A szerzőről: D. Magyari Imre, irodalmár, publicista. Számos kötete (Bécsi szeletek, Párizsi szeletek) jelent meg. A napokban mutatták be a 99 kérdés a cigányokról című kötetet, amelyben egy fejezet szerzője. Romaügyi szakértő.
Irodalmár vagyok (épp egy cigány irodalomtörténeten dolgozom…), azaz korántsem a legilletékesebb a feltett kérdések megválaszolására. De egyrészt megtisztelő a felkérés, illő válaszolnom, másrészt cigány és magyar értelmiségiként semmilyen szakma képviselőjeként nem dughatjuk a homokba a fejünk, ha erről a kérdésről – s egyáltalán: ha társadalmi kérdésekről – van szó. Én sem érhetem be azzal, hogy Jónás Tamás verseiben számolgatom a verslábakat. Tehát:
1. A cigánykérdés szerintem egyszerre, egyforma súllyal társadalmi-gazdasági és etnikai- kulturális kérdés.
Mint társadalmi-gazdasági kérdés szociális kérdés, s nem csupán a cigányokat érinti, hanem mindazokat – a számuk egyre nagyobb –, akik szegénységben, mélyszegénységben élnek. (Hozzátenném, hogy a cigányságnak nem az egésze él mélyszegénységben, az abban vegetáló 7-800 ezer embernek 30 százaléka roma, ami azonban a roma lakosság mintegy 40 százaléka! [Ladányi János: Leselejtezettek. Budapest, 2012, L’Harmattan.174. o.] S hozzátenném azt is, mert kevéssé közismert, hogy a cigányságnak már van egy – ahogy szintén Ladányi János írja – lassan középosztályosodó rétege is!)
Mint etnikai-kulturális kérdést részben a romákat sújtó, gyilkosságokhoz vezető előítéletesség generálja, részben az, hogy a cigányok el vannak zárva a saját kultúrájuktól – a mélyszegénységben élők amúgy nem kulturára vágynak, érthetően, hanem ennivalóra, ágyra, melegre. A cigány kultúrával a többségi társadalom sem tud találkozni, máig nincs roma múzeum.
Az első lépést, gondolom, a munkalehetőség folyamatos, egyre bővülő biztosítása jelentené, ezzel párhuzamosan az oktatás, a használható szakmák tanulásának, azaz a kitörés, a felemelkedés biztosítása.
2. Magától értetődik, hogy ehhez szükség – égető szükség – van a „pártokon, társadalmi és civil szervezetek átívelő »nemzeti minimumra« a szociálpolitikában”, nemkülönben az oktatásügyben. Ez evidencia, amit régóta tudnak azok, akik társadalmi kérdésekkel, a szegénységgel, a cigány kultúrával foglalkoznak. Évek, lassan évtizedek óta gyűjtöm a cigányságról szóló viták anyagait: ha úgy ettszik, ez a rajtuk végighúzódó (egyik) vörös fonál. Ladányi János említett kötetében ezt írja (184. o.): „erre (a problémák megoldására, DMI) csak akkor van lehetőség, ha ezek a kormányprogramok … arra irányulnak, hogy esélyt adjanak azoknak a településeknek, s esélyt adjanak azoknak a településeknek, s esélyt adjanak azoknak a családoknak, amelyek a rendszerváltás után tartósan leszakadtak, illetve kihullottak a társadalomból. … …esélyteremtő államra, esélyteremtő programokra van tehát szükség. … …arra, hogy végre meghatározásra kerüljön azon minimális szolgáltatásoknak a köre, ami (szerintemamik, de ez lényegtelen, DMI) az ország minden településén, állampolgári jogon megillet(nek) mindenkit… Ez nem elsősorban pénzkérdés.” Lehetne idézni Daróczi Ágnestől, Ferge Zsuzsától, Bársony Jánostól, Fleck Gábortól, György Pétertől, Havas Gábortól, Kertesi Gábortól, Szuhay Pétertől, Virág Tündétől, sokaktól – olyan sokaktól azért nem… De nem csupán kérdések vannak, hanem válaszok is.
3. Ettől még éppenséggel szükség lehet egy új „nemzeti kerekasztalra”, meghatározandó, hogy most, 2013 tavaszán vagy 2014 tavaszán mik a teendők. De e teendők közül az előbb említettek már nagyon sokat s nagyon sokszor megfogalmaztak s hajtogattak makacsul – számomra megrendítő emberi példa, ahogy Ferge Zsuzsa nyolcvan felett is hallatja a hangját (most április 25-én lesz 82 éves – Isten éltesse!). E teendőkben, vélem, viszonylag gyorsan meg lehet egyezni. Minden azon múlik s múlt volna mindig is, van-e politikai akarat a teendők végrehajtására. Végtelen szomorúsággal és keserűséggel tapasztalom, hogy nincs, s igazából nem is volt soha. A szociológusoknak, szociálpszichológusoknak, oktatáskutatóknak, romológusoknak csupán leírási jogkörük van. Leírhatják, leírhatjuk, ami van, aminek lenni kéne s hogy mi lenne a hozzá vezető út. Ha nincs politikai akarat, a javaslatok javaslatok maradnak, Derdák Tibor, L. Ritók Nóra s még néhány ember minden tiszteletet megérdemlő küzdelme elszigetelt marad. Ahogy írott malaszt marad mindenféle stratégia, legyen európai vagy nemzeti, szóljon négy évre vagy egy évtizedre.
Politikai akarat azonban nincs (én legalábbis nem tapasztaltam, nem tapasztalom).
Magyarországot jelenleg műveletlen, a valódi európai kultúrát nem ismerő, semmibe vevő, minden emberi nyomorúságra érzéketlen bunkók vezetik – a bunkóságon agresszivitást, önhittséget, gátlástalanságot értve. (Nem meglepő, de mégis megdöbbentő látni, hogyan szegődnek el, a nem kis konc reményében, minden integritást, emberi méltóságot feladva, oly sokan hű cselédjüknek, Szíjártótól Gíró-Szászig, Kálomistától Kovács Zoltánig. És Farkas Flóriánig, Járóka Líviáig.) A manipuláláshoz, a divide et impera politikájához persze remekül értenek, lásd az egyetemi hallgatók megosztását, 2014-es távozásukban egyáltalán nem vagyok biztos. Nem tudom kitalálni, mi a szándékuk, túl azon, hogy ők érezzék jól magukat – bár lehet, tényleg elhiszik (Matolcsy biztos), épp Magyarország sosemvolt aranykorát teremtik meg. Ettől még Lázár János azt mondta, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér 0 és 48 ezerből meg tud élni, tette hozzá Zsiga Marcell. Ennyit a szociális érzékenységről. A közmunkaprogram rabszolgákat csinál a benne résztvevőkből s kriminalizálja őket, akár a hajléktalanokat. Balog Zoltán emberileg és szakmailag alkalmatlan a tárgyalásra. Itt most semmi következménye nincs annak, ha Bayer Zsolt cizelláltan népirtást javasol, ha Németh György szociológus-közgazdász – a katolikus újságírók által is szervezett konferencián – keersztényien bomlásterméknek nevezi a cigányságot, sőt lehetőséget kapnak megmagyarázni (az utóbbi Halász Zsuzsa pártatlan rádióműsorában), hogy nem azt gondolták, amit gondoltak. Az érpataki polgármestert nem is idézem – a lényeg, hogy polgármester fog maradni, a jövőből ennyi biztos.
Itt stadionokat építenek, nem országot. A Futballakadémia fontosabb, mint a Tudományos. Lehet, Magyarországból csak néhány stadion fog megmaradni, esetleg néhány föld alatti alagút félkész (viszont egymáshoz közeli) állomásokkal. Meg a Kossuth tér, amin sivítva fúj majd át a távol-keleti szél…
4. Épp ezért a mostani Országgyűlésnek alárendelten működő agytrösztöt teljesen feleslegesnek gondolok: gittegyletté silányítanák, mint tették ezt oly sokan oly sokszor, mondjuk az 1961-es párthatározat óta. A szegényeket, a cigányokat a politikusok többsége a legszívesebben a Holdra deportálná, s nem csupán nálunk. Valamennyi köztárasági elnököt és miniszterelnököt meghívni? Szűrös Mátyás és Boross Péter, amint hallgatja, amint Schmitt Pál a nyilván gőzerővel készülő PhD-jából Orbán Viktor-idézeteket olvas fel…
Az ellenzék egyelőre mással van elfoglalva.
Ettől még felállhat vagy inkább leülhet egy agytröszt, amelyik ajánlásokat készít a kormányt esetleg leváltó politikusoknak, akikkel aztán együtt dolgozik a megvalósításon. Kiindulás lehet például Bársony Kános és Daróczi Ágnes Paradigmaváltás című munkája (Élet és Irodalom, 2007. március 30.) vagy Horváth Aladár írásai. (Itt említem meg a Fleck Gábor és Szuhay Péter írta vadonatúj munkát, ami a Napvilág Kiadó új sorozatában jelent megKérdések és válaszok – a cigányságról címmel; április 19-én mutatták be a könyvfesztiválon.)
Sok és főleg nehéz a feladat, akár csupán részleges teljesítéséhez vagy száz év kell. Tovább kell építeni a jelenleg nagyon kis számú roma elitet, aminek (jelen)létét Lendvai L. Ferenc joggal hiányolt egy facebook-bejegyzésben. Ki kell képezni azokat a pedagógusokat, akik révén eredményes lehet az integrált oktatás. S ami nem csak a cigányaokkal kapcsolatos: csökkenteni kell a mélyszegénységet, a szegénységet. És így tovább. Tényleg nem egyszerű. De bármennyire is elkeseredünk néha, tudnunk kell: e feladatok – noha igazán a huszonnegyedik óra után vagyunk (de nem egy új nap hajnalán: még sötét van!) – nem megoldhatatlanok!
Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!
