A Good Will Hunting című film állásinterjú-jelenete hűen példázza a legjobb amerikai filmes hagyományt: a kíméletlen politika- és gazdaságkritikát, amelyet minden amerikai filmben különböző mértékben tetten érhetünk (bár sokszor az európaiak nem értik az utalásokat).
Sajnos magyar készítésű játékfilmen még nem tapasztalhatunk hasonló bátorságot. Nálunk még nem illik (?) hétköznapi helyzetekben beszélni a politikai és társadalmi rendszer anomáliáiról. Ezt kampánytevékenységnek ítélik idehaza.
De mit is tanulhatunk a Good Will Huntingból?
A fiatal, dél-bostoni ír munkásosztálybeli környezetből érkező takarító titokban az egyetemen matematikapéldákat old meg. Egy professzor felismeri a munkásfiú tehetségét, és megpróbálja gyámolítani a srácot, annak akarata ellenére. Will tehetségére a Nemzetbiztonsági Szolgálat is felfigyel, és behívják egy állásinterjúra. Az önfejű, pimasz stílusú fiú kiakasztja a Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetőjét a lehengerlő szövegével, amit tartalmilag egy LMP-s vagy PM-es aktivista is megirigyelhetne. Érthetetlen, hogy egy globalizációkritikus szervezet még miért nem használta imázsvideóban Will monológját!
Mi történne, ha Will beállna kódfejtőnek, és dekódolná közel-keleti vagy észak-afrikai felkelők állásait?
Ez bombázáshoz, invázióhoz, az adott országban az olajvagyon amerikai cégek általi megkaparintásához, az olajcégek elpofátlanodásához és árdrágításához, a hazai munkaerő leértékeléséhez és a környezetszennyezés fokozódásához vezetne. Mindennek negatív következményeit az amerikai olajmilliárdosok, autógyárak meg érdekkijáró politikusaik a szegényekre terhelnék. „Lelövöm a barátomat, átadom a munkahelyét az ellenségnek, fókabébiket ölök, hasist szívok, és belépek a Nemzeti Gárdába, akár elnök is lehetek”, közli Will.
Magyarországon ilyen szabadon aligha lehetne beszélni a legmagasabb közjogi méltóságokról és a globális kapitalizmusról. A rendszerváltás után közgazdász körökben divat lett – átesve a ló másik oldalára – áhított tisztelet hangján szólni az Egyesült Államokról és a globális kapitalizmusról. Holott éppen az amerikai filmrendezők a leghangosabb kritikusai a rendszernek, amelyet első kézből ismernek.
Paár Ádám
