Tizenöt évvel ezelőtt május 1-én tűzijátékkal és közös visszaszámlálással Magyarország a régió számos országával egyetemben tagjává vált az Európai Uniónak.

A populizmus kísértete járja be Európát és a világot – legalábbis ezt látjuk, ha a különböző nemzetközi vagy akár hazai híradásokra figyelünk, elég csak Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Jair Bolsonaro, vagy éppen Orbán Viktor sikereire gondolnunk.

Az elemzők gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor stratégiailag értik ugyan, hogy miért hozott meg egy párt egy bizonyos döntést, azonban azt is tudják, hogy az aktuális politikai érdek teljes mértékben ellentmond a logikának. A jelen helyzetben mélyebb európai integrációt követelni nagyjából ilyen dolog.

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a Nyugat értékrendje örök és változatlan. Ám nem így van! A nyugati államok is képesek voltak tanulni a múltból. Beleértve az Egyesült Államokat. A múltból tanulás erősítette a kohézió.

Fontosak-e a történelemről szóló viták? Igen, mert ezen vitákat nem csak a történészek és professzorok folytatják le szakmai fórumokon, hanem a napi politika is felhasználja a történelem fontosnak tartott tanulságait. Radásul a közösségi oldalaknak köszönhetően ma már bárki közzé tudja tenni véleményét akár történelmi vitákban is. Tehát, hogy mely csoportok, politikai erők történelemszemlélete válik uralkodóvá, az hatalmi kérdés is.

Kezdjük a kétkedőkkel, akik szerint nem is így van, mert a kormány nem hogy nem erős, de egyenesen béna és alkalmatlan; az ellenzék pedig 2018 végéig, ha erőtlen is volt, ám azt követően öles léptekkel kezdi összeszedni magát.

Történelme során először lehet női államfője Szlovákiának, aki ráadásul mindenkit lesöpört az első fordulóban. Rajta kívül viszont minden eddiginél harsányabbak lettek a szélsőségesek, míg a szlovákiai magyarok partvonalra szorultak. Mik a tanulságok Magyarország számára?