Találkoztunk egy érdekes interjúval, mely az MI általi szakmákra történő kihívásai közül egy konkrétra fókuszált, a tolmácsokéra. Szerintünk a tolmács szakma át fog alakulni, fejlődni is fog. Bejegyzésünk arról fog szólni, hogy miért és feltehetően hogyan, míg az interjú csak arról szólt, hogy elvész-e a tolmácsok munkája vagy sem.

A Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete – az ATV Híradónak adott interjúja szerint - az MI nem vette át a munkájukat, inkább segítségükre van, a szinkrontolmácsolás során, főként az előre leadott szövegeknél, ha azt a megszólaló csak felolvassa. 300 millió teljes munkaidős álláshely kiváltásáról beszél egy elemző cég, és a tudósítás is a megszólalt tolmáccsal szemben inkább azt hangsúlyozza, hogy a tolmácsoknak nagyon is van okuk félni.

Aki a ‘80-as években gyerekként rossz helyesíró volt, azt azzal lehetett vígasztalni, hogy mire felnő, addigra a helyesírás nem lesz központi téma. Amúgy az ma is, mert rögtön tudjuk a másikról mennyire lehet művelt, milyen társadalmi státusba tartozik, noha tényleg nem gond a helyesírás, ha szövegszerkesztőbe írunk. Hasonló a helyzet a nyelvtudással is. A mai gyerekek számára nem lesz központi kérdés, hogy bírnak e idegen nyelvet, noha státusjelző lesz. A szülői bölcselkedés egyébként így hangzik: nem az a fontos, hogy sok nyelven beszélj, hanem hogy egyen nagyon jól. A tolmácsok munkája pedig alighanem átalakul. A kultúra ismerete, a helyben történő eligazodás értékelődik majd fel, ami már ma is része a munkájuknak. Egy magasabb szintű tanácsadói tevékenységbe fordulhat át a tevékenységük és az is lehet, hogy nem tolmácsoknak fogják hívni őket. Szakmájukból több más nő ki.

Tegyük fel a kérdést, hogy végül is mi a tolmács szükséglete? Miért megy valaki el ma tolmácsnak? Nyelvtudása miatt könnyű pénzkereset? Vagy van valami más öröm is benne. A kérdés mélyinterjúkat, sőt, szakmai közvélemény-kutatásért kiállt, de addig is két hipotézis megfogalmazható. A tolmács-szakma választásában, az emberi kapcsolatok iránti igény lehet meghatározó. Vagy épp ellentétesen? – Az megy tolmácsnak, aki nem akar turkálni a mélylélektanban és épp hogy nem akar senkivel sem szoros kapcsolatba kerülni? Van, aki az emberi kapcsolatokban lévő versengést, bosszúállást kerülni szeretné és csak a nyelvi struktúra érdekli. Flowba kerül, amikor egyik szerkezetből átrak a másikra, bármivel leköti az agyát, csak ne kelljen „politizálni”. Az egyik épp az ember iránt, mint homo politicus iránt érdeklődik és így akar benne lenni a dolgok sűrűjében, a másik épp ettől akarja magát távol tartani. Mindkettő lehetséges, de mindkettő egy mélyebb önmegvalósításhoz vezethet, amire épp a Mesterséges Intelligencia ad lehetőséget azzal, hogy a mechanikus feladatvégzéstől megkímél.

Azt se tudni, hogy mi történik egy tolmács fejében, amikor fordít. Miután a gondolatot átadta, azonnal törli-e, ahogy a pincér is csak addig jegyzi meg a rendelést, amíg a vendégtől el nem búcsúzott, vagy, a tolmácsot az foglalkoztatja, hogy abban a világban, amelyben közvetít, mi is zajlik. De ha ez utóbbi a motiváció, számos lehetőség adódik majd, hogy ezt a vágyát kiélje, amiképp arra is, hogy kikerülje.

Az agy alighanem változni fog az MI hatására, mert a memória általában is áthelyeződik „külső tárhelyre”. Már most a telefonunkban tartjuk a családunk és a törzsünk tagjait, s attól még, hogy már nem tudjuk fejből a telefonszámukat, még megvannak. Több helye marad így az agynak a forrásmemória fejlesztésére. A forrásmemória azt tudja, hogy a dolgot hol láttuk, hol történt, hol olvastuk. Ennek a felelőse a homloklebeny, és ez a terület az első, ami le szokott épülni. Nem tudni hogy alakul át az agy, sokak szerint butul az emberiség, de valószínűleg inkább csak átstruktúrálódik.

Az elbutulás víziójával szemben itt arra próbáltuk meg felhívni a figyelmet, hogy az agynak van alkalmazkodási képessége, sőt, még érdekesebb, hogy a motivációink kiélése egyre magasabb szinten teljesülhetnek. Így volt ez a fizikai erőtől való megszabadulás esetében is, ami magával hozta a nők és férfiak közti kiegyenlítődést. A háború sem férfi dolog, ha egyszer nem az erőre, hanem mondjuk logisztikára épül.

Ezzel nem mondtunk sokat. Azért is jó elmerülni egy konkrét foglalkozásra gyakorolt hatás vizsgálatában, mert akkor jobban kibonthatjuk, hogy abban mik az alapvetőbb emberi szükségletek.  

Zsolt Péter