Komoly nemzetközi botrányt kavart az elmúlt héten Ahmed Ezz el-Arab az egyiptomi Wafd párt elnökének a Tom Lantos Intézet megnyitóján adott nyilatkozata, jóllehet a magyar médiumok nem nagyon kapták fel az esetet. Az interjúban a pártelnök kifejtette, hogy a „a holokauszt hazugság”, „Anna Frank naplója hamisítvány”, „szeptember 11-ét Amerikában tervezték”. A botrányfaktor mellett a dolog pikantériája, hogy a Wafd Párt Egyiptomban korántsem tartozik a szélsőséges erők közé, sőt a Wikipédia és a BBC is liberális pártként hivatkozik rá. Ennek oka, hogy a nasseri szocialista és nacionalista törekvésekkel szemben fellépő párt az egyiptomi viszonyrendszerben valóban liberálisnak számított, így aztán az ottani politikában a liberalizmus jelentése totálisan eltérő értelmezést nyerhetett ahhoz képest, amit az eszme szülőföldjén értenek alatta.
Mindez azért is érdekes, mert a magyar politikát vizsgáló elemző is nagyon sokszor abba a problémába ütközik, hogy a nyugati politikai, politikatudományi fogalmak mintha nem lennének megfelelőek a hazai folyamatok feltárására. A Fideszt és az MSZP-t nagyon sokszor csak kínunkban nevezzük konzervatív, vagy szociáldemokrata pártnak, inkább hozzáragasztva a „magyar”, vagy a „sajátos” jelzőt. Az LMP és a Jobbik nyugati normák szerinti beazonosítása valamivel könnyebb, bár kétségkívül mindkettő esetén sok a bizonytalanság. Fájóan hiányzik azonban a palettáról a liberalizmus, mint szellemi irányzat, amelynek még a „sajátos”, „magyar” verziója sincs jelen a Parlamentben. Holott nemcsak Nyugat-Európában, hanem térségünk szinte összes országában sikeres liberális pártok működnek. A magyar liberalizmus rendszerváltás utáni történetével még jórészt adós a magyar politológia, ugyanakkor az MPK is számos elemzésben igyekezett rámutatni az SZDSZ-hez kötődő liberalizmus kudarcának okaira.
Az egyiptomi példából jól látszik, hogy egy-egy politikai fogalom mögött meghúzódó jelentéstartalmak homlokegyenest eltérőek is lehetnek a környezet elvárásainak megfelelően. Ahhoz tehát, hogy újra sikeres liberális párt működjön Magyarországon annak jövendőbeli vezetőinek nemcsak azzal kell szembenéznie, hogy szellemi elődeik milyen hibás társadalom vízió, vagy szakpolitikai döntések miatt buktak meg, hanem azzal is, hogy a liberalizmus, mint fogalom teljesen lejáratódott idehaza. A társadalom nagy része jelenleg az elfuserált reformpolitikákat, a közösségi koherencia figyelmen kívül hagyását, a vidéki Magyarország elhanyagolását, a választók gőgös megvetését érti alatta.
Többször utaltunk rá, hogy könnyen előfordulhat, hogy a magyar politikatörténetben a pártalapítás új hulláma elé nézünk, ha ebben a liberálisok részt akarnak venni, akkor az egész liberalizmus, mint márka, vagy védjegy teljes újragondolására is szükség van, a felvállalt hagyományoktól kezdve a szimbólumokon át a választói célcsoportokig. Csúnya, angolszász marketinges kifejezéssel élve a magyar liberalizmusnak rebrandingre van szüksége, hogy újra sikeres legyen. Ilyen sikeres vállalkozásra nemcsak a vállalatok világában, hanem a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben is találunk példát: a Jobbiknak a 2000-es években úgy sikerült életet lehelni a radikális jobboldalba, hogy a MIÉP parlamenti kiesése után a Fidesz „egy a tábor, egy a zászló” politikájával szemben kellett teret nyerni önmagának a politikai paletta jobboldalán. Sikerük jelzi, hogy egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás egy-egy már parlamenti jelenlétét is elvesztő politikai irányzat újbóli sikeressé tétele, ugyanakkor az is látszik, hogy nemcsak megfelelő alkalom, hanem nagyon tudatos építőmunka és a korábban kudarcot vallott stratégia teljes újragondolása is szükséges hozzá, nem mellékesen új, hiteles politikai szereplőkkel.
Abból a szempontból, hogy mennyi szavazót vesztett az utóbbi egy évben a Fidesz és, hogy ezeket az embereket az ellenzék egyik pártja sem tudta maga mellé állítani mindenképpen jók az esélyei egy új „liberális” formációnak. Ehhez azonban elsősorban a rendszerváltás utáni magyar liberális hagyomány teljes revíziójára van szükség, enélkül a siker elképzelhetetlen.
