A történelem nem bővelkedik az ír-magyar kapcsolatokban, holott a két nép története és lelkialkata sok tekintetben hasonlóságot mutat egymással. Mindkét nép Európa perifériáján helyezkedett el. Az írek már régóta ápolták a keresztény kultúrát, amikor a magyarok Géza fejedelem és Szent István vezetésével megindították az Európához való csatlakozás című projektet, amelyik, az utolsó ötszáz év vargabetűitől eltekintve, ma is tart. Bár nem kell túlértékelni a középkori magyar elit Európa-vízióját, mert valójában számára Európa ténylegesen a Német-római Császárságot, Franciaországot és Itáliát, vagyis Nagy Károly Frank Birodalmának utódállamait jelentette, kevésbé Angliát és Hispániát, és még kevésbé Írországot és Skandináviát, amellyel igen korlátozottak voltak a kapcsolatok. 

Nem csoda, hogy a történelemtanításban ma sem hangsúlyos az ír történelem, holott az számunkra is tanulságokkal járhat. Mindkét nép hosszú időre elveszítette függetlenségét, amelyet csak a 20. században sikerült visszanyerniük. Csakhogy a független nemzetállam területe nem fedte le az etnikai és nyelvi-kulturális közösséget, így az irredentizmus lángja itt is, ott is magasra csapott.

A teljes elemzés itt olvasható