorozatban még sok szó fog esni. 

Rajnai Gergely