Ennek a kampánynak – az ellenzék térfelén – van egy különös érdekessége. Az, hogy Karácsony Gergely mellett Gyurcsány Ferenc is miniszterelnök-jelölt. Jó, jó – ez utóbbi nincs egyértelműen kimondva, de a „Gyurcsánnyal megcsináljuk” plakátok mintha ezt jelentenék. Aztán az, hogy Vona Gábor is az. Meg Szél Bernadett. Mi több: Szigetvári Viktor is. Persze ha azt nézzük, hogy 400 regisztrált párt van,nem is rossz arány.

De azért mégis. Érdemes elgondolkodnunk ugyanis valamin. Az ellenzéki pártok fő kampányvíziója, ugye, az egyéni választókerület, hogy azokban ki és hogyan lépjen vissza addig, amíg egyetlen szál ember marad Orbánékkal szemben. Rendben. Képzeljük el, hogy mindenütt megvalósulnak az ellenzéki álmok, és a kormánypárti jelöltekkel szemben egy-egy ellenzéki áll majd. A napnak vannak olyan szakai, amikor ez álomnak tűnik. De álmodjunk nagyot!

Talán nem annyira. Ugyanakkor ezzel a vízióval (igen, ez is egy vízió) senki nem foglalkozik, vagy legalábbis a nyilvánosságban nem látni jelét, hogy az érintett pártok és személyek ez ügyben is oly lelkesen egyeztetnének, mint a választókerületek ügyében.

Ezzel szemben az öt kormányfő-jelölt fórumot fórumra halmozva nyomul, mi pedig minden rezdülésüket látjuk. És mi, akik mindezt napi 24-ben látjuk, azt kérdezzük sóhajtva: nem lesz a kínálat kicsikét sok? És még azt is kérdezzük: ha az ellenzék arra tör, hogy minden kerületben egy jelöltet állít, miért nem törekszik arra, hogy ezt a törekvését kiterjessze a miniszterelnök-jelöltek körére is?

Vagy a kettőnek semmi köze egymáshoz?

Hallgatom például a DK alelnökét, hogy április 9-én reggel (persze ellenzéki győzelem esetén) Magyarország belép az Európai Ügyészségbe. És hogy Polt Pétert azonnal eltávolítják (tudják, minden órában egy intézkedés).

Igen?

Ezek szerint az ellenzékből egypárti kormány alakul majd? S történetesen a többi ellenzéki párt „Gyurcsánnyal megcsinálja” – a DK programját? Vagy hogy? Szóval kicsit több figyelmet, drága ellenzék, az egyéni kerületeken túli politikai életre is.

Csizmadia Ervin