Franciaországban július 14-e a republikánus politikai szubkultúrához kötődő spontán népünnepélyből vált nemzeti ünneppé a 19. század végén, és elfogadtatása nem ment könnyen a royalista (királypárti) tradíciókkal is rendelkező országban. A politikai szenvedélyek mára lelohadtak, így napjainkban július 14-e (vagy ahogyan másként hívják: a Bastille nap) képes a francia nemzet egészének érzelmi egyesítésére, beleértve a külföldi születésűeket is. Az ünnep népszerűségét sokféle jelentésének köszönheti: egyszerre utal a köztársaságra, a demokráciára, a francia grandeur-re (nagyság), a forradalom örökségére, valamint annak hordozójára, a francia népre. De mindezek mellett (felett) leginkább egy nyári fesztivál. Nem kirekesztő a jelentéstartalma (ma már), ezért bárki azonosulhat vele. 

A teljes elemzés itt olvasható

Letölthető dokumentumok: Júliusi forradalom

Akárcsak a lelkiismeretes humorista, aki a humorban nem ismer tréfát a Méltányosság is „véresen komolyan” veszi a politikai humor témájának tanulmányozását. De mi is a politkai humor legújabb őrülete? A mémek, mémek minden mennyiségben.

A mémek – avagy a felirattal ellátott, illetve kis mértékben módosított, egy személyt, vagy eseményt tömegesen kifigurázó humoros képek  – ma már nem csak egy marginális internetes szubkultúra önszórakoztatása. Vannak egynyári mémek, és vannak örök klasszikusok. Egyes darabok folyamatosan napirenden vannak, vagy megjósolhatatlan időközönként újra és újra felbukkannak. A mém egy-egy személyt a mélybe is taszíthat, de piedesztálra is emelhet. Mivel a mémek a napi történésekre reagálnak, ezért nem volt kérdés, hogy előbb, vagy utóbb létrejön a politikai mém is. Ebben semmilyen lemaradásunk nincs a nyugati országokhoz képest, hazánkban ugyanolyan ,,innovatív” és kreatív a ,,mémipar”, mint az USA-ban, vagy Nagy-Britanniában.

A legitimáció a fejlett demokráciákban megkérdőjelezhetetlen. Magyarországon - immáron 8 éve - nem az: gyenge legitimitású kormányok váltogatják egymást, nagymértékben eszkalálva ezzel a politikai közéletet. Csizmadia Ervin a legitimáció-hiány okait boncolgatja. Elemzésében szóba kerül még a "rendőrminiszter-effektus" is. 

A teljes elemzés itt olvasható.

A pártok és pártvezetők megítélésének alakulásán túl, ebben a hónapban megvizsgáljuk az Együtt 2014 internetes hátországát. Milyen online csatornákat használnak a párt szimpatizánsai? Érdemben képesek befolyásolni a választói szövetség megítélését?A júniusi fókusz-téma tehát a Bajnai Gordon vezette politikai formáció webes „lábnyoma”.

Letölthető dokumentumok:

• Politikai véleményárfolyam - Június
• Politikai véleményárfolyam - Június (PDF)

Az elmúlt öt évben kevés olyan hír látott napvilágot, amely valamilyen vonatkozásban ne tartalmazta volna a „krízis”, „válság”, „recesszió” szavakat. Nem véletlenül, hiszen a 2008-ban kirobbant globális válság kapcsán nem nagyon találunk olyan közgazdászt, gazdasági újságírót, politikust, vagy véleményvezért, aki elmulasztotta volna felvázolni saját elméletét a krízis okait és potenciális megoldásait illetően. A különböző teóriák habár a részleteket tekintve nagyon különbözőek, mégis lényegük, és kiindulópontjaik alapján alapvetően két csoportra oszthatóak: vannak, akik szerint a mostani globális válság a kapitalizmus normális természetéhez tartozik, és beleilleszthető a konjunktúra és a dekonjunktúra egymást váltó ciklikusságába, viszont mások szerint olyan gazdasági cezúrához érkeztünk, ami szétfeszíti az eddigi közgazdaságtan kereteit, és megkérdőjelezi a korábban konszenzussal övezett összefüggések helytállóságát.

A teljes elemzés itt olvasható

A konzorcium, mely a Shah Deniz II. Kaszpi-tengeri gázmező kitermelésére jött létre, közleményében a magasabb olaszországi és görögországi gázárakkal indokolta döntését, hogy miért választották a Balkánon, majd Olaszországon át gázt szállító TAP vezetéket a Közép-Európát átszelő Nabucco helyett. Ám a háttérben olyan politikai csata körvonalazódik, amely túlmutat a két vezeték gázszállító kapacitásán, és azt jelzi, hogy mindez sokkal inkább csak része a jövőbeli európai gázszállításokért folytatott háborúnak.

A teljes elemzés itt olvasható

A társadalmi depresszióról, depressziós társadalomról nagyon sokat beszélünk, ám valójában igen keveset tudunk. Holott a - különösen a 2008-as világgazdasági krízis óta - sokasodó válságjelenségek mellett a társadalmi jóllétet célzó modern közpolitikai megközelítés is indokolja, hogy tisztázzuk ezeket a kérdéseket. Valóban olyan rossz lelkiállapotban van a magyar társadalom? Hogyan hatott erre a 2008-as válság? Kik a leginkább veszélyeztetettek? Milyen tényadatokon mérhetjük le egy közösség mentális állapotát? Az elmúlt évek intézményi reformjai, finanszírozási döntései elősegítették-e a probléma eredményesebb kezelését? Milyen árat fizet a társadalom a rossz mentális egészségért anyagilag és a közösség kohéziója szempontjából? Tényadatokon alapuló tanulmányunkban ezekre keressük a megoldást illetve igyekszünk lehetséges közpolitikai válaszokat is megfogalmazni.

A teljes tanulmány itt olvasható