A mai napon megkezdjük a Méltányosság romaügyi körkérdésére beérkezett válaszok közlését. Íme a körkérdések:
1. Az Ön véleménye szerint az, amit Magyarországon közkeletűen „romakérdésnek/cigánykérdésnek” nevezünk, elsősorban társadalmi-gazdasági vagy etnikai-kulturális kérdésnek tekinthető-e? Milyen konkrét szakpolitikai intézkedésben, reformban látná az első lépést a megoldáshoz?
2. Ön szerint szükség van-e egy pártokon, társadalmi és civil szervezeteken átívelő „nemzeti minimumra” a szociálpolitikában, ezen belül a roma/cigány identitással rendelkező állampolgárok életesélyeinek javításában?
3. Ön szerint szükséges-e egy új „Nemzeti Kerekasztal” Magyarország legfontosabb társadalmi problémáiról, illetve ezek gyógymódjáról, beleértve a roma/cigány népesség életesélyeinek javítására vonatkozó célzott cselekvési tervek megfogalmazását? Ha igen, milyen szervezeteknek kell ebben az egyeztető munkában részt venniük, és kinek kell elindítania a tárgyalásokat (kormány, ellenzék, agytrösztök, roma szervezetek stb.)?
4. Lehetségesnek tartja-e a jelenlegi magyar társadalmi és politikai közegben egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő agytröszt tevékenységét, amelyik összefogná a roma/cigány népességre vonatkozó szakpolitikai kutatásokat? Kívánatosnak tartaná-e, hogy ennek a szervezetnek a kuratóriumában valamennyi jelenlegi és volt köztársasági elnök és miniszterelnök részt vegyen, ideológiai és pártpolitikai hovatartozásra való tekintet nélkül?
Első vendégkommentárunk szerzője Szalay István, Kakucs község polgármestere. 56 éves üzemszervező agrármérnök, 2010-2011-ben tagja a Nemzetközi Visegrádi Alap kezdeményezésére indult Polgármesterek a Roma Integrációért Fórum programsorozaton Magyarországot képviselő munkacsoportnak. (http://www.visegradinclusion.
Köszönöm Önöknek azt a felelősségteljes bátorságot, amellyel felvállalták a témát!
Annál is inkább, mert véleményem szerint a legtöbbször "romakérdés-romaügy"-ként említett problémakörrel foglalkozni nemcsak "rázós", azaz népszerűtlen, hanem a mai magyar társadalom jelenét és következő évtizedeit leginkább meghatározó, megkerülhetetlen feladat is.
Sőt, súlyát és következményeit tekintve szerintem megelőzi a mai magyar problémák médiasztárjaként kezelt gazdasági válságot is.
Már ha tényleges megoldást akarunk a több évtizede tartó, valódi eredmények helyett legfeljebb látványos, ám maradandó pozitív változást nem hozó kirakatprogramokat eredményező, a közszereplők többsége által legjobb esetben is csak (ál)humánus kötelező körként lefutott maszatolás helyett (ld. még: Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia).
Mindemellett - csatlakozva a kezdeményezőkhöz - nem tartom elégségesnek kizárólag a romák helyzetére (és nem a romákra, ez fontos megközelítésbeli különbség!), illetve társadalomban betöltött szerepére koncentrálva törekedni a közmegegyezésre, és persze keresni a megoldást. Annak eredményessége ugyanis szerintem (is) elválaszthatatlanul feltételezi a társadalom egészének újragondolását.
Egyre inkább meggyőződésem, hogy a társadalom felelős a legelesettebb tagjaiért
is, függetlenül attól, hogy ők maguk tehetnek-e a hátrányukról, és hogy mit
tesznek ellene.
A fentiekre (is) tekintettel...
1. ...amit Magyarországon közkeletűen „romakérdésnek/cigánykérdésnek” nevezünk, elsősorban társadalmi-gazdasági vagy etnikai-kulturális kérdésnek tekinthető-e?
Mindkettőnek, területileg és időben változó súllyal.
Véleményem szerint ugyanakkor a mai Magyarországon elsősorban súlyos szociális (társadalmi-gazdasági) problémaként kell kezelni, de mindvégig figyelemmel kell lenni az etnikai-kulturális sajátosságokra is.
Az első, egyben reformértékű lépés az ebben kialakított közmegegyezés, illetve az arra irányuló egyértelmű és tartós törekvés lehetne. Ez az a jelenleg hiányzó, de nélkülözhetetlen alap, amely minden más (szakpolitikai) intézkedés eredményességét meghatározza/ná, és az eredmények maradandóságát lehetővé teszi/né.
Emellett szól talán az is, hogy a problémát demokratikus keretek között nem lehet megoldani a cigányok, de még inkább a többségi társadalom egyetértése, együttműködése nélkül. Továbbá tény, hogy Magyarországon ma a romák hátránya elsősorban és leginkább a szociális problémáikból adódik. Ráadásul általában is igaz, hogy a legszegényebbekkel szemben a legnagyobb az elutasításra, az előítéletességre, a kirekesztésre való hajlam, ami tovább rontja az esélyeiket, és akadálya a pozitív változásnak.
Másrészt viszont a többségi társadalom kirekesztői, a romákat zsigerből elutasítók éppen hogy a probléma etnikai vonatkozásainak felnagyításával játszanak rá az általános előítéletességre.
2. ...szükség van-e egy pártokon, társadalmi és civil szervezeteken átívelő „nemzeti minimumra”...?
Feltétlenül. Ugyanakkor az első kérdéssel, vagyis a probléma meghatározásával kapcsolatosan elvárt közmegegyezésnek ("nemzeti minimumnak") feltétlenül része kell legyen annak a felismerése és elfogadása, hogy a társadalom egésze felelős a helyzetért, így annak megoldásáért is.
Hangsúlyozva, hogy mindig a hatalmi pozícióban lévők eszköztára, és ezért felelőssége is nagyobb. Ezért a többség hozzáállása, egyértelmű befogadó szándéka, továbbá az ebből következő kötelezettségei, feladatai mindennél fontosabbak. Nem tagadva és nem lekicsinyelve ezzel a romák együttműködését és feladatait, de mindenképpen azokat megelőzően.
Az együttműködéshez ugyanis elengedhetetlen a kölcsönös bizalom megszerzése (hiszen a több évtizedes gyakorlat miatt mindkét fél előítéletekkel terhelt) – a többség részéről mindenekelőtt a jogok feltétel nélküli biztosításával, az egymásra mutogatás, és a felelősség kölcsönös hárítása helyett akár egyoldalú, de konkrétumokban, tettekben is megnyilvánuló gesztusokkal. A közszereplők részéről az eddigi politikai, vagy inkább társadalmi-közéleti gyakorlattal ellentétben olyan folyamatos és kétirányú (de nem „kettős”, nem kétértelmű!) kommunikációval, amely a kisebbség és a többség felé egyaránt érvényes.
Tehát összekacsintás nélküli őszinteség kell, továbbá türelem, következetesség
és kitartás – vélhetően még évtizedekig.
3. ...szükséges-e egy új „Nemzeti Kerekasztal” Magyarország legfontosabb társadalmi problémáiról, illetve ezek gyógymódjáról...?
Szükséges.
Véleményem szerint az erről szóló tárgyalásokat a politika legfelső szintje (pártok, főleg a parlament és a kormány) kivételével bárki, vagy bármelyik szervezet eredményesen elindíthatja, aki/amelyik nemcsak felismeri a problémák megoldásához elengedhetetlen közmegegyezés szükségességét, hanem fel is vállalja annak kitartó képviseletét.
A mai viszonyok között esélyt sem látok arra, hogy a közélet legfelső szintje, tehát a pártok, a parlament, vagy a kormány kezdeményezésével, vagy akár csak részvételével is eredményt érjen el egy ilyen program. Az elmúlt negyedszázad épp elég lett volna ehhez. Az eredményt látjuk.
Alulról jövő, állampolgárok tömegeit megmozgató kezdeményezés eredményességére sem látszik esély. Részben eszköztelenségük miatt, de leginkább azért sem, mert a cél valójában éppen hogy az ő meggyőzésük, illetve hozzáállásuk megváltoztatása lenne. (Ez persze a politikai "elitre" is igaz, őket viszont sokkal kevésbé meggyőzni, inkább kényszeríteni kell - a hatalmi érdekeik, hatalomvágyuk mentén).
A kezdeményezésnek szerintem (főleg) középről kell indulnia. Eszerint az ötsarkú "Nemzeti Kerekasztal" négy "aktív" sarkát a társadalomkutatók, a civil szervezetek képviselői, a politika középső szintjének képviselői (önkormányzati vezetők, szakmai szervezetek képviselői?) és maguk a romák (illetve szervezeteik) jelentenék, akik egyrészt értik, mert kutatják, másrészt értik, mert testközelből átérzik a problémát. Közvetlen érdekeik persze őket is befolyásolják, de (talán) kevésbé teszik ellenérdekeltté, mint a politikai elitet.
A kerekasztal ötödik, bár "passzív", de mindenképpen szükséges sarka a média állandó jelenlétét feltételezi. A remélt tartós és visszafordíthatatlan eredményt, vagyis a "nemzeti minimum" társadalmi közmegegyezéssé emelését ugyanis csak a téma legalább középtávú, azaz négy-öt évig tartó felszínen tartása hozhatja meg, és ehhez a média nélkülözhetetlen.
4. ...a jelenlegi magyar társadalmi és politikai közegben egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő agytröszt tevékenységét, amelyik összefogná a roma/cigány népességre vonatkozó szakpolitikai kutatásokat...
...nem tartom lehetségesnek.
Pontosabban a jelenlegi magyar társadalmi közegben lehetségesnek tartom ugyan, de a mai magyar politikai közegben, főleg az Országgyűlésnek alárendelten eredményesnek semmiképpen nem gondolom. A politikai/hatalmi érdek elsőbbsége ráülne a munkájára, eltorzítaná azt.
A mai magyar társadalmi közegben (is) lehetségesnek és kívánatosnak egy olyan, a pártpolitikától független agytröszt tevékenységét tartom, amelyik összefogná a társadalom egészének újragondolását, a szerepek és feladatok újrafogalmazását.
És amelyik a remélt társadalmi közmegegyezés érdekében a probléma súlyának megfelelő kiemelt figyelemmel fogná össze a roma/cigány népességre vonatkozó szakpolitikai kutatásokat is.
A szervezet jelentőségét, ezáltal a végzett munka hatékonyságát és eredményességét mindenképpen növelné, ha a kuratóriumában valamennyi jelenlegi és volt köztársasági elnök és miniszterelnök részt venne, ideológiai és pártpolitikai hovatartozásra való tekintet nélkül.
Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!
