Az adatok vizuális tálalása, az információk strukturált megjelenítése mára meghatározója a mindennapi kommunikációnak. Önálló iparággá nőtte ki magát a vizualizáció, amely nem csupán az adatok könnyen fogyasztható ábrázolására szakosodott, hanem a tudat befolyásolására is. Sokkal könnyebb egy terméket, egy ötletet eladni, ha először azt maga a „szem veszi meg”. Nem is beszélve arról, hogy az információval túlterhelt világunkban néha direkt jól esik, ha strukturált módon, csomagokban kapjuk meg az adatokat. David McCandles író, újságíró – akinek Az információ gyönyörű című könyve hazánkban is megjelent – egyenesen azt állítja, hogy az információ és az adatok világa az „új termőföld”, s egy jó infografika szó szerint többet mondhat ezer szónál, vagy egy száz oldalas tanulmánynál.

Az információ-ábrázolás fontosságára a politika is odafigyel: az üzenetek végletesen letisztult formában való közlése, a politikai programok és alternatívák fogyaszthatóvá tétele a politikai kommunikáció igen fontos területei. Különöse jól példázza ezt a Fidesz, amelynek verbális bravúrjaival már foglalkoztunk ezen a blogon. Azt, hogy a jó és egyszerű kommunikáció fontos a kormánypártok számára tovább az is példázza, hogy külföldi tanácsadó cégeknek adtak megbízást az országimázs felfuttatására. A legnagyobb kormánypárt kommunikációs stratégiája azonban nem mindig és mindenhol sikeres: elég, ha csak a Széll Kálmán Tervet bemutató kormányzati diasorra gondolunk, amelynek a 90-es évekbeli stílusa kissé kiábrándítóan hatott. Nyílván egy-egy ilyen programot tartalmi és formai szempontból egyaránt kell vizsgálni, de a Terv szakmai értékét és megítélést egyaránt ronthatta a meglehetősen avítt megjelenés – különösen úgy, hogy a Fidesz máskor igenis odafigyel üzenete kommunikációjára.