Az európai parlamenti választások előtt érdekes élmény egy bajor kisvárosban járva megtapasztalni a választási kampányt.
Münchentől nem messze fekvő, 8700 lakosú településen persze eleve nem lehet a kampány olyan fölfokozott és lobbanékony, mint magában Münchenben vagy egyéb nagyvárosokban (pl. Augsburg, Regensburg, Nürnberg). Az európai parlamenti választás Németországban sem tartozik azon választások közé, amelyek fölcsigázzák az érdeklődést, hiába van szó Európa motorjáról! A 2014-es EP-választáson a lakosság kevesebb, mint fele (48%-a) járult az urnákhoz. De ez még mindig jóval magasabb volt, mint a magyarországi részvétel ugyanebben az évben (29%). Jó tehát, ha nem értékeljük túl a német állampolgár választási aktivitását és Európa-érzékenységét!
Továbbá ugyancsak szűkítő tényező, hogy a kereszténység legszentebb ünnepén, a húsvét idején kampánnyal eleve nem találkozni a hagyománytisztelő Bajorországban, ahol minden a katolikus és bajor népi hagyományról szól. A Méltányosság Politikaelemző Központ sokszor írt már arról, a hagyományok milyen mértékben képesek meghatározni a politikai kereteket. Bajorország az egyik legjobb példája annak, hogy a vallási érzés képes lehet hidat verni a különböző politikai felfogású emberek között. Nem derogál a szociáldemokrata vagy liberális embereknek itteni, Tracht-nak nevezett népviseletben járni ünnepi alkalmakkor. Számos egyesület biztosít lehetőséget arra, hogy konzervatív, liberális és szociáldemokrata, vagy akár zöld vagy párton kívüli, vagy rendszerellenes átlagemberek (és nem politikusok!) egymással érintkezésbe kerüljenek. Németországban nagy divatja volt és van az ún. „szépítő egyleteknek” (Schönerungsverein), amelyek ünnepnapokon feldíszítik a települést, a zeneegyleteknek, a falusi zenekaroknak.
Valaha Magyarországon sem volt kisváros vagy nagyközség néhány alulról szerveződött egyesület nélkül. Hogy ma nincs, és miért nincs, az elvinne iratunk témájától. A civil társadalom lokális talapzata, a közösségi egyesületi élet, mivel ösztönzi a sokféle ember részvételét helyi érdekeltségű ügyekben, hozzájárul a tolerancia terjedéséhez, és segíti az önkormányzás gyakorlatát. Demokráciára ugyanis nem lehet tanítani iskolapadban! A demokrácia alapja, az önkormányzás kis közösségekben tanulható meg, ahogyan arra Friedrich August Hayek is figyelmeztet Az út a szolgaságba című könyvében. Markt Schwabenben tehát, hasonlóan az átlagos bajor kisvároshoz, megmaradtak a hagyományok, illetve azok az egyletek, amelyek e tradíciók őrzői.
Bár sok jelentősége nincs, mi történik egy München melletti kisvárosban, és egyébként sem lehet egy kisvárost reprezentatívnak tekinteni egyetlen ország társadalmában sem, mégis fontos lehet Magyarországon is: hogyan lehet kulturált formában kampányolni?
Ami feltűnik azonnal, a plakátok számának visszafogottsága. Nem borították be a kisvárost lepedő méretű vagy egész épületek falát eltakaró kampányplakátok. A Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD), a Szabad Demokrata Párt (FDP) vagy az örök nyertes, a Bajorországot 1946 óta töretlenül kormányzó Keresztényszociális Unió (CSU) plakátjai eltörpültek a helyi Schönerungsverein által elhelyezett nyúl-szalmabábuk szomszédságában, amelyek az út túloldalán, a Markplatzon dirndl-ben őgyelgő lányokat mustrálják.
A nagy pártok közül csak a CSU, az FDP és az SDP propagandaanyagai voltak jelen. A két utóbbi párt inkább csak tisztesség kedvéért versenyez, hiszen egy bajor kisvárosban borítékolható a CSU sikere, még a Bundestag-, Landtag és önkormányzati választásnál kevesebb érdeklődést kiváltó európai parlamenti választáson is (a Zöldek egyáltalán nem voltak jelen, a Linke helyi támogatottsága pedig a nullához közelít). Az SPD-nek, Németország legbeágyazottabb pártjának csak Münchenben és a nagyvárosokban van esélye. De, ahogyan a volt müncheni polgármestert, Christian Udé-t ábrázoló plakát tanúsítja, az SPD egyik sikerarca kötelességének érzi, hogy előadást tartson még egy ilyen kis településen is. Christian Ude tipikus példája a bajor szociáldemokratának: előszeretettel lép fel a nyilvános rendezvényeken bajor népviseletben. Hamburgban vagy Berlinben ez talán meghökkentést váltana ki – Münchenben és egész Bajorországban ez a hagyomány természetesnek számít.
Az SPD egyébként kétféle plakátot helyezett el. Egyik Christian Udéval kampányol. Ő az ember, aki „egy közülünk”, a „mi fiunk”. A másik plakát a történelemre helyezi a hangsúlyt. Az SPD munkásmozgalmi gyökerére utaló rekvizitumokat (lobogó vörös zászló, izmos munkás, szép munkásnő) fölvonultató plakát egybekapcsolja az évfordulós történelem jegyében 1919 emlékét a 2019-es választással. Emlékeztetve arra, hogy 1919-ben a nők választójogot kaptak, az SPD évtizedes erőfeszítéseinek és az ekkor kormányzó SPD politikájának köszönhetően! Lehet jobbról és balról is bírálni az SPD 1919-es tevékenységét! A Linke hívei (akik egyébként nem jelennek meg Bajorországban) bizonyára emlegetik a szociáldemokraták által levert spartakista felkelést, Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolását. De árulkodó, hogy egyetlen plakát sincs összefirkálva (legalábbis egy kisvárosban – hogy Münchenben mi a helyzet, más kérdés).
Az SPD – és ezen keresztül a német baloldal – mentalitásáról sokat elárul, hogy egyedül az SPD kampányolt emlékezetpolitikai témával. Nyilván ezt nem önzetlenül teszi! Azért párt, mert nyerni akar! De felmerül a kérdést: miért nem elég bátor a magyar baloldal, hogy megkeresse a vállalható hagyományokat!
Bajorország tehát sok tekintetben mutatja, milyen egy erős hagyományokkal rendelkező demokrácia!
Paár Ádám