Magyarországon tíz millió ember ért a politikához (Olaszországban meg szinte mindenki a focihoz), ám mégsem jutunk egyről a kettőre. Jobb lehet-e A következő Magyarország a jelenleginél? Heteken át érkeznek a vendégkommentárok, illetve várunk minden érdemleges hozzászólást a könyvvel vagy a kommentárokkal kapcsolatban. Vitára fel !

Megmondom őszintén az írás elolvasása utána bennem is, mint nyilván sokakban, tobzódtak a kérdések. Először nem tudtam eldönteni, hogy az elmúlt 25 év politológiai értékítéletét olvasom, egy megfontolandó koncepciót, ami megoldást kínálhat napjaink egyre instabilabb politikai életére, vagy egy utópiát, ami sokkal inkább reménykedő, mintsem realista. Ekkor vettem kezembe a könyvet még egyszer és természetesen próbáltam azonosulni Csizmadia Ervin gondolatmenetével.

Nem lehet elvitatni azt a tényt, hogy jelenleg a politikában egy elég erőteljes patt helyzet uralkodik. Az már egy másik kérdés, hogy a nagykoalíció megoldás lehet-e, ha igen akkor mikorra tehető a megvalósulása, sőt tovább megyek, ha létrejön, akkor garancia lesz-e mindez a fejlődésre. Én személy szerint szkeptikus vagyok ebben a kérdésben, és ahogy olvastam a könyvvel kapcsolatosan kommentárokat, nem vagyok ezzel egyedül.

Magyarországon tíz millió ember ért a politikához (Olaszországban meg szinte mindenki a focihoz), ám mégsem jutunk egyről a kettőre. Az okokat megtaláljuk a könyv egyes fejezeteiben 1990-től napjainkig. Többször szó esik az „utcai csapatokról”, mint új politikai aktorokról, de a gondolatmenet kifutása mindig ugyan az, nem lát bennük az író pártpotenciált, inkább csak egy olyan erőt, ami képes lehet saját érdekeinek érvényesítése céljából nyomást gyakorolni. Én csak reménykedni tudok benne, hogy ezekből a csapatokból pár értelmes sráccal találkozhatok a politika elit világában is, azt viszont szükségesnek látom, hogy a rendszerváltás óta felnőtt generáció megtalálja magának az utat a politikába és a legfőbb döntéshozásba. Ezt mégis miért várom? Talán azért, mert a nagykoalíció mellett és ellen Csizmadia Ervin több érvet is felsorakoztatott, és mindkét helyen feltűnt az „új politikai elit”, mint kívánatos pont és döntő szereplő. Mivel a jelenlegi elit nem lesz képes összefogni és kiegyezni egymással (erről a szerző is hasonlóan vélekedik és értekezik), így személy szerint úgy gondolom, csak egy új rétegben van ott a lehetőség arra, hogy elmozdítsa a holtpontról a helyzetet.

A társadalmi kohézió nélkül viszont ez az egész elképzelés, amit az író felvet, lehetetlen. Itt is van hova fejlődnünk, ám egyelőre napjaink Magyarországa erre alkalmatlan. A bizalmatlanság, valamint az, hogy folyamatosan romlik a hazai politika „szavatossága” nem elég jó táptalaj egy gyökeres változáshoz. Az április 8-ai Miskolci Egyetemen tartott vitán, ami a Citromfa Politikai Műhely szervezésében zajlott, közel másfél órán át vitáztunk a könyvről Csizmadia Ervinnel és húsz politológus hallgatótársammal. Alaposan kiveséztük az e-book minden fejezetét és azzal a záró gondolattal álltunk fel az asztaltól, hogy talán két választás múlva érdemes lenne újra leülnünk és átbeszélnünk ezt az egészet ismét. Jóllehet akkor több esélyt látunk majd a könyvben megírt jövendölések megvalósulására. 

Nagy Tamás, politológus hallgató