Nem minden király és polgári leány viszonya végződött szerelemmel. A középkori érdekházasságok egy életre megváltoztatták mindkét fél személyiségét. Egyeseknél előtört az együttérzés és a családcentrikusság, míg mások az élvezetek hajszolását és a titkos vágyaikat élték ki. Politika és erotika - mindent a hatalomért!
Az Úr 1547. évében V. Károly, a Német-Római Birodalom császára megszállt Regensburg városában. Volt ezidőben a városban egy 19 éves, üde polgári leányzó, akinek nem akadt pártja a vidéken: Blomberg Borbála. Polgár és nemes, iparos és paraszt egyaránt megfordult utána. Haja dús szőke, szeme kék, orcájának színe akár a tejbe ejtett rózsa, a termete formás, egyszóval olyan szép teremtés, amelyet a német föld szülhet. Városszerte csak úgy emlegették: „Szép Borbála”.
Anyja, a nagyravágyó Sybille Blomberg elgondolkodott, látva a kikapós lányát, hogy ezzel a kellemmel, ezzel a szépséggel, szőke hajjal a leányzó nagyobb partit is foghat, mint egy nemesember. Sybille-nek eszébe jutott: mi lenne, ha az ő lányát a császár venné a nyoszolyájára? Elmondta a gondolatot a lányának, mézes szavakkal ecsetelte neki, milyen jó dolga lenne a császár udvarában. Igaz, Károly az apja lehetne – 47 éves –, nem is egészséges, a mértéktelen evéstől meghízott, ezer nyavalya kínozza, többek között csúz, aranyér, vesegörcsök, az álla természetellenesen előreugrik – de ki törődik ilyen csekélységekkel, ha egyszer a császár? Borbálát valószínűleg nem is kellett nagyon győzködni. Tisztában volt az értékével.
Sybille kapcsolatok és feltehetően némi pénz segítségével bejuttatta lányát a császár szobájába. A lomha uralkodó elterpeszkedett karosszékében, megdagadt lábát egy zsámolyon nyugtatta, és úgy hallgatta Borbála lantjátékát. És valószínűleg ezen az éjszakán megfogant a későbbi hadvezér, Don Juan D’Austria, a lepantói győző, aki az egyesült spanyol-velencei hajóhad élén vereséget mér majd az oszmán flottára.
Károly futó kalandnak tekintette a Borbála-ügyet, de a lány másként gondolkodott. Ő magának akarta az uralkodót, és nem tágított mellőle. Képes volt férfiruhát ölteni, és beosonni egy katonai táborba, csak azért, hogy lássa a hadjáraton lévő Károlyt. Teltek a hónapok, és Borbála növekvő hasa mutatta, hogy anyai örömök elé néz. Noha a regensburgi lány feltehetően más férfiakkal is viszonyt folytatott, a császár elismerte a gyermeket sajátjának.
Borbála nevelte a kis Jeronimót egyéves koráig. A császár a távoli Spanyolországból is szívén viselte cseperedő fia sorsát. Azt akarta, hogy fia hercegi ranghoz méltó nevelésben részesüljön, ezért követeket küldött Regensburgba, hogy hozzák el a fiút. Arra nem is gondolt, hogy az anyát is elhozassa. Nyilván ekkorra kiismerte már a regensburgi leányzót, és úgy ítélte meg, hogy nem kellene nagyon elkényeztetni. Ki tudja, gondolt-e még az együttlétükre, vagy arra, hogy a lány élete kockáztatásával osont be a táborba, ahol betegen feküdt.
Míg fia spanyol földön éldegélt, Borbála folytatta züllött, kicsapongó életét, és közönséges kurtizán lett. Károly lelkiismerete feltámadt, és férjet szerzett Borbálának egy katonatiszt személyében. A házaspár Brüsszelbe költözött, három gyermekük született. Egy darabig úgy tűnt, sikerül megzabolázni, de férje halála után ott folytatta a kicsapongásokat, ahol abbahagyta. Bár a császár évente hatszáz aranyat utalt ki, a pénz hamar elfolyt: elvitték a hajnalig tartó mulatságok, a jó étkek és borok. A házat minden erkölcsös polgár elkerülte. A madridi udvar kezdte sokallani a brüsszeli kurtizán számláit, amelyek német pontossággal érkeztek Spanyolhonba. Szegény Don Juan, a király féltestvére meg szégyenkezhetett, ha anyja szóba került. Egyszer találkoztak, és a találkozás csúnya veszekedéssé fajult.
Don Juan halála után Borbála Spanyolországba költözött, és egy kolostorban kezdett új életet. Az imádkozás helyett azonban a zárda gondnokának elcsábításával foglalatoskodott. II. Fülöp spanyol király ekkor engedélyezte, hogy elhagyja a zárdát, csak hogy végre megszabaduljon tőle. Utolsó éveit spanyol földön élte le. A halálos ágyán azt kívánta, hogy emlékművet emeljenek sírja fölé. Ezt természetesen nem teljesítették.
Paár Ádám
