Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

„Ujjmutatások és irányeszmék”

2024. április 01. 11:55 - Méltányosság Központ

Báró Kemény Zsigmond – a reformkor nagy nemzedékének tagjaként – ma alig olvasott. Pedig a mai magyar politika számára is van megfontolandó mondanivalója.

ujj.jpg

Négy évvel az 1848-49. évi elbukott forradalom és szabadságharc után Kemény Zsigmond egy írásában úgy fogalmaz: „Szerencséseknek tartanók magunkat, ha ujjmutatásokat és irányeszméket adhatnánk”.  Ő nem volt szerencsés. Az 1850-es évek elején a helyzet cseppet sem volt rózsás, s nemhogy irányeszmék, de eszmecsírák se nagyon számíthattak arra, hogy átültetik őket a valóságba.

Mi, kései utódok viszont szerencsések vagyunk. Több mint három évtizede győztek a demokratikus világforradalmak, megszűntek a diktatúrák. Ha mára – bizonyos kutatások szerint – csökkent is a demokráciák száma, mégis azt mondhatjuk: össze sem hasonlítható az a kor, amelyben élünk azzal, amelyben Keménynek élnie kellett. Joggal kérhetjük tehát számon: hol vannak ma az „ujjmutatások és irányeszmék”.

Azok sehol. A folyamat ellenkezőleg: az el-eszmétlenedés felé halad. 1990 körül a demokráciáról, a liberalizmusról, Európáról, nemzetállamról szólt minden (igen, ez utóbbiról is).Tele voltunk eszmei lendülettel és lelkesedéssel. Ma? Egyre inkább a botrányok, a szivárogtatások, a lejáratások, a megsemmisítések korába léptünk.

A képlet voltaképpen nagyon egyszerű. Szemben áll két oldal, amely eszement erővel szidja egymást. Felfejthetetlen, ki kezdte. Az egyik szerint a másik; a másik szerint az egyik. Egyvalamiben azonban egyek. Olthatatlanul gyűlölik ellenfelüket és kikiáltják azt minden történelmek legrosszabbikának. Egy magyar politikus, Márki-Zay Péter például a Fidesz vezette kormányt a „magyar történelem legkorruptabb kormányának” szokta nevezni.  

Izgalmas állítás. Mondjuk legalább szóba kerül a történelem.

Pedig lehetnének eszméink, csak úgy találomra ez a három.   

  1. Nemzetközi politika. Mi a helyzet a világban? Hogyan akarnak nagy- és kis országok egymás mellett élni egyre romló nemzetközi helyzetben?
  2. Ellenfél-politika. Mi a helyzet kormány- és ellenzéki pártok között? Hogyan akarja mérsékelni hatalmát a kormány, és hogyan akar a kormány működéséből fikarcnyit elismerni az ellenzék?
  3. Társadalompolitika. Mit akar a politika a társadalommal? Hogyan akarnak a politikusok társadalmi problémákat kezelni akkor, amikor olyan fogalom, hogy társadalom állítólag már nincs is?

És ez csak három „ujjmutatás”. Lehetne még több is. Már ha a politikától tényleg várnánk valamit. Kemény Zsigmond idejében – láttuk – erre nem volt mód, mert az 1850-es évek elején a magyar ellenzéki politika még passzív rezisztenciában volt. Ma egészen más a helyzet, ma elvben mindenki aktív. A kérdés igazából az, hogy van-e szellem, ami táplálja, létrehozza az eszméket.

„Szellemi tér” – báró Kemény Zsigmond cikkének címe. Ő úgy látta, szerencsétlen körülmények között is lehet teret nyitni, akár az eszmeteremtésre is.

Szerencsés körülmények között vajon mekkora a tér?

Csizmadia Ervin

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr8918368265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása