A szerző Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke

A rendszerváltást követő két évtizedben közmegegyezés volt a politikai élet szereplői között az oktatás irányítás prioritásaiban. Ezek közé tartozott a világnézeti semlegesség, az oktatás minél szélesebb kiterjesztése, az első diploma megszerzésének ingyenessége, s többek között a tanszabadság biztosításának evidenciája.

Természetesen mindegyik kormányzat nagy hangsúlyt helyezett a kérdés forszírozott megjelenítésére, de a választások után néhány hónappal kénytelenek voltak tudomásul venni a mindenkori gazdasági helyzet prioritásait, azaz a minden választási ciklus előtt – törvényszerűen  –  kialakult pozitív várakozás nagyon gyorsan fordult a negatív „aha” élménybe, azaz „ezek sem különbek a másiknál”. A mindenkori megszorítások azonban megkímélték a tanszabadságot, nem érintették az iskolaszerkezetet, s igyekeztek megóvni a pedagógus álláshelyeket. Mindezek azzal a következménnyel jártak, hogy a köz és felsőoktatás a folyamatos forráskivonások következtében egy olyan negatív spirálba került, melynek „eredményeként” a fenntartó önkormányzatok jelentős többsége ellehetetlenült, a mindennapi oktató nevelő munka feltételei – jellemzően a közoktatásban  –  rendkívül megnehezedtek. Az, hogy a közoktatás nem állt le, az a benne dolgozó pedagógusok áldozatvállalásának köszönhető. Azoknak, akiknek bérszínvonala mélyen a nemzetgazdasági átlag alatt található, aminek említésekor kísérletet sem érdemes tenni az összehasonlítást illetően a magyarországi értelmiség átlagkeresetét, vagy az uniós átlagbéreket illetően.

A jogi környezet azonban jelentős szabadságot biztosított számukra, mely lehetőséget biztosított számukra a szakmai túlélésre.

Ezt annulálja az Alkotmány negyedik módosítása. A közvélemény számára leginkább a felsőoktatás problémái látszottak leginkább hangsúlyosan, később ezekről is szólni fogok.

Nézzük, hogyan jelentkezik ez a közoktatásban:

-        A három éves kortól való kötelező óvodáztatás kényszere (a kivétel érvényesítése rendkívül bonyolult, a feltételek viszont nem adottak) a szülők döntési kompetenciáját teszi zárójelbe. A hátrányos – halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esetében szükséges minél korábbi szocializáció lehetősége megteremtésének szükségességét senki sem vitatja, az eszköz azonban erősen kétséges, mi több alkotmányossági aggályokat is felvet.

-        Megszűnt a tanszabadság lehetősége. A Nemzeti Köznevelési Törvény elfogadásával oly mértékben kötik meg a tantestületek kezét, hogy lehetetlenné válik – illetve csak hosszas procedúra után nyílhat esély az önálló kezdeményezések megvalósítására. Az, hogy – kötelező jelleggel –az állam által előírt követelményeket kell érvényesíteni, uniformizálja az oktatást, ugyanakkor a mérhetetlen módon megnövelt Nemzeti Alaptanterv követelményeinek betartása/betartatása kontra produktívvá teszi magát az oktatási folyamatot.

-        A hit és erkölcstan tanrendbe emelésével a rendszerváltás két alapértékét tették zárójelbe, a világnézetileg semleges oktatást, és a politika távoltartását az iskolától. Azzal, hogy a szülőnek/diáknak nyilatkoznia kell arról, hogy részt kíván e venni az órarendbe iktatott hittan oktatáson, azzal, hogy ennek értékelése bekerül a bizonyítványba (már az értékelés ténye is paradoxon, hogy lehet értékelni a hitet? Aki buzgó vallásos az ötös, aki csak ímmel – ámmal az elégséges?) a tanulót élete folyamán végig kíséri egy - talán kellően nem átgondolt - kierőszakolt döntés következménye. Nem beszélve arról, hogy Unió alapelvei szerint senki sem kényszeríthető hite megvallására, vagy megtagadására…

-        A szakképzésben végzett „tarvágás” egyértelműen jelzi kormányzati törekvések irányát. A lehető leghamarabb, a lehető legtöbb – kétkezi  –  munkaerőt állítsanak a termelés szolgálatába. A közismereti tárgyak oktatásának drasztikus csökkentése azonban a vágyott cél ellenében dolgozik, az így a munkaerőpiacra kerülő munkavállalók felxibilitása a zéróhoz közelít, ellenben végrehajtásra való képességük éppen megfelel a politikai akaratnak. Az így keletkező pedagógus munkaerő felesleg, pedig növeli a munkanélküliek egyébként is rendkívül magas arányát.

-        Az alkotmánymódosítás direkt hatása a felsőoktatásban érhető leginkább tetten. Az egyetemekre, főiskolákra való bejutás mesterséges megnehezítése egyértelműen jelzi, a kormányzat nem kér a „kiművelt emberfők” sokaságából, nincs szüksége a „szellem napvilágára”. A hallgatói szerződés, és a tandíj körüli műbalhé gerjesztése evidens következménye az értelmiség ellenes közhangulat gerjesztésének, azt a téves elképzelést ébresztve a társadalom jórészében, hogy a kozmopolita diplomások hazafiatlanok, kényszerrel kell őket Magyarországhoz kötni, hogy az ingyen vagy „olcsón” megszerzett tudásukat a haza üdvére kamatoztassák. Arról álszent módon hallgatnak, hogy a magyarországi diplomás minimálbér semmiképpen sem fedezi a valódi értelmiségi élet megteremtésének költségeit, min ahogy arról sem esik szó, hogy az elmúlt néhány évben nyugatra távozott kb. félmillió fiatal (jóval meghaladja az 56-os menekültek számát!!!) nagy része szakmunkás…A felsőoktatási intézmények szabad rektorválasztásának korlátozása, a kancellári rendszer bevezetése – mely a financiális póráz kétes eszköze, pedig magának az universitásnak az alapeszméit kérdőjelezi meg.

Összegezve: az alkotmány negyedik módosításának direkt hatásai nehezen mutathatók ki az oktatás területén. Ez alól kivétel a felsőoktatás. Végig tekintve azonban az elmúlt három éven, egy logikusan felépített, következetesen végrehajtott program kristályosodik ki előttünk. Ennek a célja a demokrácia deficit növelése, az alattvalóképzés felgyorsítása. Ennek – sajnos – kiváló eszköze lehet az oktatás. A pedagógus társadalom – bár a morgás jogát megtartotta magának – sajnos keveset tett ennek megakadályozásáért. A szakma egyre inkább elöregedő reprezentánsai a munkahely elvesztésének állandó rémétől tartva hajtják végre a politika által nekik kijelölt feladatokat. Ennek bebiztosítására kívánja létrehozni a kormányzat a Magyar Pedagógus Kart, mely egy korporatív modellt megvalósítva fogja a rendszer teljes spektrumában érvényesíteni az oktatási kormányzat elvárásait. Az oktatásban- napjainkban nem történik más, mint a demokrácia eszközeivel, a demokrácia felszámolása.

Intő jel ez, nem csak a történelmet ismerők számára.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!