Tudta, hogy az eddig leghosszabb hivatalban lévő amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt, bár hűséges volt a hazájához, a nejéhez aligha? Gondolta volna, hogy eközben a megcsalt feleség volt az első aktív First Lady? Micsoda véletlenek!
Az Egyesült Államok második elnöke, John Adams és felesége, Abigail Adams voltak az elnöki rezidencia első lakói. A Fehér Ház mint az amerikai elnök rezidenciájának az építése 1800-ban fejeződött be. Ennek megfelelően az első elnök és elnökfeleség, George Washington és Martha Dendridge soha nem laktak az épületben. Manapság a Fehér Ház lakója a világ legbefolyásosabb embere. Olyan figyelem irányul feléje, amellyel egyetlen más államfő sem rendelkezik, talán a pápát leszámítva. Az érdeklődés nem csupán az Egyesült Államok fejének, hanem a férfinak is szól. De lépjünk túl a Kennedy-mítoszon, a sármos, kifogástalanul viselkedő, csillogó fogsorú médiasztár imázsán, amelyet Hahner Péter meggyőzően cáfolt könyvében (ld. Hahner Péter: Az USA elnökei. 43 elnök, 43 izgalmas portré. Bp., 2012., Animus).
Az elnökfeleségek, az ún. „First Lady”-k Franklin D. Roosevelt idejéig a háttérben meghúzódó, csendes szereplők voltak. Eleanor Roosevelt volt az első olyan First Lady, aki szakított a hagyományos elnökfeleség-imázssal; korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy elnökfeleség önálló sajtótájékoztatót tartson. Eleanor nem érte be az amerikai puritán tradíció által szentesített szereppel, hogy férje támasza, háziasszony és anya legyen.
Furcsa is lett volna a puritán First Lady-szerep vállalása akkor, amikor a 30-as évek válsága átformálta a munkaerőpiacot és az egész társadalmat: a szolgáltatási szektor bővülése révén, valamint az adminisztrációs munkakörök fejlődésével egyre több „rózsaszín galléros” munkahely alakult ki, és a második világháborús mozgósítás miatt az iparban is egyre több nő tudott elhelyezkedni. Eleanor sokak megrökönyödésére férje halála után is aktív tevékenységet fejtett ki.
Sokak szerint Eleanor afféle társuralkodóként állt férje mellett, és csak kevesen vették észre a két ember elhidegülését. Eleanor rossz néven vette, amikor egy halom szerelmes levélre bukkant, és ezzel kiderült, hogy férje régóta viszonyt folytatott Lucy Mercerrel (ld. a képen). A huszonnégy éves boltos kisasszony Roosevelt titkárnője lett, és főnök meg beosztott lassan összemelegedtek. Ez 1916-17-ben történt. Gyakran megesett, hogy a szépreményű ifjú politikus és felesége távol voltak egymástól. Lucy gyakran szolgált biodíszletként Franklin mellett a szokásos yacht partikon, ahová Eleanor nem kísérte el férjét. Ekkor Franklin már tagja volt Woodrow Wilson adminisztrációjának, mint a haditengerészeti miniszter helyettes, tehát zsarolhatóvá válhatott volna, ha a félrelépés ügye a politikai ellenfeleinek a fülébe jut. Franklin mindent bevallott anyjának, és becsületes megoldásként a válásra gondolt, ám anyja ezt ellenezte: arra hivatkozott, hogy a válás tönkreteheti a fia politikai pályáját. Egy Roosevelt, egy új-angliai arisztokrata ilyen blamázst nem engedhetett meg magának!
Mikor a Lucy-vel folytatott levelezés Eleanor kezébe került, a férj töredelmesen bevallott mindent amúgy imádott, tisztelt feleségének. Eleanor éppúgy eljátszotta a boldog, méltóságteljes feleséget, ahogyan három évtizeddel később egyik utóda, Jacqueline is tette férje, John Fitzgerald Kennedy oldalán. Természetesen Lucy nem maradhatott tovább a közelükben. Franklin azonban, a feleségének tett ígéretét megszegve, később is levelezett vele. 1920-ban Lucy feleségül ment Winthrop Rutherfurd-hoz, egy ötvenes éveit taposó dúsgazdag özvegyhez, akinek révén beemelkedett a New York-i felső tízezerbe. Korábban Rutherfurd már elfogyasztott egy feleséget, Levi P. Morton alelnök lányának, Alice Mortonnak a személyében. Lucy túlélte a férjét és Franklint is: 1947-ben halt meg.
Franklin D. Roosevelt másik titkárnőjéről, a szegény ír származású Marguerite LeHand-ről is feltételezik történészek, hogy szerelmes volt az elnökbe. A lány akkor került Franklin D. Roosevelt mellé, amikor az New York állam kormányzója lett, majd 1933-tól 1941-ben bekövetkezett haláláig az elnök közelében volt. Az életrajzírók és történészek között évtizedek óta folyik a vita Marguerite és Franklin kapcsolatának mélységéről. Néhányan Franklin D. Roosevelt betegségének súlyosbodására hivatkozva kizárják a testi szerelmet, és azt állítják, hogy ha lehetett is valamilyen viszony a két ember között, az minden bizonnyal megmaradt a plátói rajongás szintjén. Ennek bizonyítéka talán, hogy Marguerite később rövid szerelmi viszonyba bonyolódott a politikus testőrével, Ed Millerrel, majd 1933-ban (tehát abban az évben, amikor Roosevelt első ciklusa kezdetét vette) Marguerite férjhez ment William Christian Bullitt diplomatához.
Paár Ádám
