Márki-Zay Péter az előválasztás óta alig ad interjút a hazai médiában. Miért dönthetett így és hová tűnt? Erre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése.
Márki-Zay Péter az előválasztás óta alig ad interjút a hazai médiában. Miért dönthetett így és hová tűnt? Erre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése.
Az elmúlt hetekben a figyelem túlságosan is csak a miniszterelnök-jelölti előválasztásra koncentrálódott, és alig kapott figyelmet, hogy megszületett egy új ellenzéki fenomén: a hazafias ellenzék. Csizmadia Ervin történeti kontextusba is helyezi a fogalmat.
A magyar történelmet gyakran elszakítjuk a világtörténelemtől, a nemzetközi kapcsolatok elméletétől. A tankönyvek jelentős része elmozdult a problémaközpontú elemzés irányába, ám még mindig az jellemző, hogy a nemzeti és egyetemes történelmet külön tárgyalják. 1956 évfordulója alkalmas arra, hogy bemutassuk ennek a szemléletnek a gyöngeségét.
Miért nyer az egyik, s miért nem a másik? Az előválasztást követően különösen sokan tehetik fel a kérdést maguknak. Mégis, mi alapján döntöttek a szavazók? Személyiség? Kormányzóképesség, netán pártszimpátia?
Vajon mennyire mindennapos az Nyugaton, ami az elmúlt héten Magyarországon történt az előválasztáson? Rajnai Gergely blogbejegyzése erre keresi a választ.
Az ellenzéki előválasztási folyamat eddig elhanyagolt vetülete, hogy abban milyen szerepet játszottak az ellenzék térfelén lévő agytrösztök. Vajon mi ezek szerepe? És vannak-e nemzetközi tapasztalatok?
Sokat írunk arról, hogy Magyarország mindig ingadozott a mintakövető és a mintaformáló modellek között. De sokféle minta létezhet. Volt idő, amikor nem az Egyesült Államok vagy Németország, hanem Dánia jelentette a kívánatos mintát a magyarság számára.