Ne gondoljon semmi rosszra az olvasó! A megtisztelő címet Mathilda toszkán őrgrófnő viselte, aki a 11. században élt. Abban a korban, amikor a pápaság és a császárság birkózott egymással, a tét pedig nem kisebb volt, mint annak eldöntése, ki legyen a leghatalmasabb úr a keresztény földek felett: a német-római császár, vagy a pápa? A küzdelem nem sokáig maradt teológiai viták szintjén, hamarosan a fegyverek vették át a szót.

Ebben a küzdelemben Mathilda a pápa oldalán állt, noha a császár hűbérese volt. Mi több, az őrgrófnő nemcsak pénzzel támogatta Szent Péter utódját, hanem fegyveresen is. Maga is páncélt öltött, mint négyszáz évvel később Jeanne D’Arc, de a francia Szűztől eltérően az őrgrófnő halálos kardcsapásokat is osztogatott. A törékenynek korántsem nevezhető, büszke főúri amazon a szélben lobogó szőke hajzuhataggal lovagolt serege élén, és apja kardjával kaszabolta a pápa őszentsége ellenségeit.

Abban a korban, amikor a nők alsóbbrendűségét hirdették, Mathilda öntudatossága és harciassága egyszerre keltett csodálatot és megbotránkoztatást. A pápa örvendett, hogy Isten egy „gyenge” nőt választott bosszuló eszközéül, hogy lesújtson a császár gőgjére. A másik oldalon, a császár pártján úgy tekintették Mathildát, mint egy veszett nőstényfarkast. Pedig az őrgrófnő nagyon is jámbor volt: a táborban gyógyította beteg és sebesült katonákat, tépést csinált, sebet kötözött, vigasztalta a haldoklókat.

Mathilda lánykora óta gyakorolta a kard- és lándzsaforgatást. Megtanult írni-olvasni, ami ebben a korban nem számított általánosnak. A büszke hölgy két férjet fogyasztott el. Ezek a házasságok számos pletyka és anekdota forrásai lettek. Első férje, Púpos Gottfried herceg hamar meghalt. A gonoszkodó mendemondák szerint szép, egészséges felesége tetette el láb alól. Ezeket azonban Mathilda ellenségei terjesztették, ezért megkérdőjelezhető a hitelességük. A második házasság története még izgalmasabb. A pápa hosszas unszolására az akkor már 43 éves özvegy feleségül ment a 17 éves V. Welf bajor herceghez. A pápa azt remélte, hogy Bajorország és Toszkána frigye sarokba szorítja a császárt.

Az ifjú férj hat évig bírta ki szép, szőke felesége izmos karjai között. A herceg megalázva érezte magát intelligens feleségétől, és a csúfolódó pletykák szerint a herceg inkább volt szobalánya az őrgrófnőnek, mintsem ura és parancsolója. Hat év után felbontották a házasságot.

Mathilda legjelentősebb tette az volt, hogy kibékítette egymással a pápát és a császárt. Amikor Hildebrand atya került VII. Gergely néven Szent Péter zsámolyára, az új pápa meghirdette a pápa egyeduralmát. IV. Henrik császár érthetően morcos lett. Püspökeivel letétette a pápát hivataláról. Gergely is lépett egyet: kiátkozta az egyházból a császárt. A 21. századi hitetlen ember számára felfoghatatlan ennek a lépésnek a súlya: akit kiátkoztak, annak nem oszthatták ki a szentségeket, nem köthetett házasságot, nem kaphatott egyházi temetést. A kiátkozással megszűnt a hűbéreskü érvénye: a hűbéresek szabadon fellázadhattak a császár ellen, akár meg is ölhették.

Henrik télvíz idején elindult Canossa várához, ahol a pápa tartózkodott. Ott térdelt dideregve, egy szál darócruhában, és bocsánatért könyörgött. A szegény, szőke császár a vár úrnője, Mathilda lába elé borult sírva, és kérte, mint rokonát, hogy lágyítsa meg a pápa szívét. Az őrgrófnő megszánta, és kérlelte a pápát, bocsássa meg Henrik bűnét, hiszen nem tudta, mit cselekedett. Végül VII. Gergely megenyhült, és visszafogadta Henriket az egyházba.

Henrik azonban nem felejtette el a megaláztatást, hogy egy nyomorult pap arra kényszerítette őt, a németek királyát, hogy egy asszony lába előtt lányként pityeregjen. A császár bujtogatta a toszkán városok lázadását az őrgófnő ellen. Mathilda nem ijedt meg, hanem páncélba bújt, és lóra pattant. A pápa örült neki, hogy egy nő porolja ki a hálátlan császár nadrágját. Az őrgrófnő katonái joggal gondolták, hogy ha úrnőjük a Szentatya ügyéért fog fegyvert, akkor ők is kiváltságos helyet kapnak a mennyországban.

Ebben a küzdelemben azonban a császár állt győzelemre. Végül már a pápa kérlelte Mathildát, mentse a menthetőt, és kössön békét – ha városai elvesztésével, hát úgy. Mathilda 1115-ben halt meg. Halálával a toszkán városok felszabadultak a földesúri függés alól, de a pápa és a császár küzdelme hadszíntérré változtatta Itáliát.

Paár Ádám